A választási eredmények és az elmúlt egy hét fejleményeinek az elemzése alapján kirajzolódik előttünk, hogy hogyan fog kinézni a magyar politikai élet a következő években. A Fidesz-KDNP nagyarányú győzelme valószínűleg egy korszakot lezáró esemény volt, de a pártok többsége továbbra is kényszerpályán mozog. Lássuk mi okozta ezt az eredményt és mi látszik, merre tartanak a pártok ezek után.

Mi történt?

A Fidesz-KDNP a története legnagyobb sikerét érte el a választáson annak ellenére, hogy az ellenzék közösen indult és egy közös miniszterelnököt indított, valamint minden körzetben egy jelöltet állítottak a kormánypárti jelölttel szemben. Kisebb meglepetésre bejutott a Mi hazánk.

Mi okozta ezt az eredményt?

A kormány üzenete célba ért

A választást még sokáig fogják elemezni a szakértők, de már most meg lehet állapítani pár döntő tényezőt. Az embereket nagyban befolyásolta az ukrajnai háború, ami miatt fogékonyak voltak a kormány üzenetére, amiben a kormány úgy hivatkozott magára,  mint a béke védelmezője. Szintén fontos lehetett, hogy a már ismert kormányzást, és a már hatalomban lévő vezetőket támogatták ebben a konfliktusos időszakban. A felmérésekből és a választás eredményéből úgy látszik a választók kompetensebbnek találták a regnáló miniszterelnököt, mint az ellenzék miniszterelnök jelöltjét.

 KépkéKép forrás: facebook.com/orbanviktor

Az ellenzéki kampány hibái

Nem mondható el, hogy az ellenzék ügyesen politizált volna a kampány alatt. Az előválasztás komoly sikert hozott, a közvéleményt is uralni tudta az ellenzék, valamint technikailag sikerült kivitelezni, hogy körzetenként egy jelölt, továbbá országosan egy miniszterelnök jelölt álljon fel a kormánnyal szemben. Ugyanakkor az előválasztás után a kampány intenzitása csökkent, a népszavazáshoz szükséges aláírások összegyűjtésének elkésésével, valamint azzal, hogy csak későn tudtak köztársasági elnök jelöltet állítani -, aki véleményem szerint nem volt kellően népszerű és alkalmas a posztra- az ellenzék elvesztette a kezdeményezést december óta. Az előválasztás közben kialakult a Jobbik-DK tengely. Feltehető, hogy a DK Jakab Péteren keresztül kívánta támadni Márki-Zay Pétert, amit ő teljesített is. Miután Márki-Zay nyert a DK és a Jobbik látványosan visszavett a kampányból. Az, hogy a  választás estéjén már a közös miniszter elnököt tették felelőssé és egyértelművé tették, hogy folytatják a munkát a jelenlegi formában arra utal, hogy a Márki-Zay mögül való kihátrálásra már a választási eredmények előtt készültek.

A miniszterelnök jelölt személye

Márki-Zay Péter látszólag esélytelenül vágott neki az ellenzéki előválasztásnak, mégis győzelmet tudott aratni, nagyban köszönhetően a Dobrev Klára elleni protestszavazatoknak. Márki-Zay a mérsékelt, jobbközép politikája sok új szimpatizáns tudott szerezni, de a karaktere és a sokszor botrányos kijelentései nem voltak összhangban a mérsékelt politikus arculatával. Szintén problémás kérdés volt már a kezdetektől fogva, hogy baloldali, balliberális választók mennyire fogják támogatni a magát kereszténynek, konzervatívnak valló Márki-Zayt. Az ellenzéki remény az volt, hogy ha a baloldalon veszít is szavazatokat, a centrista politikájával tud annyi új szavazót hozni, sőt akár a kormánypártoktól elvonni, ami kompenzálja ezt a veszteséget. Ez nem sikerült. Valószínű, hogy a jobbikos és DK-s kritikák miatt több szavazójuk nem támogatta Márki-Zayt, valamint a problémás kijelentéseivel és kiszámíthatatlanságával több stabilitást és megbízhatóságot kereső választót elriasztott. Márki-Zay a kampány során a közösségi médiába saját maga gyártott tartalmat, amire az ellenzéki pártoknak vagy kevés vagy egyáltalán nem volt rálátása. A kampányközben ezért egy komoly csapatot kapott maga köré Márki-Zay, de ők sem tudtak kontrolt gyakorolni felette. A kampányközben úgy is tűnhetett, hogy ez a szókimondó, kompromisszum nélküli stílus akár eredményes is lehet, de nem így lett, és a meggondolatlan vagy rosszul megfogalmazott kijelentésekre a kormány kampánya kegyetlenül lecsapott. A kormány álláspontját jelképző „stratégiai nyugalom” kifejezés is az ellenzéki miniszterelnök jelölt kijelentéseire válaszul született meg.

