A liberális ideológia történelme során már számtalan változáson átesett. Legutóbbi szemléletváltásánál viszont éppen a szabadságra épülő retorikája kérdőjeleződött meg. Sokkal inkább érték alapú lett. Mit jelent a liberalizmusnak a szabadság? Milyen váltás történt a retorikában? Milyen következményekkel jár ez a jövőben?

A liberalizmus és az értékek

 A liberalizmussal egyidejűleg jelent meg a konzervativizmus. Ha nagyon egyszerűen akarjuk leírni a két ideológia különbségét, akkor az értékekhez való viszonyukat kell megnézni. A konzervatív államelmélet úgy gondolja, vannak alapvető emberi és kulturális értékek és ezeket az államnak figyelembe kell venni a döntéshozáskor. Ezzel szemben, a liberalizmus kezdetétől már azt hirdette, hogy az állami részvételnek kicsinek kell lenni a társadalom életében. Így egyértelmű értékek segítése helyett szabadságot kell adni az embereknek, hogy azok maguk kialakítsák a kívánt értékeket. Természetesen a liberalizmusnak is volt egy adott értékrendje, csak ez sokkal kevésbé volt konkrét, mint a konzervatívoké. A liberalizmus a kisebbségek jogait folyamatosan kiterjesztette. A 19. század végén és a 20. század elején, a szociális alapon hátrányos helyzetűek politikai jogainak a kiterjesztése volt a legfontosabb új iránya. Később a nők jogaié, a 60-as évektől az etnikai és faji egyenlősítés. Majd a szexuális kisebbségek jogai következtek. Ezek a jogkiterjesztéseket mind a szabadság jogára hivatkozva vitték végbe. Az Egyesült Államokban a feketéknek azzal a retorikával vívtak ki egyenlő jogokat, hogy nekik is jár az a szabadság, ami a fehéreknek. A meleg jogi mozgalmak célja is az volt, hogy ugyan azt a szabadságot kapják meg, mint a heteroszexuális párok. A meleg jogi sikerek azt jelentették az állam nem ismeri el többé a férfi-nő kapcsolatát, mint értéket, amit meg kell védeni. A szabadság elve felülírta az értékelvű gondolkodást. A szabadságra való hivatkozást jól mutatja az amerikai legfelsőbb bíróság indoklása a melegházasság egész országban való engedélyezésére.

"A házassághoz való jog minden ember alapvető, elidegeníthetetlen joga, és az alkotmány egyenlő bánásmódról szóló klauzulája szerint a melegeket nem lehet megfosztani ettől a jogtól"

Az érvelés egyértelmű. Az alapja az, hogy a házasság jogát, a szabadságra hivatkozva, meg kell adni ennek a kisebbségnek is. Ugyan az az érvelés, ami alapján a nőket beengedték a politikába a 20. század elején.

A váltás

A mai liberális miniszterelnök példakép a világban valószínűleg Justin Trudeau Kanadából. 2015-ben, amikor megnyerte a választásokat, a kormányát fele-fele arányban nőkből és férfiakból alkotta meg. Sőt, ez már kampány ígértében is szerepelt és úgy jelent meg, mint egy érték a világba. Itt már nincs szó szabadság alapján való jogkiterjesztésről, itt valójában pont hogy egy érték mentén való politizálás érhető tetten. A liberalizmus értékként való kezelése leginkább Európára jellemző (és Kanadára, ahogy a példa mutatja) és kevésbé Amerikára. Ha Justin Trudeau döntését vetítjük le a meleg jogokra, akkor ez azzal érne fel, ha mostantól a közjegyzők kifejezetten a homoszexuális párokat preferálnák a heteroszexuálisok helyett. Ha a nő jogi mozgalom útját nézzük, akkor nem kizárható, hogy ez egyszer megtörténik majd a jövőben.

A korábban az értékek meghatározásától ódzkodó liberális szemlélet tehát ma értékeket határoz meg. A konzervatív eszme is nagy változásokon ment át, és a neokonzervativizmus kifejezetten sok elemet vett át a liberálisoktól. A liberális és a szociáldemokrata mozgalmak pedig több országban egyesültek a 20. század alatt, így meg alkotva a modern balliberális fogalmat. Könnyen lehet, hogy a mostani változások is két eszme egymásba olvadásának tünetei, ezért jelenik meg a konzervatív jellegzetesség a liberális oldalon. Amíg a konzervativizmus egyfajta régi rendszert és értékeket kívánt megvédeni, úgy most a liberalizmus az általa felállított rendszert kívánja konzerválni és annak legfontosabb értékeit megvédeni, ami maga a liberalizmus, a liberális életszemlélet.

Még jobban látszódik a szemléletváltás ha Közép- és Kelet-Európára tekintünk. Itt a felzárkózásként, a Nyugat-Európához való tartozásként, a modernségként kommunikálják ezeket a törekvéseket. Ha Magyarországon a meleg jogokról, a romák felzárkóztatásáról, vagy a női jogok védelméről van szó akkor a legfontosabb érv nem az szokott lenni, hogy a szabadság elve alapján egyenlőséget kell adni, hanem az hogy ezek az értékek alapján közeledhetünk a nyugatiassághoz.

