A Marvel filmek rajongói is elismerik, hogy jó pár filmben a főgonosz egy elég egy dimenziós karakter volt. A Bosszúállok: Végtelen háborúban viszont egy olyan szupergonosz szerepelt, aki azoknak a figyelmét is felkeltette, akik nem igazán rajonganak a képregényfilmekért. Thanos egy összetett világképpel, sőt némi jó szándékkal hajtja végre a tervét, még akkor is ha az morálisan erősen megkérdőjelezhető. Nézzünk bele Thanos fejébe, hiszen a héten Thanos visszatért a mozikba a Bosszúállók: Végjáték szereplőjeként.

(A következőkben spoilerek lesznek a Bosszúállók: Végtelen háború cselekményére tekintve. A héten megjelent Bosszúállók: Végjáték cselekményéről viszont nem lesz szó)

Ahogy a filmből kiderül, Thanos egy Titán nevű bolygón született. A bolygója túlnépesedés miatt komoly kihívásokkal nézett szemben. Thanos véletlenszerű kiválasztás után a lakosság felének a kiírtását javasolta. A titániak nem lelkesedtek az ötletéért, a bolygó pedig végül valóban kipusztult. Thanos ezek után egyfajta űrkalóznak vagy inkább űrterroristának ált. Rengeteg követőt szerzett és a Chitauri hadsereget is ő irányította, ami fel is tűnik az első Bosszúállók filmben. Az általa megtámadott bolygókon kiirtotta a lakosság felét, hogy az ő értelmezése szerint, egyensúlyt hozzon. Thanos ezek után még nagyobb fába vágta a fejszéjét, elhatározta, hogy összegyűjti az úgynevezett végtelen köveket, amik segítségével egy csettintéssel eltüntetheti az egész univerzum felét.

Thanos a pszichopata

Thanosszal kapcsolatban már korán kiderül a filmben, hogy jellemző rá az antiszociális viselkedés. Thanos teljes könnyedséggel gyilkol és nem igazán mutat empátiát az áldozatai iránt. Viszont nem beszélhetünk arról, hogy Thanos teljesen érzelemmentes lenne. Mint kiderült, a nevelt lányát, Gamorat kifejezetten szerette, habár őt is képes volt feláldozni. A film végére a saját emberei elvesztése is megviseli, és a lányát is gyászolja lélekben. Thanos már a terve miatt sem teljesen érzéketlen, hiszen úgy véli az univerzum felének kiirtásával segít a megmaradt másik felén. Thanosnak komoly küldetés tudata van ezzel kapcsolatban, és a saját személyes érdekét is hajlandó alárendelni. Az viszont, hogy Thanos úgy véli, az ő elképzelése előtt az egész univerzumnak meg kell hajlani, az arra utal, hogy egy igen nárcisztikus személyről beszélhetünk. Az is látszik, hogy a túlnépesedés nem feltétlen minden bolygó problémája, és a lakosság felének kiirtása sem feltétlen a legjobb megoldás. Thanos valószínűleg súlyos poszt-traumás stressz szindrómában szenved és a bolygója problémáját kivetíti az egész univerzumra.

Thanos a szociáldarvinista

Thanos igazán csak az erőt tiszteli. Mint a Galaxis őrzői második részéből kiderült, a két nevelt lányát egymás ellen harcoltatta és az ott rendre vesztes Nebulát apránként megcsonkította és robotrészekkel pótolta a gyengesége miatt. Ezzel szemben a győztes Gamora a kedvenc lányává nőtte ki magát. Thanos nem értékeli sokra azokat, akik nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, még akkor sem ha neki dolgoznak. A film elején látszik, hogy Lokit sem tartja sokra, mivel az elbukta a földért vívott csatát az első Bosszúállók filmben. Ezzel szemben Thanos komoly tiszteletet mutat az ellene eredményesen harcolók iránt. Tony Starknak konkrétan elmondja, hogy elnyerte a tiszteletét, hiszen egy az egy ellen feltudta venni a küzdelmet a 4 végtelen kővel rendelkező Thanosszal. A film egy visszatérő motívuma az, hogy az egyik szereplőnek meg kell ölnie azt, akit szeret. Űrlordnak Gamorát kellene lelőnie, hogy a Lélekkő titkát ne szerezze meg Thanos, Wandának Viziót és a Lélekkövet kell elpusztítania ugyanebből az okból. Thanos az előbbi felé szimpátiát, Wanda felé pedig némi empátiát mutat, hiszen ő magának is komoly áldozatokat kellett hoznia, hogy véghez vigye a tervét.

