A választási eredmények és az elmúlt egy hét fejleményeinek az elemzése alapján kirajzolódik előttünk, hogy hogyan fog kinézni a magyar politikai élet a következő években. A Fidesz-KDNP nagyarányú győzelme valószínűleg egy korszakot lezáró esemény volt, de a pártok többsége továbbra is kényszerpályán mozog. Lássuk mi okozta ezt az eredményt és mi látszik, merre tartanak a pártok ezek után.

Mi történt?

A Fidesz-KDNP a története legnagyobb sikerét érte el a választáson annak ellenére, hogy az ellenzék közösen indult és egy közös miniszterelnököt indított, valamint minden körzetben egy jelöltet állítottak a kormánypárti jelölttel szemben. Kisebb meglepetésre bejutott a Mi hazánk.

Mi okozta ezt az eredményt?

A kormány üzenete célba ért

A választást még sokáig fogják elemezni a szakértők, de már most meg lehet állapítani pár döntő tényezőt. Az embereket nagyban befolyásolta az ukrajnai háború, ami miatt fogékonyak voltak a kormány üzenetére, amiben a kormány úgy hivatkozott magára,  mint a béke védelmezője. Szintén fontos lehetett, hogy a már ismert kormányzást, és a már hatalomban lévő vezetőket támogatták ebben a konfliktusos időszakban. A felmérésekből és a választás eredményéből úgy látszik a választók kompetensebbnek találták a regnáló miniszterelnököt, mint az ellenzék miniszterelnök jelöltjét.

 KépkéKép forrás: facebook.com/orbanviktor

Az ellenzéki kampány hibái

Nem mondható el, hogy az ellenzék ügyesen politizált volna a kampány alatt. Az előválasztás komoly sikert hozott, a közvéleményt is uralni tudta az ellenzék, valamint technikailag sikerült kivitelezni, hogy körzetenként egy jelölt, továbbá országosan egy miniszterelnök jelölt álljon fel a kormánnyal szemben. Ugyanakkor az előválasztás után a kampány intenzitása csökkent, a népszavazáshoz szükséges aláírások összegyűjtésének elkésésével, valamint azzal, hogy csak későn tudtak köztársasági elnök jelöltet állítani -, aki véleményem szerint nem volt kellően népszerű és alkalmas a posztra- az ellenzék elvesztette a kezdeményezést december óta. Az előválasztás közben kialakult a Jobbik-DK tengely. Feltehető, hogy a DK Jakab Péteren keresztül kívánta támadni Márki-Zay Pétert, amit ő teljesített is. Miután Márki-Zay nyert a DK és a Jobbik látványosan visszavett a kampányból. Az, hogy a  választás estéjén már a közös miniszter elnököt tették felelőssé és egyértelművé tették, hogy folytatják a munkát a jelenlegi formában arra utal, hogy a Márki-Zay mögül való kihátrálásra már a választási eredmények előtt készültek.

A miniszterelnök jelölt személye

Márki-Zay Péter látszólag esélytelenül vágott neki az ellenzéki előválasztásnak, mégis győzelmet tudott aratni, nagyban köszönhetően a Dobrev Klára elleni protestszavazatoknak. Márki-Zay a mérsékelt, jobbközép politikája sok új szimpatizáns tudott szerezni, de a karaktere és a sokszor botrányos kijelentései nem voltak összhangban a mérsékelt politikus arculatával. Szintén problémás kérdés volt már a kezdetektől fogva, hogy baloldali, balliberális választók mennyire fogják támogatni a magát kereszténynek, konzervatívnak valló Márki-Zayt. Az ellenzéki remény az volt, hogy ha a baloldalon veszít is szavazatokat, a centrista politikájával tud annyi új szavazót hozni, sőt akár a kormánypártoktól elvonni, ami kompenzálja ezt a veszteséget. Ez nem sikerült. Valószínű, hogy a jobbikos és DK-s kritikák miatt több szavazójuk nem támogatta Márki-Zayt, valamint a problémás kijelentéseivel és kiszámíthatatlanságával több stabilitást és megbízhatóságot kereső választót elriasztott. Márki-Zay a kampány során a közösségi médiába saját maga gyártott tartalmat, amire az ellenzéki pártoknak vagy kevés vagy egyáltalán nem volt rálátása. A kampányközben ezért egy komoly csapatot kapott maga köré Márki-Zay, de ők sem tudtak kontrolt gyakorolni felette. A kampányközben úgy is tűnhetett, hogy ez a szókimondó, kompromisszum nélküli stílus akár eredményes is lehet, de nem így lett, és a meggondolatlan vagy rosszul megfogalmazott kijelentésekre a kormány kampánya kegyetlenül lecsapott. A kormány álláspontját jelképző „stratégiai nyugalom” kifejezés is az ellenzéki miniszterelnök jelölt kijelentéseire válaszul született meg.