Nyugat Európában a szélsőséges muszlimok jelenléte aktualizálja a kérdést. Mit lehet tenni, ha a liberalizmus alapján ad az állam jogokat és komoly támogatást olyan embereknek, akik nem osztják a liberális nézetek? Lehet-e liberális egy rendszer azok felé, akik nem akarnak liberális rendszert? Részben valószínűleg erre válasz a nézetváltás. A szabadságra hivatkozó jogkiterjesztést csak akkor lehet végbe vinni, ha a jogokra valóban van igény. Azok számára, akik nem tekintik a liberális szabadságot célnak maguk számára, nekik mint érték kell eladni ezt az ideológiát. Ha a liberalizmus célkitűzéseit nem lehet propagálni, akkor magát a rendszert kell. Ezért a liberalizmust mint az emberiség egyik értékét kínálják, ami biztosíték a színvonalas életre.  

Mit jelenthet ez a jövőben?

A liberalizmus állandó kritikája az szokott lenni, hogy egyenlőségre hivatkozva többletjogúságot ad bizonyos kisebbségeknek. Ez a kritika továbbra is jellemző. Viszont a mostani szemléletváltásra még igazi válasz nem érkezett. Európában megjelentek olyan radikális pártok, amik pont a muszlimokkal való konfrontáció miatt vállaltak fel korábbi liberális célokat, úgy mint értékeket. Pont ezekre hivatkozva próbálják átcsábítani a liberális szavazókat a bevándorlás ellenes politikájukhoz. Franciaországban a Nemzet Front, Svédország a Svéd Demokraták de még Donald Trump is ki állt a melegek jogaiért. Viszont ezek a mozgalmak nem adnak valódi alternatívát a liberális mozgalmak helyett. Eleve nehezen megválaszolható kérdés, hogy a változás miért ment végbe. Ezt jelenleg nehéz megmondani. Mivel Európában jellemzőbb, ezért könnyen lehet az Iszlám világ általi külső konfrontációra adott válasz. De közre játszhat az európai integráció is, amihez többek között az Unió, értékeket akar mutatni az integrálódóknak. Lehetnek belső okok is, miszerint a mozgalmak már majdnem mindent célt elértek és nem tudják a jogkiterjesztéseket tovább növelni. Lehet ez egy fejlődési korszak vége is.

A jelenség megfejtéséhez azt is meg kell válaszolni, hogy hogyan és miért került ki győztesként a liberális rendszer a 20. századból. Érdekesség, hogy a Salazar-féle Portugália, a Franco-i Spanyolország, Ceaușescu-féle Románia, és a posztszovjet Észtország ma mind liberális úton halad. Ma úgy néz ki, minden út a liberalizmushoz vezet. Valószínűleg a liberalizmus legerősebb adottsága az volt, hogy a legnagyobb ütemű életszínvonal növekedést tudott biztosítani. Ennek az alapja a gazdasági növekedés volt, ami abból eredt, hogy nagy versenyt tudott generálni így a fejlődés intenzív volt. Minél többen vesznek részt egy versenyben, annál nagyobb teljesítmény kell a győzelemhez. Ezt a szemléletet emelték át a társadalmi kérdésekbe, ahol a minél szélesebb körnek alkalmazott jogkiterjesztés volt a cél. Ez látszik véget érni, és most már inkább az érték alapú szabályozás veszi át a helyét. Ezzel nem szélesítik a versenyt, épp ellenkezőleg, szűkítik. A nemzetközi vállalatoknál már nem az a cél, hogy mindenkinek legyen esélye bekerülni, hanem az hogy minden kisebbség képviseltetve legyen. Hogy ez átmeneti jelenség-e, azt jelenleg nagyon nehéz megmondani.

 Ha a jelenség hosszútávon és még szélesebb körben, valamint még élesebben fog megjelenni, ha a többletjogokat élvező kisebbségek nem tudják betölteni a tőlük elvárt szerepet, itt főleg beszélve az Európába a népesség csökkenés kezelésére érkező bevándorlókról és az asszimilációjukról, akkor a rendszer elveszítheti korábbi ütemét és gazdasági visszaesést okozhat. Ebben az esetben a liberalizmus épp úgy alul maradhat egy másik ideológiával szemben, mint ahogy maga alá gyűrte a 20. századi eszmei konkurenciáit. Az emberek a kívánt életszínvonal növekedésért új irányok felé nézhetnek, mint ahogy a 2008-as válsággyűrű után villámgyorsan megjelentek a bal- és jobboldali rendszerkritikus pártok Európában. Ha a rendszer nem tudja biztosítani a kívánt életszínvonalat, akkor azt továbbra is értékként kell propagálni, viszont ez a jelenség erősödéséhez vezethet. Lehet nem a történelem ér véget a liberalizmussal, hanem a liberalizmus ér véget egyszer. De lehet, hogy ezzel a legutóbbi nézetváltással, a klasszikus szabadsággal érvelő liberalizmus már most véget ért, és a további jogkiterjesztések helyett már a jelenlegi rendszer konzerválása lesz a cél a jövőben.    