Az összefogás túlbecsülése

Az ellenzék elképzelése arra épült, hogy a Jobbikkal kiegészülve a baloldal képes lesz mindenhol egy jelöltet állítani, és képes lesz megtartani a 2018-as választóit, sőt potenciálisan új választókat is szerezhetnek. Ez az elképzelés teljesen tévesnek bizonyult. Valószínűnek látszik, hogy amíg a Jobbik jelenlegi vezetésének nem jelent problémát a baloldallal való együttműködés, addig a szavazói nagyszámban elpártoltak a párttól. 2018-ban még a Vona Gábor vezette Jobbik felmérte, hogy a koordináció a baloldallal lehetséges (ez az amit, akkor taktikai átszavazásnak neveztek), de a közös lista és mélyebb együttműködés a párt identitásának az elvesztését és a szavazók elpártolását eredményezné. Az látszódik most, hogy a magyar választókat a 2010-es politikai viszonyok határozzák meg. Eszerint van egy nagyobb kormánypárti réteg, egy kisebb hűséges baloldali közeg majd a rendszerkritikus, balközép, középpárt valamint a szélsőjobboldali, nemzeti radikális közösség. Azok a pártok akik az utóbbi két csoportot elhagyták az összefogás kedvéért (LMP, Jobbik), elvesztették a támogatóik nagy részét, a helyüket pedig új pártok vették át, az MKKP és a Mi Hazánk, habár ezek az új pártok egyelőre nem tudtak olyan sikeresek lenni most mint az elődeik 2010-ben, de idővel ez lehet változni fog.

A választások után Márki-Zay Péter kevés önkritikát gyakorolt. 

A választás tanulságai

Egységben Magyarországért

Az ellenzék számára 2010 óta domináns volt az a nézet, hogy a siker az összefogás hiánya miatt nem jött el, ami miatt választásról választásra több pártot bevonva és mélyebb kooperációval próbáltak elindulni. A jelenlegi vereség arra utal, hogy ez elhibázott taktika volt így most sokkal inkább a széthúzás várható. Már csak azért is, mert a következő választás az Európai Parlamenti választás lesz, ahol valószínűleg külön indulnak majd a pártok. Azt is fontos kiemelni, hogy a bukásért felelősöket kell majd találni, így minden párt megpróbálja majd elkerülni, hogy vereség árát megfizesse. Az is látványos, hogy az összefogás miatt a pártok közötti identitásbeli különbségek elhomályosodtak, így van esély most egymás szavazóinak elhalászására, jól látszik például, hogyan tudta a DK átvenni az MSZP helyét az elmúlt évek folyamán.

DK

2010 óta a DK koncepciója a választásokra nem változott. Gyurcsány Ferenc célja az, hogy a DK rajta legyen az ellenzéki hajón, de ha az elsüllyed, ne ő legyen a kapitány. A DK, ahol a vezetőségben személyes rivalizálás is van Márki-Zay Péterrel szemben, most a választás elbukása után az MZP körül kialakult kör felszámolására törekszik. A DK elsődleges célja az, hogy a vereség miatt kiábrándult szavazókat magához vonzza.