Az összefogás túlbecsülése

Az ellenzék elképzelése arra épült, hogy a Jobbikkal kiegészülve a baloldal képes lesz mindenhol egy jelöltet állítani, és képes lesz megtartani a 2018-as választóit, sőt potenciálisan új választókat is szerezhetnek. Ez az elképzelés teljesen tévesnek bizonyult. Valószínűnek látszik, hogy amíg a Jobbik jelenlegi vezetésének nem jelent problémát a baloldallal való együttműködés, addig a szavazói nagyszámban elpártoltak a párttól. 2018-ban még a Vona Gábor vezette Jobbik felmérte, hogy a koordináció a baloldallal lehetséges (ez az amit, akkor taktikai átszavazásnak neveztek), de a közös lista és mélyebb együttműködés a párt identitásának az elvesztését és a szavazók elpártolását eredményezné. Az látszódik most, hogy a magyar választókat a 2010-es politikai viszonyok határozzák meg. Eszerint van egy nagyobb kormánypárti réteg, egy kisebb hűséges baloldali közeg majd a rendszerkritikus, balközép, középpárt valamint a szélsőjobboldali, nemzeti radikális közösség. Azok a pártok akik az utóbbi két csoportot elhagyták az összefogás kedvéért (LMP, Jobbik), elvesztették a támogatóik nagy részét, a helyüket pedig új pártok vették át, az MKKP és a Mi Hazánk, habár ezek az új pártok egyelőre nem tudtak olyan sikeresek lenni most mint az elődeik 2010-ben, de idővel ez lehet változni fog.

A választások után Márki-Zay Péter kevés önkritikát gyakorolt. 

A választás tanulságai

Egységben Magyarországért

Az ellenzék számára 2010 óta domináns volt az a nézet, hogy a siker az összefogás hiánya miatt nem jött el, ami miatt választásról választásra több pártot bevonva és mélyebb kooperációval próbáltak elindulni. A jelenlegi vereség arra utal, hogy ez elhibázott taktika volt így most sokkal inkább a széthúzás várható. Már csak azért is, mert a következő választás az Európai Parlamenti választás lesz, ahol valószínűleg külön indulnak majd a pártok. Azt is fontos kiemelni, hogy a bukásért felelősöket kell majd találni, így minden párt megpróbálja majd elkerülni, hogy vereség árát megfizesse. Az is látványos, hogy az összefogás miatt a pártok közötti identitásbeli különbségek elhomályosodtak, így van esély most egymás szavazóinak elhalászására, jól látszik például, hogyan tudta a DK átvenni az MSZP helyét az elmúlt évek folyamán.

DK

2010 óta a DK koncepciója a választásokra nem változott. Gyurcsány Ferenc célja az, hogy a DK rajta legyen az ellenzéki hajón, de ha az elsüllyed, ne ő legyen a kapitány. A DK, ahol a vezetőségben személyes rivalizálás is van Márki-Zay Péterrel szemben, most a választás elbukása után az MZP körül kialakult kör felszámolására törekszik. A DK elsődleges célja az, hogy a vereség miatt kiábrándult szavazókat magához vonzza.