Az utóbbi napok és hetek legkiemeltebb témája a CEU-törvény volt. Különböző médiumokban az események sokféle értelmezése volt olvasható. Mi is volt a kormány célja a törvénnyel? Miért most alakultak ki nagyszabású tüntetések? Kik azok akik most tüntetnek? Milyen hatással lesz ez a 2018-as választásokra? Ezt fogom most megvizsgálni.

A Lex CEU

Annak ellenére Orbán Viktor is és számtalan mai Fidesz tag tanult Soros ösztöndíjjal, mára a kormány főcélpontja Soros György lett. Valójában nem csak Magyarországon, hanem a világ számos pontján látják őt a globalizáció arcaként.  Róla egy portréban később fogok írni, de addig is maradjunk annyiban, hogy se nem a világot madzagon rángató háttérhatalomról van szó, se nem egy ártatlanul jótékonykodó öregemberről. A kormány szándékosan az ő egyetemére célzott egy törvényt hogy nehéz helyzetbe hozzák. Azt is lehet tudni, hogy a Central European University valóban egy baloldali központ és számtalan kormányt kritizáló hang ered onnan. Ugyanakkor túlzás lenne azt állítani, hogy ott mindenki „Soros embere”. Mert ahogy anno Orbán Viktor is az ösztöndíjat, mások is a magas oktatás miatt vehetik igénybe az egyetem szolgáltatásait, a hallgatók ideológiai elkötelezettségét nem tudja az egyetem megkötni. Valójában az is jellemző ma, hogy a diákok már kiforrott politikai nézetekkel lépnek be az egyetem világába. Azt állítani, hogy a CEU-n végzett hallgatók Soros György támogatói lesznek, az olyan mintha azt mondanánk minden a Pázmányon végzett hallgató katolikus lesz mire megszerzi a diplomáját.

A törvény célja elsősorban politikai volt. A törvény úgy lett megalkotva, hogy egy fajta jogi szabályozásnak tűnik. A nemzetközi egyetemekre vonatkozik. Viszont ebben a formában ez csak a CEU szabályozását jelenti. A törvénnyel a cél az volt, hogy célkeresztbe kerüljön a CEU Soros támogatottsága. Valamint az, hogy a civil szervezetek ellen hozott törvényeknek példát adjon. A technikai kérdésekre koncentrálva most a kormány ki tud szabadulni a helyzetből.  Palkovics László oktatási államtitkár már arról beszélt, hogy valójában a törvény kijátszható és a CEU továbbra is adhat ki az USA-ban is elfogadott diplomát. A kormány így igazából retorikailag kitáncolhat a probléma mögül, viszont a tüntetők már máshogy fogják fel a dolgokat. Azt állítani, hogy a törvény nem a CEU ellen készült egyértelmű hazugság, ezt néhány újságíró megpróbálta eljátszani. A kormány egyik célja lehet, az ami már máshol is előkerült, hogy egyértelmű üzentet küldjön arra hogy a kormányt kritizáló csoportoknak problémái lesznek a jövőben.

A tüntetések

A törvény után gyorsan beindult a tüntetés hullám. Ennek egyik oka az egyetemi szolidaritás. Annak ellenére, hogy a pártpolitika valóban kevésbé érdekli a fiatalokat, egyes ügyek miatt hajlandóak utcára menni. Az egyetemistákban meg van az érdeklődés és a lendület is ahhoz, hogy az utcán érvényesítsék az akaratukat. A jövőben problémákba ütközhető civil szervezetek is hamar mozgósították magukat. A tüntetők egy része valóban a CEU-s törvény ellen van kint. De egy komoly százalék a kormány ellenes szándékkal megy ki az utcára, nekik a CEU csak az éppen aktuális ügy. Ezenfelül megtalálhatóak volt vagy akár jelenlegi  Fidesz szavazók akik csak a törvény ellen tüntetnek. A tüntetésekről megosztó leírások születnek, a kormány média vagy be sem számol az eseményekről vagy nagyon alá lő a jelenlévők számában. Ezzel kapcsolatban, meg kell jegyeznem, hogy politikai résztvevőként mindig nagyon figyelni kell, nehogy elhiggyük azt a statisztikát amit mi hamisítottunk. A kormány részéről akár lehetne valós számokat használni, majd ezt úgy tálalni, hogy „látni lehet Sorsos György mennyi embert tud megmozgatni, pont ezért veszélyes, ezért kell a törvény”. Így a számok is valósak és a retorika is tartható. A Facebook élő közvetítések korában nehéz is letagadni, hogy mi történik a városban. A tüntetők rákaptak a tüntetés ízére, ilyen formán nem fognak haza menni. Viszont amíg nem olyan ügy miatt vonulnak utcára ahol a csalódott jobboldaliakat is utcára tudják hívni addig ez nem veszélyes a kormányra. A tüntetők nagy része Unió-párti, budapesti, egyetemista fiatalokból áll.

