Március 15-én nem csak a forradalmat ünnepeljük.  De nem is csak a szabadság harcot. Március 15-e a reformkor, a korszak ünnepe is. Sokan írnak arról, hogy mennyire aktuális ma is a 12 pont. És van is belőle ami aktuális, de közel sem minden. „Úrbéri viszonyok eltörlése”- persze meg lehet magyarázni, hogy ez miért érvényes ma, de valójában nincsenek úrbéri viszonyok. Ma egy szabad jogállamban, egy magyar nemzetállamban élünk. Nagyon sok jogi törekvés a reformkorból ma már természetes. A lehetőségek adottak. De a reformkor nem csak a törvényi keret megalkotása volt, hanem a nép nevelésé is, ebben van pótolni valónk. 



Hitelem van.

 Széchenyi István Hitel című munkáját azután írta, hogy megtagadták tőle a hitel lehetőségét, fedezet hiányra hivatkozva. Képzeljük el, amikor egy felvilágosult, reformista nemes úr végre örömmel újságolta: Hitelem van! Ez azt jelentette: tudok vállalkozni, modern vállalkozásba kezdhetek, része leszek a gazdaság vérkeringésének. Ma teljesen más értelemben használjuk. „Idén nyáron mész nyaralni?” „Á, hitelem van.” Ma valahogy így van.  Aztán jönnek a jómódúak és mondják, hogy „nekem nincs hitelem”. Büszkén mondják. Ez által úgy érzik ők jobbak mint mások. Mi történt közben? Hol felejtődött el, hogy mi a hitel? Én személy szerint hitelre vágyom. Milliárdos hitelt akarok. Mert nem a hitel a rossz, hanem a rövidlátó gondolkodás.

A gondolkodás

Ha megnézzük a Kádár-rendszert hamar egyértelmű lesz mi történt. Az állam bizony külföldi hitelekből tartotta fenn a magas életszínvonalat. Nem ruházott be, nem vállalkozott. Az életszínvonalat növelte. Ezt teszik ma is az emberek a "kádári beidegződések" hatására. Az emberek ma azért vesznek fel hitelt, hogy többet költhessenek, főleg a karácsonyi nyomás nagy, hiszen akkor mindenki jobban akar élni egy kicsit. A hosszú távú gondolkodás nem jellemző. Sőt a régi beidegződések szerint, aki vállalkozna az valószínűleg ügyeskedő simlis. Valójában van egy kapitalista jogi rendszerünk, de nincs kapitalista gondolkodásunk. Ki kell emelnem, hogy még így is adhatna kedvezőbb felétetlek az állam a vállalkozóknak, de most pont nem a politikusokra akarok mutogatni, mert az szintén egy "kádári beidegződés". Azt várjuk, hogy az állam adjon nekünk mindent, ahelyett hogy azt várnánk el az államtól hogy biztosítsa a feltételeket, hogy mi ellássuk magunkat.



Az elit

Széchenyi, Kossuth és Eötvös József nem csak politikus volt. Ők mind gondolkodók voltak, akik meghatározták a közgondolkodást. Akik tanították a nemzetet. Ma elég kevés politikus rendelkezik közgazdasági, politikai vagy társadalmi elméletekkel. Szükségünk lenne a megfelelő értelmiségi elitre, ami elmagyarázza az embereknek mi a hitel. Arra lenne szükség, hogy a nemzet ismét felnőjön és saját magát akarja ellátni, az állam ennek csak a keretét adhatja. Hogy a nemzet megtanulja a hitelt nem fel élni kell, hanem befektetni. A tőkét összpontosítani kell. Magadat kell tudnod ellátni, nem folyton az államra mutogatni, hogy védjen meg minden nehézségtől az életben. Ezért cserébe persze adó csökkentés kell. Ha már a nemzet tud vigyázni magára, akkor minden lehetőséget meg kell adni hogy maga tegye meg. A saját pénzéből. Most még nincs meg az az értelmiségi elit aki majd megneveli az országot. De felnőhet lassan. Elég lenne ha a „Talpra magyar” után, a gyerekek kezébe a Hitelt adnánk. Mert volt aki mindezt már megírta, nekünk most már csak emlékeznünk kell rá.