Jobbik

Az ellenzék szavazatvesztésének az egyik fő oka a Jobbik népszerűségének a csökkenése volt. A Jakab Péter által vezetett párt egy szűkebb baloldallal szimpatizáló réteg számára népszerű tud lenni, de a nemzeti radikális oldal szavazóit elvesztette. Ez abból látszik, hogy hogyan szerepeltek a jobbikos jelöltek 2018-ban és hogyan most. A szavazatvesztés azt is jelenti, hogy a Jobbik frakció nem lesz olyan erős, mint előzőleg számítani lehetett rá. A Jobbik-DK tengely úgy néz ki megmarad, habár nem feltétlen ez a legideálisabb a párt számára. Ugyanakkor a pártvezetés az összefogásba való beágyazottság által nincs egzisztenciálisveszélyben így kitarthat a DK közeli politika mellett.

Momentum

Az előválasztás tisztújítást hozott a Momentumnál, a párt élére a baloldali orientációjú Donáth Anna került az inkább centristább Orosz Anna helyett. Donáth személyében egy lendületesebb, felkészültebb vezetőt kapott a párt a kissé karizmátlan Fekete-Győr András helyett. Az összellenzéki bukás ellenére a Momentum nem szerepelt rosszul, és az is látszódik, hogy a Jobbik gyengülése miatt a Momentum az ellenzék második legnagyobb ereje lehet, ha szövetségesekre tud találni.

MSZP-P és LMP

Ez a három párt kezd az összefogás potyautasaivá válni. Az MSZP-nek még mindig meg van egy szűk kör a hajdani szocialista bázisból, de a párt maga nem tud jelentős tényező lenni, csupán pár országosan ismert politikus tartja őket az országos köztudatba. Ez utóbbi elmondható a Párbeszédről is. Az LMP bázisa is folyamatosan csökken, és a meghatározó politikusuk is kevesebb. Ezeknek a pártoknak nagyon vigyázni kell az EP választáson, mert alááshatják a megmaradt renoméjukat is egy rossz teljesítménnyel. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a Momentumnak szüksége van ezekre a pártokra, ha ellensúlyozni akarják a DK-Jobbik tengelyt.

Mi Hazánk

A Mi Hazánk annak ellenére jutott be a parlamentbe, hogy a párt még nincs négy éves, valamint nem rendelkeznek jelentős párt közeli médiával, továbbá a párt és több pártvezető tartalmait komolyan korlátozzák a közösségi oldalakon, elsősorban a facebookon. A párt sikerének több oka is lehet. A pártnak vannak országosan ismert meghatározó politikusai (Toroczkai László, Dúró Dóra, Novák Előd), a kivált Jobbikos képviselők miatt parlamenti képviseletük is volt, ami rájuk irányította a figyelmet. A párt népszerűsítésében a média híján az aktivisták munkája segítette, amit a nemzeti radikalizmus ideológiai háttere is motiválhatott. Valamint a koronavírus járvány kapcsán a párt nyíltan lezárásellenes retorikát használt, amivel meg tudták szólítani a választók egy részét, akiknek ez fontos téma volt.

Magyar Kétfarkú Kutyapárt

A kutyák nem tudtak átütő sikert aratni, habár javítottak 2018-as eredményükön. Az ellenzék rossz szereplése akár az ő sikerüket is hozhatta volna, de ez több okból sem jött el. A párt kifejezetten népszerű Budapesten, de vidéken, a kis településeknél nincsenek jelen, ellentétben a Mi Hazánkkal. Az ellenzék rossz szereplése pedig nem volt látványos Budapesten, a kutyák pedig itt reménykedhettek volna abban, hogy eltudnak halászni ellenzéki szavazatokat. Talán egy erőteljesebb kampánnyal, az ellenzéki szavazók elkeseredettsége miatt tudnak erősödni a következő években, és el tudják foglalni a negyedik erő pozícióját mint rendszerkritikus, baloldali-liberális opció.