A tegnapi tüntetés békésen folyt. Inkább volt fesztivál hangulat. Sokan ültek a Műcsarnok előtti füvön, mintha csak piknik lenne. A feliratok sokszínűsége és kreativitása is mutatja nagyrészt fiatalokról volt szó. Sok volt a külföldi is. Mint a facebook oldalon feltöltött képeken is látható sokan ültek szobrokon és más tereptárgyakon, így került az uniós zászló is Árpád vezér nyakába. A rendezvény közben a Műcsarnok előtt a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai próbáltak egy molinót kifeszíteni, de a rendőrök gyorsan lekapcsolták őket, így nem jártak sikerrel. Később a Keleti Pályaudvarnál lehetett látni őket, tehát a rendőrök hamar elengedték őket. A rendezvény résztvevőinek többsége valószínűleg ezt nem észlelte. A műsor után a rendezők hivatalosan is lezárták a rendezvényt, viszont nem hangzott el utasítás arra hogy a résztvevők térjenek haza, így a tömeg nagy része el is indult az Oktogon felé. A tüntetés nem bejelentett része már elég spontánnak tűnt, de ezt én már csak élő közvetítések alapján követtem nyomon.   

2018

A pártpolitika szintjén nem tud nagy változást hozni valószínűleg a tüntetés. A kormány egy olyan egyetembe szállt bele, ami nem szívügye a jobboldalnak. Pár értelmiségi Fidesz-KDNP szavazó lehet akinek nem tetszését váltotta ki az ügy, de a szavazók nagy része nem foglalkozik a CEU-val vagy Soros György kiszolgálóját látja benne. A Jobbikon belül ismét egy szakadás látható. Amíg a jobbik alelnök Toroczkai László sóval hintené be az egyetem romjait, addig a jobbik frakció a parlamentben megszavazta a törvény alkotmánybírósághoz való beterjesztését. Mivel a törvény aggályos lehet jogi szempontból ezért könnyen lehet hogy elkaszálják. Vona Gábor a pártelnök is ki állt az egyetemi autonómia és a CEU mellett. A szavazóik ezt hogyan kezelik nehéz megmondani. A tüntetések azért sem csapnak át kormányváltásba mert nem igazán van olyan párt aki meglovagolhatná őket. Kunhalmi Ágnes az MSZP-vel majdnem ellopta a show-t a Kossuth téren, de nehéz elhinni hogy a liberális fiatalok tömege majd a pont most baloldali fordulatot vevő MSZP-t támogassa 1 év múlva. A DK hangsúlytalan. A PM, LMP, Együtt lehet az, aki igazán propagálhatja magát a tömegben. A Momentum profiljába jól illik a tüntetések közönsége, ők építhetnek a megmozdulások erejére.   
A szivárványos zászlótól balra Kunhalmi Ágnes MSZP-s országgyűlési képviselő látható.

Március 15-én nem csak a forradalmat ünnepeljük.  De nem is csak a szabadság harcot. Március 15-e a reformkor, a korszak ünnepe is. Sokan írnak arról, hogy mennyire aktuális ma is a 12 pont. És van is belőle ami aktuális, de közel sem minden. „Úrbéri viszonyok eltörlése”- persze meg lehet magyarázni, hogy ez miért érvényes ma, de valójában nincsenek úrbéri viszonyok. Ma egy szabad jogállamban, egy magyar nemzetállamban élünk. Nagyon sok jogi törekvés a reformkorból ma már természetes. A lehetőségek adottak. De a reformkor nem csak a törvényi keret megalkotása volt, hanem a nép nevelésé is, ebben van pótolni valónk. 



Hitelem van.

 Széchenyi István Hitel című munkáját azután írta, hogy megtagadták tőle a hitel lehetőségét, fedezet hiányra hivatkozva. Képzeljük el, amikor egy felvilágosult, reformista nemes úr végre örömmel újságolta: Hitelem van! Ez azt jelentette: tudok vállalkozni, modern vállalkozásba kezdhetek, része leszek a gazdaság vérkeringésének. Ma teljesen más értelemben használjuk. „Idén nyáron mész nyaralni?” „Á, hitelem van.” Ma valahogy így van.  Aztán jönnek a jómódúak és mondják, hogy „nekem nincs hitelem”. Büszkén mondják. Ez által úgy érzik ők jobbak mint mások. Mi történt közben? Hol felejtődött el, hogy mi a hitel? Én személy szerint hitelre vágyom. Milliárdos hitelt akarok. Mert nem a hitel a rossz, hanem a rövidlátó gondolkodás.

