Fehéroroszországra ma sokan úgy tekintenek, mint a nagy putyini Oroszország kis testvérére. Fehéroroszország magyar megnevezése is azt a látszatot kelti, hogy itt tulajdonképpen oroszokról van szó, akik egy másik államba kerültek a Szovjetunió zavaros szétbomlása után. A valóságban egy gazdag történelemmel rendelkező nemzetről van szó, ami geopolitikai helyzete és kevés erőforrása miatt ritkán kerül Európa figyelmének központjába.


kép: Minsk - Győzelmi tér (forrás: wikipedia)

A Fehéroroszország kifejezés egyénként nem a legszerencsésebb, annak ellenére, hogy magyarul ez az ország hivatalos neve. A legtöbb nyelvben nem próbálják lefordítani Bielaruś (Беларусь) kifejezést. Az ország nevében a "rus" rész sokkal inkább Ruténiára utal és nem Oroszországra.

A belaruszok államiságának történelme épp ott kezdődik, ahol az oroszoké és az ukránoké is, a Kijevi Rusz fejedelemségeinél. A belarusz történészek a Polocki fejedelemséget tekintik az ország előzményének, valóban a Polock volt a központja annak az államnak, ami a mai Belorusszia területén működött, de a belaruszok ekkor még csak mint nyelvi közösség léteztek.

A 14. század folyamán a Litván Nagyfejedelemség terjesztette ki hatalmát a volt Kijevi Rusz területére. A mai Belarusz és Ukrajna területét magába foglaló birodalomban a litvánok nem éltek sokkal nagyobb területen, mint a mai Litvánia. A litván katonai és vezetői elit egy szláv birodalmon uralkodott. Az állam hivatalos nyelve a belarusz nyelv őse az órutén volt. Ez az időszak meghatározó lett a belarusz nemzeti identitás szempontjából, hiszen ekkor a rutén-litván állam erőfölényben volt az éppen felemelkedő moszkvai orosz fejedelemséggel szemben. 2005-ben az orosz orientált belarusz kormány pénzbüntetést szabott ki az 1514-es orsai csatára megemlékező ellenzékiekre. A csatában a belarusz Konstanty Ostrogski vezette győzelemre a lengyel-litván csapatokat a Moszkvai Fejedelemséggel szemben.


forrás:wikipedia

A lengyel-litván unió után a lengyelek asszimilációs kísérletei veszélyeztették a belarusz identitást, de Lengyelország felosztása után, már a sokszor erőszakos orosz asszimilációs törekvések jelentettek komoly veszélyt. A keleti-szláv nyelvű és ortodox vallású belaruszok sokkal jobban ki voltak téve az orosz népbe való beolvasztás veszélyének, mint a katolikus litvánok és lengyelek.

Oroszország összeroppant az első világháború alatt. A németek által megszállt Kelet-Európában rendre jelentek meg az Orosz Birodalom elnyomott népeinek új országai. Ez az időszak a belarusz nemzeti ébredésnek is fontos időszaka volt. Először használták hivatalosan a belarusz nemzeti jelképeket, a fehér-piros-fehér nemzeti zászlót, amit a hajdan volt lengyel-litván állam színei inspiráltak, címerük pedig a litván jelkép által inspirált lovaskatona lett, a Pahonia. A Szovjetunió képében feléledt Orosz Birodalom megpróbálta visszaszerezni az elveszített területeit. A lengyel-szovjet háborúban mindkét oldalon harcoltak belarusz katonák, de egyik fél sem ígért önálló belarusz államot számukra. A balti népeknek és Lengyelországnak sikerült 20 év államiságot kiharcolniuk, de Belarusz csak mint egy szovjet tagállam létezett ebben az időszakban.

kép forrás: wikipedia

A második világháború alatt a németek felállítottak egy rövid életű báb államot, a belaruszok elkövetői és elszenvedői is voltak a kelet-európai népirtásoknak. Ez az állam elővette a 1919-es jelképeket is. Erre hivatkozva nevezte a jelenlegi elnök, Alexandr Lukasenka náci jelképeknek az ország szimbólumait. A második világháború után az ország újra a Szovjetunió része lett és végleg ki lett téve az oroszosításnak.

1990 után önálló belarusz állam keletkezett, de a nemzeti felemelkedés nem tartott sokáig. Az újonnan keletkezett államban két nemzeti identitás kelt harcra. A lengyel-litván múltra visszatekintő, nemzeti, demokratikus, szabadpiacban gondolkodó identitás vereséget szenvedett, a szovjet nosztalgiára,és orosz kötődésre épülő identitással szemben. 1994-ben Alexandr Lukasenka még egy demokratikus választáson került hatalomra. Az 1995-ös népszavazás volt döntő a poszt-szovjet Belarusz történetében. A népszavazás döntött olyan kérdésekben is, amikben az alkotmány szerint nem lehetett volna népszavazást kiírni, és a OSCE nemzetközi szervezet szerint, számtalan visszaélés történt. A népszavazás biztosította az elnök hatalmának kibővítését, az orosz nyelv hivatalossá emelését, bevezette a szovjet időkre utaló nemzeti jelképeket, valamint döntöttek az Oroszországgal való mélyebb együttműködésről is.


Fent: A nemzeti zászló és címer (1991-1995)
Lent: A népszavazás utáni szovjet ihletésű zászló és címer (1995-napjainkig)
forrás: wikipedia

Lukasenka azóta is hatalmon van, az orosz mellett a belarusz nyelv gyakorlatilag kisebbségi nyelvi státuszba süllyedt, az oroszokkal való együttműködés ott tart, hogy sokan lehetségesnek tartják a két ország egyesülését, azért, hogy ezáltal tovább maradhasson hatalmon az orosz elnök. A hajdan volt nemzeti jelképek az ellenzék jelképeit lettek, amik rendre elő is kerülnek ellenzéki tüntetéseken.

A belarusz nyelv népszerűsítése is az ellenzék tevékenységének része lett. A lengyelhez és az oroszhoz is közel álló belarusz nyelvet ma az ország alig több mint 50%-a beszéli. Mindezek ellenére, 2014-ben a Alexadr Lukasenka belarusz nyelven tartott beszédet, és hangsúlyozta a belarusz nemzeti identitás fontosságát, mindez az ukrajnai orosz beavatkozás eredményeként történt. Az országban egyébként elterjedt a belarusz nyelv latin betűs írásmódja is. A jelenleg a belorusz állam súlyosan kivan téve az orosz befolyásnak, és tűnik a jelenlegi belorusz elit is erre építi hatalmát, de nem feltétlen biztos, hogy ez így marad. úgy tűnik ha kell, Lukasenka hajlandó építeni a belarusz identitásra is az orosszal szemben.

* FRISSÍTÉS:a cikkben korábban a belorusz megnevezést használtam, de reflektálva az újabb trendekre belaruszra helyesbítettem