Jobbik

Az ellenzék szavazatvesztésének az egyik fő oka a Jobbik népszerűségének a csökkenése volt. A Jakab Péter által vezetett párt egy szűkebb baloldallal szimpatizáló réteg számára népszerű tud lenni, de a nemzeti radikális oldal szavazóit elvesztette. Ez abból látszik, hogy hogyan szerepeltek a jobbikos jelöltek 2018-ban és hogyan most. A szavazatvesztés azt is jelenti, hogy a Jobbik frakció nem lesz olyan erős, mint előzőleg számítani lehetett rá. A Jobbik-DK tengely úgy néz ki megmarad, habár nem feltétlen ez a legideálisabb a párt számára. Ugyanakkor a pártvezetés az összefogásba való beágyazottság által nincs egzisztenciálisveszélyben így kitarthat a DK közeli politika mellett.

Momentum

Az előválasztás tisztújítást hozott a Momentumnál, a párt élére a baloldali orientációjú Donáth Anna került az inkább centristább Orosz Anna helyett. Donáth személyében egy lendületesebb, felkészültebb vezetőt kapott a párt a kissé karizmátlan Fekete-Győr András helyett. Az összellenzéki bukás ellenére a Momentum nem szerepelt rosszul, és az is látszódik, hogy a Jobbik gyengülése miatt a Momentum az ellenzék második legnagyobb ereje lehet, ha szövetségesekre tud találni.

MSZP-P és LMP

Ez a három párt kezd az összefogás potyautasaivá válni. Az MSZP-nek még mindig meg van egy szűk kör a hajdani szocialista bázisból, de a párt maga nem tud jelentős tényező lenni, csupán pár országosan ismert politikus tartja őket az országos köztudatba. Ez utóbbi elmondható a Párbeszédről is. Az LMP bázisa is folyamatosan csökken, és a meghatározó politikusuk is kevesebb. Ezeknek a pártoknak nagyon vigyázni kell az EP választáson, mert alááshatják a megmaradt renoméjukat is egy rossz teljesítménnyel. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a Momentumnak szüksége van ezekre a pártokra, ha ellensúlyozni akarják a DK-Jobbik tengelyt.

Mi Hazánk

A Mi Hazánk annak ellenére jutott be a parlamentbe, hogy a párt még nincs négy éves, valamint nem rendelkeznek jelentős párt közeli médiával, továbbá a párt és több pártvezető tartalmait komolyan korlátozzák a közösségi oldalakon, elsősorban a facebookon. A párt sikerének több oka is lehet. A pártnak vannak országosan ismert meghatározó politikusai (Toroczkai László, Dúró Dóra, Novák Előd), a kivált Jobbikos képviselők miatt parlamenti képviseletük is volt, ami rájuk irányította a figyelmet. A párt népszerűsítésében a média híján az aktivisták munkája segítette, amit a nemzeti radikalizmus ideológiai háttere is motiválhatott. Valamint a koronavírus járvány kapcsán a párt nyíltan lezárásellenes retorikát használt, amivel meg tudták szólítani a választók egy részét, akiknek ez fontos téma volt.

Magyar Kétfarkú Kutyapárt

A kutyák nem tudtak átütő sikert aratni, habár javítottak 2018-as eredményükön. Az ellenzék rossz szereplése akár az ő sikerüket is hozhatta volna, de ez több okból sem jött el. A párt kifejezetten népszerű Budapesten, de vidéken, a kis településeknél nincsenek jelen, ellentétben a Mi Hazánkkal. Az ellenzék rossz szereplése pedig nem volt látványos Budapesten, a kutyák pedig itt reménykedhettek volna abban, hogy eltudnak halászni ellenzéki szavazatokat. Talán egy erőteljesebb kampánnyal, az ellenzéki szavazók elkeseredettsége miatt tudnak erősödni a következő években, és el tudják foglalni a negyedik erő pozícióját mint rendszerkritikus, baloldali-liberális opció.