A gondolkodás

Ha megnézzük a Kádár-rendszert hamar egyértelmű lesz mi történt. Az állam bizony külföldi hitelekből tartotta fenn a magas életszínvonalat. Nem ruházott be, nem vállalkozott. Az életszínvonalat növelte. Ezt teszik ma is az emberek a "kádári beidegződések" hatására. Az emberek ma azért vesznek fel hitelt, hogy többet költhessenek, főleg a karácsonyi nyomás nagy, hiszen akkor mindenki jobban akar élni egy kicsit. A hosszú távú gondolkodás nem jellemző. Sőt a régi beidegződések szerint, aki vállalkozna az valószínűleg ügyeskedő simlis. Valójában van egy kapitalista jogi rendszerünk, de nincs kapitalista gondolkodásunk. Ki kell emelnem, hogy még így is adhatna kedvezőbb felétetlek az állam a vállalkozóknak, de most pont nem a politikusokra akarok mutogatni, mert az szintén egy "kádári beidegződés". Azt várjuk, hogy az állam adjon nekünk mindent, ahelyett hogy azt várnánk el az államtól hogy biztosítsa a feltételeket, hogy mi ellássuk magunkat.



Az elit

Széchenyi, Kossuth és Eötvös József nem csak politikus volt. Ők mind gondolkodók voltak, akik meghatározták a közgondolkodást. Akik tanították a nemzetet. Ma elég kevés politikus rendelkezik közgazdasági, politikai vagy társadalmi elméletekkel. Szükségünk lenne a megfelelő értelmiségi elitre, ami elmagyarázza az embereknek mi a hitel. Arra lenne szükség, hogy a nemzet ismét felnőjön és saját magát akarja ellátni, az állam ennek csak a keretét adhatja. Hogy a nemzet megtanulja a hitelt nem fel élni kell, hanem befektetni. A tőkét összpontosítani kell. Magadat kell tudnod ellátni, nem folyton az államra mutogatni, hogy védjen meg minden nehézségtől az életben. Ezért cserébe persze adó csökkentés kell. Ha már a nemzet tud vigyázni magára, akkor minden lehetőséget meg kell adni hogy maga tegye meg. A saját pénzéből. Most még nincs meg az az értelmiségi elit aki majd megneveli az országot. De felnőhet lassan. Elég lenne ha a „Talpra magyar” után, a gyerekek kezébe a Hitelt adnánk. Mert volt aki mindezt már megírta, nekünk most már csak emlékeznünk kell rá.

Gyakorlatilag sokkolta a közvéleményt Donald Trump sikere az amerikai választásokon.  Az előzetes becslések sima Clinton győzelmet jósoltak. Igazából egyenesen perifériára került az, aki arról mert írni hogy Trump fog nyerni. Ez főleg az Egyesült Államokban volt így, de Magyarországon is jellemző volt. Hogyan történhetett ez? Valóban ekkora meglepetés volt? Miért számítottak rá csak kevesen? A válasz nagyon tanulságos lehet a jövőben.


A megszokott magyarázat

A sablon mindenki szeme előtt ott van. A demagóg, a jó szónok meggyőzi a tömeget, a csürhét és az meg fellázadva majd megdönti a békés hatalmat. Valami ilyesmi magyarázat hangzott el legtöbbször Trumppal kapcsolatban. Gyakorta használják rá a „populista” kifejezést. Hiszen azt mondja, amit az emberek hallani akarnak. Úgy gondolom, hogy arra aki azt mondja amit az emberek hallani akarnak, már van szavunk, politikusnak hívják. Szóval főleg a baloldali média, Trump egyszerű jelszavait okolta, sőt a demokráciában való hit is megingott. Súlyos felvetések ezek. A Brexittel együtt Trump győzelmét, például az index egyik cikkében is, az „emberi  hülyeséggel” magyarázták.  Valójában megszokott jelenség hogy a vesztes fél magát a demokráciát okolja a vesztesége miatt. Ha csak ez lenne a helyzet akkor most én sem írnék. A dolog főleg azért érdekes mert a Trump győzelme főleg a Demokrata párt vezetésének és a liberális médiának a hibái miatt történt.

Miért nyert valójában Trump?

Trump győzelmét is értelmetlen csak őt nézve vizsgálni, mint a legtöbb ilyen esetben. Az Obama kormányzat alatt nagyot változott a világ. Amerika a világ vezető hatalmaként megingott. A közel-keleti beavatkozások valljuk be sikertelennek tekinthetőek. Számtalan cég távozott külföldre Amerikából. Jogos az alsó középosztály kérdése, hogy az államuk miért Irakban építi az infrastruktúrát, miért nem otthon? A belső gazdasági problémák és a külpolitikai sikertelenségek válságot okoztak a társadalomban. A plurális demokráciákban jellemző dilemma állt fel. A rendszerpártiak és a rendszerellenesek lett a két csoport. Azok akik folytatnák a mostani utat és azok akik teljesen másba kezdenének. Ez a határvonal viszont a két nagy párton belül húzódott. Trump az volt a republikánusoknak, mint Sanders a demokratáknak. Bernie Sanders pont annyira megbontotta volna programjával a meglévő rendszert, mint ahogy Donald Trump. A demokrata vezetés viszont inkább Hillary Clintont támogatta, innentől kezdve már a pártok között húzódott a rendszer megítélésének kérdése. Trump képviselhette a rendszerellenes oldalt.