Thanos az ökofasiszta

Thanos hajlandó feláldozni a személyes érdekét a közösség iránt, ez önmagában hősies, de ezt várja el másoktól is, sőt a megkérdezésük nélkül dönti el helyettük, hogy fel fogják áldozni magukat. Thanos világában mindenkinek készen kell állnia arra, hogy a nagyobb jóért meghaljon. Az univerzum felének kiirtásakor is véletlenszerűen választ, hogy ki hal meg és ki nem. Thanos a bolygóján a gazdagok és szegények közül egyaránt feláldozott volna titániakat, az igazságosságot a véletlenszerűségben látja. Thanos úgy gondolja, a túlnépesedés mindenképpen katasztrófához és szenvedéshez vezet, így a meggyilkoltak tulajdonképpen kegyelmet kapnak, és így a megmaradtak is jobban járnak. Az egyén helyett a közösséget helyezi előtérbe. Thanos számtalanszor hangoztatja, hogy az univerzum felének elpusztítása egyensúlyt fog teremteni. Elsőre furán hangzik, ha valaminek eltűnik a fele az miért lesz egyensúlyban? Úgy gondolom, hogy erre a választ a film végén kapjuk meg. Thanosról azt mondják, hogy minden élőlény felét el akarja pusztítani, ugyanakkor a csettintés után csak emberek eltűnését látjuk. Az utolsó csata egy erdő közepén volt, mégsem látjuk, hogy egyetlen fa is eltűnt volna, illetve csak az az egy, amelyik értelmes volt, Groot. Nem egyértelmű az sem, hogy az állatok felét kiirtotta-e. Sokkal inkább úgy tűnik, az értelmes lények felét tüntette el, és akkor egyértelmű már, hogy az egyensúly a természet és értelmes élet között jön létre. Az erő alapú gondolkozása a természeti rend tiszteletéhez is illik, hiszen a természetben valóban az erősebb uralkodik. A terve végrehajtása után Thanos egy farmra vonul vissza. Az ideális világ számára modernitás nélküli és természetközeli. 

Thanos antitézise

A Végtelen háború olyannyira Thanosra koncentrál, hogy talán nevezhetjük a film főszereplőjének. Az ő gondolat világát megismerhettük, de viszonylag kisebb hangsúlyt kap a vele szemben álló nézet. Thanos hajlandó bárkit feláldozni a többségért, ennek az ellentétét Amerika Kapitány fogalmazza meg, aki azt mondja: Nem seftelünk életekkel. A Kapitány nem hajlandó belemenni számítgatásba, hogy kinek az életét hogyan kellene feláldozni. Hogy miért nem, azt az előző Bosszúállók filmben fogalmazza meg: Ha valaki egy háborút azelőtt akar megnyerni, mielőtt az elkezdődne, akkor ártatlanok fognak meghalni. A Kapitány tisztában van vele, hogy ha elkezdenek életekkel seftelni, egy idő után biztos, hogy a morális rossz oldalon fognak kikötni. Inkább haljanak meg együtt, mint, hogy ilyen áron éljenek. Thanos ilyen szempontból materialista, aki számára az életek, az egyéni sorsok csupán statisztikai adatok, míg a Kapitány számára, minden egyes ember és egyéni sors annyira számít, mint az egész közösség együttvéve. Az első kör Thanosé volt, a Végjátékban viszont kiderül kinek a világnézete előtt hajlik meg végül az univerzum.