Fidesz–KDNP

A kormánypártok összességében egy hatalmas sikert könyvelhetnek el. A Fidesz-KDNP szövetség egyik fő előnye az egységesség volt a baloldali ellenzékkel szemben. Most, hogy az ellenzék összeállt félő volt számukra, hogy ez az előny eltűnik, de a fentebb említett okok miatt nem így lett. Az elmúlt négy évet sok olyan globális probléma határozta meg, amit  a kormány nem láthatott előre, és ami jó pár országban a regnáló hatalom megrendülését eredményezte. Ilyen volt a koronavírus-járvány, az azt követő gazdasági problémák, majd az energia árak és az infláció növekedése, és közvetlenül a kampány hajrájában Ukrajna orosz inváziója. Ezekre a kormány gyorsan reagált és jellemzően lépés előnyt tudott kialakítani az ellenzékkel szemben, valamint meg tudott fogalmazni olyan vádakat az ellenzék ezen témákhoz való hozzáállásával kapcsolatban, amik eljutottak a választókhoz. A kétharmados győzelem miatt a kormánynak továbbra is lehetősége lesz alkotmánymódosításokra. Ugyanakkor a következő négy évben nehéz kormányzás vár az ötödik Orbán-kormányra. Az ukrajnai konfliktus továbbra is nemzetközi nyomást helyezhet az országra a korábbi orosz kapcsolatai miatt, felbomlóban van a V4-ek politikai szövetsége, különösen megromlott a viszony a korábban szoros szövetséges lengyel kormányzó párttal, az EU elindította a jogállamiság eljárás Magyarország ellen, ami inkább hosszútávon lehet problémás, valamint a gazdasági növekedés fenntartása is nehézzé válhat, mert egy súlyos európai energiaválság van kialakulóban. Az Oroszország elleni szankciók Magyarországot sújthatják leginkább, főleg az energiaszektorban. Úgy néz ki a kormány visszatérhet a centrális erőtér politizáláshoz, annak köszönhetően, hogy újra található a kormánytól jobbra álló párt a parlamentben.

 
Kép forrás:vtr.valasztas.hu/ogy2022

A következő négy év

A baloldali ellenzék újabb veresége arra ösztönözheti őket, hogy változtassanak a politikájukon, de a lehetőségeik korlátozottak. Az ellenzék jelszavai nem tudtak eljutni a választókhoz, a kormányt elsősorban a korrupció szempontjából támadták, amit a 2010 előtti elittel nem tudtak hitelesen képviselni, valamint az is megfigyelhető, hogy a magyar társadalom általánosan kiábrándult a korrupcióellenes jelszavakból. Az is meglátszik, hogy az összefogás hangoztatása, nem járt sikerrel, de a kisebb pártok elitje számára ez biztos túlélést jelenthet, így valószínűleg ezután is megmarad. Az is látható, hogy bár voltak próbálkozások arra, hogy megszólítsák a Fidesz szavazóit, ezt nem sikerült megvalósítani, annak ellenére sem, hogy nyilvánvaló, hogy a baloldali ellenzék csak akkor érhet el választási győzelmet, ha a kormánytól tud elvenni szavazatokat. Az összefogás részéről Márki-Zay Péter hangoztatta, a kormányszavazók megszólításának fontosságát, ugyanakkor az ő stílusa, sokszor súlyos, támadó és radikális kijelentései lehetett az, ami igazán elriasztotta a bizonytalan szavazókat. Márki-Zay Péter a választási bukás után nem gyakorolt önkritikát, jellemzően a kormánypropagandát és a nem elég támogató szövetségeseit tette felelőssé. Ez vázolja fel előre, hogy Márki-Zay továbbra is az országos politika részese lesz, annak ellenére, hogy Hódmezővásárhelyen marad és nem ül be a parlamentbe. A baloldal számára Márki-Zay egy újabb Gyurcsányhoz hasonló megkerülhetetlen, de konszolidálhatatlan szereplője lehet a magyar közéletnek. Márki-Zay a Jobbik-Dk tengely számára elfogadhatatlan és a vereség elsőszámú felelőse, de közben egy nagyobb réteg csak benne látja a győzelem kulcsát, akik pedig nem hajlandóak kiegyezni a régi baloldali elittel. A baloldal számára fontos kérdés lesz, hogy hogyan képzelik el a politizálást. Már korábban is felmerült, hogy nem ülnek be a parlamentbe, de ezt a többség nem támogatja. Azt is látni kell, hogy az összefogás szűk bázisa támogatja a minél radikálisabb fellépést a kormány ellen, de a bizonytalan és mérsékelt szavazók nem. Hadházy Ákos hatására a Momentumban merült fel, hogy nem vesznek részt a parlament alakuló ülésén, ezzel valószínűleg az ellenzék szavazóiban tudnak szimpátiát kiváltani. Az ellenzék radikálisabb, akár parlamenten kívüli politizálása valószínűleg a már meglévő ellenzéki szavazók újraelosztásához lesz jó, de nem fognak tudni új szavazókat megszólítani. Szintén hasonló folyamatok láthatóak a Jobbiknál, ami Jakab Péter vezetése alatt, elsősorban a baloldali bázisra kezdett építeni, Jakab szélsőséges stílusa szintén elsősorban az ellenzéki szavazók újraelosztásához volt jó, de új szavazókat nem tudott hozni. Mindezek ellenére, valószínű, hogy az ellenzéki pártok mégis csak ilyen irányba mennek tovább, mert a mostani átrendeződés nyertesei lehetnek az ellenzék meghatározó erői.