Trump ezt felismerte és szándékosan úgy állította be magát, mint aki az „establishmenttel” szembe megy. Clinton, aki külügyminiszter volt Obama alatt semmiképp sem lehetett a változás arca. Azt is ki kell emelni, hogy Trumppal szemben igazán jó képességű republikánus jelöltet nem tudtak állítani. Trump retorikus képességei valóban jók, nehezen lehet zavarba hozni, ha interjút is készítenek vele akkor szinte végig a kezében tartja a beszélgetést. Nagyon agresszíven támad, ez a kampányban is kicsúcsosodott. Fontos volt, hogy kitalált beceneveket is az ellenfeleinek: Lyin Ted Cruz vagy később a Crooked Hillary. Ezek gyorsan a választók fejébe ragadtak. Szinte mindegyik tweetjében így utalt rájuk. A Twitter kiemelt használata is fontos volt. Az is hogy a „pol correct” vonalat megtörte, valóban különlegessé tette a jelöltek között. Ez egy egyedi helyzet volt, de nem ez tette igazán tanulságossá a történetet.

A párt és a média

A liberalizmus még pár évtizeddel ezelőtt a szabadság jogával való érvelésre épült, a 21. századra történt egy komoly változás. A modern liberális gondolkodás érték alapú lett. Ez részben beszűkítette a „mainstream” által elfogadott nézeteket. Ez által intoleránsabb lett a nem liberális politikai programokkal. Hogy ez miért fontos? Ez tette Trumpot a perifériára. Mivel Trump ebből kilógott elfogadhatatlan volt a liberális oldalnak hogy ő a politikai palettán szerepeljen. Ezért úgy állították be, hogy őt senki sem támogatja. Van olyan elmélet miszerint a választók a választás napján gondolták meg magukat, de valószínűleg Trumpot szándékosan alulmérték, azért hogy bebizonyítsák, hogy ő nem lehet elfogadott. Ez hatalmas hiba volt. Egyébként jellemző hogy a közvélemény kutatást készítő magasabban méri a számára szimpatikus jelöltet, ez Magyarországon is bevett szokás. Mint legutóbb írtam az emberek szeretnek a győztes csapatban játszani, de veszélyes játék, demobilizálhatjuk is ezzel a szavazókat.  A „mainstream” média intenzíven Trump ellen lépett fel, viszont ez illet az ő retorikájába. Mi szerint ő nem a washingtoni elit, nem a korábbi elit része. Meglepő volt de főleg a szórakoztató média indított ellene támadásokat. Közben 2016-ra a televízió szerepe csökkent, a „social media” segítségével Trump közvetlenül kommunikált a szavazókkal, a demokrata média fölényt nem tudták kihasználni ellene.


Hillary Clinton karakteréről is beszélni kell. Az ő kampánya is tele volt botrányokkal, ami súlyosan megkérdőjelezte a megbízhatóságát. A bengázi támadásokat az ő általa hanyagul kezelt e-mailek alapján szervezhették a líbiai lázadók az amerikai nagykövetség ellen. A kampány során egy bírósági ügy sosem segít. Valamint az is, hogy Sanders helyett a pártvezetés Clintont támogatta. Pontosan azért mert „mainstreamebb” vonalat képviselt. Rengeteg Sanders szavazó szavazhatott inkább Trumpra, de ami még fontosabb hogy tüntetőlegesen otthon maradtak. A Demokrata párt épp úgy elvesztette rugalmasságát, mint a liberális média, és részben ezért szenvedett vereséget.

Innentől kezdve minden Trumpnak kedvezett. A teljes liberális közösség kikelt ellene, ehhez hozzá tartozik a már megválasztása után adott Maryl Streep beszéd, hiteles és híres személyek szólaltak fel. Viszont az hogy Trump rossz, az nem jelenti hogy Clinton jó lesz a választók szemében, és mint írtam ez segített abban hogy hitelesebb legyen az elit ellenes retorikája. Az is neki kedvezett, hogy igazán eldurvult a kampány, a sár dobálásban is jobbnak bizonyult. Amíg Hillary botránya az e-mailekkel kapcsolatban megcáfolta azt a képet miszerint ő megbízható és kompetens vezető, addig Trump legnagyobb botránya a nőkre való dehonesztáló kijelentései voltak. Viszont ez illeszkedett az ő profiljába. Senki nem tartotta kedvesnek, vagy tisztelettudónak azelőtt se. Sőt, a botrány rávilágított, hogy valóban olyan mint mutatja magát. Hitelesnek tűnt a „szükséges rossz” személyiségével.

A tanulság egyértelmű. A politikai porondon a rugalmasság elvesztése gyorsan vereségekhez vezethet. A demokrata párt és az amerikai liberális média megpróbálta szűkíteni a politikai teret, de ezzel magukat hozták nehéz helyzetbe. Trumppal most teljes szemléletváltás jöhet az amerikai politikában.

The government
Just a bit more than one year before the 2018 elections in Hungary it seems like Viktor Orban will be the prime minister for 4 more years after 2018 spring. According to the latest polls Fidesz-KDNP will win again and no one will really get close to them. Orban became a widely known European politician and this makes him look like more suitable for the job than any other candidate. The left side is deeply divided and the far-right Jobbik is not able to become more popular. The Fidesz slogan more likely is that „we will continue” and that will be enough for the win. Probably in the next one year the government won’t come up with any risky idea that can make them lose their popularity.

 Jobbik
The far-right Jobbik has really changed its face in the recent months. Gábor Vona declared that he wants a widely accepted party. He removed everyone who was reminder for the far-right past. He really wanted to get ride of the racist and anti-Semitic scandals. Actually it succeeded the party is less radical than it was before but despite that the party couldn’t really become more popular. Vona also declared that he wants to be prime minister and want to replace the current government. If he not succeeds in 2018 he stated that he will resign from his positons in the party.

MSZP
The former socialist party found its prime minister candidate. Also they found themselves a new way.  Under the prime ministry of Ferenc Gyurcsány the party became more liberal and less social-democrat as it was before. At MSZP the new way is the old way. Now the prime minister candidate László Botka revealed the new way that they don’t want to be liberal anymore but more social. In their campaign they declared that their main goal is to stop poverty. Botka’s goal is to win the elections but it's very unlikely to happen.

DK
Demokratikus Koalíció is the name of the party of the former Prime Minister Ferenc Gyurcsány. As his old party the MSZP became more social-democrat he has to become more liberal. He is against euro-skepticism. He rather agrees with the current way of the EU as the opposite of Orban. 

Other parties
There are several small parties in the left. Actually it’s very harmful for the left side. The current election system is rather better for the more popular parties. The small left side parties are usually just a small group around 1 or 2 famous political figures. MOMA is the party of former Minister of Finance, Lajos Bokros. Liberálisok is the party of former SZDSZ member Gábor Fodor. There are also parties called PM and Együtt they both around 1% in the latest polls. LMP is a small green party that will very likely to get into the parliament after the elections. They condemn the Fidesz government but also the left-side and the former elite. A new party Momentum is about 1%. They get enough signatures to force the government to call for a referendum about the 2024 Budapest Olympics. To avoid a referendum that can weaken the position of the government just one year before the elections, they rather resigned from the Olympic candidature process.   

Mivel politológiát is tanulok, sokan oda jönnek hozzám, hogy megkérdezzék, hogy tud a Fidesz még mindig hatalmon maradni? Erre legtöbbször visszakérdezek, hogy: Miért? Kire lehet számítani, hogy leváltsa?
A Fidesz dominanciája nem csak saját politikájából ered, hanem a körülötte lévő politikai közeg is nekik a legmegfelelőbb. A 10 éve tartó sikertörténet (mert valójában a Fidesz mostani domináns szerepe már a 2006-os önkormányzati választásokon elkezdődött) nem úgy néz ki, hogy 2018-ban megtörhet. Annak ellenére sem, hogy van olyan aki az ellenzékben kormány váltásról beszél. A jó politológus jóslata mindig beteljesül, de csak azért mert sosem mond semmi túl konkrétat a jövőről. Én szerintem nem kockáztatok sokat ha bevállalom és kimondom: a Fidesz fogja nyerni a 2018-as választást. A következőkben bemutatom nagy vonalakban milyen kampány elemekre számíthatunk a pártoktól.

A kormány párt
A Fidesz-KDNP elsődleges célja az lehet, hogy kimaradjon a komoly sárdobálásból. Valószínűleg éles támadásokba sem fog belemenni. A fő célja az lesz, hogy meggyőzzék az embereket a kormányváltás nem realitás. Jellemző az emberekre, hogy szeretnek a győztes csapatban játszani így ez is vonzó lehet a bizonytalanok számára. Orbán Viktor üzenete egyszerű lesz, elsősorban továbbra is „Brüsszelt” fogja támadni. Azok a dolgok, amik Európában a rossz megítélést okozhatják -konfliktus Junckerrel és Merkellel, jó viszony Putyinnal- az belföldön hasznot hozhat. Azt az üzenetet küldheti, hogy Orbán Viktor egy európai szintű releváns politikus, míg Gyurcsány Ferenc, Botka László és Vona Gábor nem az. Részletes program tervekre sem kell számítani valószínűleg a „folytatjuk” szlogenre fognak épülni az ígéretek. Miniszterelnök jelölti vitába nem fognak belemenni, azon ők csak veszíthetnének. Várhatóan a Fidesz-KDNP számára a többség meglesz az országgyűlésben, a kétharmad viszont nem.