            A Mi Hazánk mozgalom számára a következő négy év a fejlődés időszakát hozhatja. A párt rendelkezik országos lefedettségű aktivista hálózattal, és a frakcióalakítás miatt, jelentős erőforrásokat fog kapni.  A parlamentbe jutásnak köszönhetően aktivizálhatnak sok olyan nemzeti radikális szavazót, akik a Jobbikból való kiábrándultság okán elfordultak a politikától. A Mi Hazánk megszólíthatja a vacilláló, bizonytalan kormánypárti-szavazókat. Érdekes kérdés, hogy a kormány milyen politikát folytat majd a Mi Hazánkkal kapcsolatban. A Fidesz általános taktikája az volt, hogy a baloldali pártokat támadják, a jobboldali pártoknak a szavazóit pedig megpróbálják felszívni. Egyelőre nem egyértelmű, hogy a Mi Hazánkat majd mivel, és milyen formában kívánják támadni, mennyire látnak riválist bennük. Szintén nem látható egyelőre a Mi Hazánk meddig tud nőni és létezik-e számukra egy plafon, amit a nemzeti radikális pártok nem tudnak áttörni népszerűségben.

            Az MKKP lehet, hogy jól jön ki az ellenzéki viszonyok átalakulásából, sok győzelmet váró, de most csalódott szavazó pártolhat át hozzájuk. Ahhoz, hogy ez megtörténjen ragaszkodniuk kell a különálló, rendszerkritikus álláspontjukhoz. Szintén szükségünk lenne több, országosan ismert politikusra, akik nem összekapcsolhatóak a régi elittel. Civil jelöltekkel, valamint nagyobb jelenléttel a közösségi médiában valószínűleg képesek lennének bejutni a parlamentbe.

            A kormány számára a következő időszakra nem várhatóak nagy változások. Az továbbra is látszik, hogy a kormánypártok nem kötnek kompromisszumot az ellenzékkel és a hatalomgyakorlásból minden más erőt kizárnak. Ez belső frakciók kialakulásához vezethet, amiket vezetés próbál csitítatni, illetve úgy rendezni, hogy ne alakuljanak ki stabil tömbök. Az országos politikába visszatérhet Lázár János, aki az új kormány meghatározó szereplője, erős embere lehet. A szoros összetartás és pártfegyelem miatt nehéz belelátni a kormánypártok belső erőviszonyaiba, de ahogy az elmúlt években is volt, és ahogy a legutóbbi választási siker prognosztizálja, a kormánypártok élén Orbán Viktornak nincsen kihívója. Úgy tűnik, hogy az európai energiaválság miatt kialakuló gazdasági problémákra készül a kormány így valószínűleg gazdasági kérdésekben jól mozgó, erőskezű, tapasztalt emberekre épül majd a kormány. Az is valószínű, hogy a kialakuló blokkokat megakadályozandó sok csere lesz az előző kormányhoz képest.