Jobbik
A második legnagyobb párt ma Magyarországon a Jobbik. De valójában a baloldali pártoknak együttesen nagyobb támogatottságuk van. Vona Gábor pártreformjai elérték a céljukat. A Jobbik elérte, hogy  szélsőséges helyett néppárti arcot vegyenek fel. Időközben sikerült eltávolítani az olyan Vonára veszélyes szereplőket is a pártból mint például Novák Előd. A néppártosodás viszont kevésbé látszik meg a népszerűségen. A párt továbbra is 15-20% közötti átlaggal mérik a biztos pártválasztók között. A mérséklődéssel a bizonytalanokra pályázhatnak. A kampányban valószínűleg a kiábrándult Fideszeseket és pár baloldali szavazót célozhatnak meg, akár a szélső jobboldali szavazók kárára. Vona az évértékelő beszéde alapján úgy néz ki nyitott a baloldaliak felé. Vona azt mondta lemond, amennyiben nem nyerik meg a választást 2018-ban. Merész vállalkozás volt egyelőre úgy tűnik inkább a baloldallal harcolnak a protest szavazatokért, mintsem a Fidesszel a kormányra jutásért.

MSZP
Botka László évértékelőjével új korszak kezdődött a baloldalon. Gyurcsány saját évértékelőjében belengette, hogy egyfajta összeesküvés készül ellene. Botka beszéde után nyilvánvaló  lett hogy mit értett ez alatt, az MSZP végleg szakított Gyurcsánnyal és Orbánhoz hasonlóan,  Botka azt kívánta hogy tűnjenek el a politikai életből. Úgy néz ki Botka szakított a balliberális vonallal, inkább szociális vonalon indulna el. Már szinte azt is mondhatjuk a „rend-párti” vonalon, ami korábban heves vitát okozott a párton belül. Botka személyisége megnyerőbb, mint anno Mesterházyé volt, higgadt és kimért képet mutat. A testalkata is jó benyomást tehet az emberekre, majdnem egy fejjel magasabb, mint Orbán Viktor, egyes szavazókat ez is befolyásolhatja. Az MSZP továbbra is a Fidesz támadására alapozza kampányát, ez hiba, egyrészt mert vannak más szereplők is az ellenzékben így az MSZP-nek rájuk is koncentrálni kell, valamint nekik azt kéne bebizonyítani, hogy miért kompetensek a kormányzásra nem azt hogy a Fidesz miért nem.

DK
2014-ben egy gerilla akcióval a DK kiharcolta, hogy bevegyék az összefogásba. Ez 2018-ban már nem fog megtörténni. A balliberális vonalból a DK valószínűleg a liberális vonalra fogja felépíteni a kampányát. Eddig nem támadták vissza az MSZP-t túl nyíltan, de lehet a 2018-as kampány során ez már meg fog történni. Az Európai Unióval való viszonyra fogják kiélezni a kampányukat. A EP választások során kiderült nagy az átjárás a baloldali pártok között ezt kihasználva szerezhetnek új szavazókat. A párt célja 2018 a parlamentbe jutás és a frakcióalakításhoz elegendő mandátumok összegyűjtése lehet.

Forrás: Medián felmérése alapján készült HVG grafikon

Többi párt
LMP: Schiffer András visszavonulása nagy veszteséget okozott a pártnak A reális céljuk a parlamentbe jutás lehet, de erre meg van az esélyük. Az elhatárolódásuk a baloldaltól előny is lehet. A céljuk a baloldali szavazók elcsábítása, valamint a régi baloldali elitet megtagadó liberális fővárosiak megszólítása a „zöld’ politika jegyeivel.

Együtt és PM: Nehéz meghatározni ezeket a pártokat, önállóan szinte egészen esélytelenek a parlamentbe jutásra. Az Együtt Bajnai nélkül leginkább Juhász Péter magánakcióval tud napirenden maradni, a PM pedig egy-két húzó név hatására egy baloldali körzetben számíthat esetleg egyéni mandátumra. Ezeknél a pártoknál leginkább a kérdés az hogy a DK-val vagy az MSZP-vel fognak-e összefogni. 

Liberálisok és MOMA: Ezeknek a pártoknak is csak összefogásban lehet szerepük egyénileg szinte mérhetetlen a támogatottságuk. Bokros Lajos a MOMA-val annyiban tud kitűnni hogy a legszélsőségesebben szidja a Fidesz kormányt, jellemzően a „Fidesz-rendszert” önkényuralminak nevezi, legutóbb pedig egy facebook posztjában a miniszter elnök nemzeti homogenitásával kapcsolatos kijelentésére „nemzeti szocialista és nemzeti kommunista beszélyt”(sic!) emlegetett.

Momentum: Már 1%-on mérhető az új párt támogatottsága. Viszont nem sokat tudni eddig a pártprogramjukról. Hosszú távon a kormányváltást deklarálták céljuknak, viszont kimondták 2018-ban a Fideszt nem lehet leváltani.  Ha ezt valóban szeretnék, akkor nyitniuk kell a jobboldali szavazók felé. Különben csak a baloldali hatalmi harcokban kapnak szerepet. Ha a no-olimpiás népszavazás után másban is sikeresek akkor elindulhatnak felfelé. Veszteni valójuk nincs 2018-ban, ha bejutnának a parlamentbe az a választás legnagyobb meglepetése lenne.