Fidesz–KDNP

A kormánypártok összességében egy hatalmas sikert könyvelhetnek el. A Fidesz-KDNP szövetség egyik fő előnye az egységesség volt a baloldali ellenzékkel szemben. Most, hogy az ellenzék összeállt félő volt számukra, hogy ez az előny eltűnik, de a fentebb említett okok miatt nem így lett. Az elmúlt négy évet sok olyan globális probléma határozta meg, amit  a kormány nem láthatott előre, és ami jó pár országban a regnáló hatalom megrendülését eredményezte. Ilyen volt a koronavírus-járvány, az azt követő gazdasági problémák, majd az energia árak és az infláció növekedése, és közvetlenül a kampány hajrájában Ukrajna orosz inváziója. Ezekre a kormány gyorsan reagált és jellemzően lépés előnyt tudott kialakítani az ellenzékkel szemben, valamint meg tudott fogalmazni olyan vádakat az ellenzék ezen témákhoz való hozzáállásával kapcsolatban, amik eljutottak a választókhoz. A kétharmados győzelem miatt a kormánynak továbbra is lehetősége lesz alkotmánymódosításokra. Ugyanakkor a következő négy évben nehéz kormányzás vár az ötödik Orbán-kormányra. Az ukrajnai konfliktus továbbra is nemzetközi nyomást helyezhet az országra a korábbi orosz kapcsolatai miatt, felbomlóban van a V4-ek politikai szövetsége, különösen megromlott a viszony a korábban szoros szövetséges lengyel kormányzó párttal, az EU elindította a jogállamiság eljárás Magyarország ellen, ami inkább hosszútávon lehet problémás, valamint a gazdasági növekedés fenntartása is nehézzé válhat, mert egy súlyos európai energiaválság van kialakulóban. Az Oroszország elleni szankciók Magyarországot sújthatják leginkább, főleg az energiaszektorban. Úgy néz ki a kormány visszatérhet a centrális erőtér politizáláshoz, annak köszönhetően, hogy újra található a kormánytól jobbra álló párt a parlamentben.

 
Kép forrás:vtr.valasztas.hu/ogy2022

A következő négy év

A baloldali ellenzék újabb veresége arra ösztönözheti őket, hogy változtassanak a politikájukon, de a lehetőségeik korlátozottak. Az ellenzék jelszavai nem tudtak eljutni a választókhoz, a kormányt elsősorban a korrupció szempontjából támadták, amit a 2010 előtti elittel nem tudtak hitelesen képviselni, valamint az is megfigyelhető, hogy a magyar társadalom általánosan kiábrándult a korrupcióellenes jelszavakból. Az is meglátszik, hogy az összefogás hangoztatása, nem járt sikerrel, de a kisebb pártok elitje számára ez biztos túlélést jelenthet, így valószínűleg ezután is megmarad. Az is látható, hogy bár voltak próbálkozások arra, hogy megszólítsák a Fidesz szavazóit, ezt nem sikerült megvalósítani, annak ellenére sem, hogy nyilvánvaló, hogy a baloldali ellenzék csak akkor érhet el választási győzelmet, ha a kormánytól tud elvenni szavazatokat. Az összefogás részéről Márki-Zay Péter hangoztatta, a kormányszavazók megszólításának fontosságát, ugyanakkor az ő stílusa, sokszor súlyos, támadó és radikális kijelentései lehetett az, ami igazán elriasztotta a bizonytalan szavazókat. Márki-Zay Péter a választási bukás után nem gyakorolt önkritikát, jellemzően a kormánypropagandát és a nem elég támogató szövetségeseit tette felelőssé. Ez vázolja fel előre, hogy Márki-Zay továbbra is az országos politika részese lesz, annak ellenére, hogy Hódmezővásárhelyen marad és nem ül be a parlamentbe. A baloldal számára Márki-Zay egy újabb Gyurcsányhoz hasonló megkerülhetetlen, de konszolidálhatatlan szereplője lehet a magyar közéletnek. Márki-Zay a Jobbik-Dk tengely számára elfogadhatatlan és a vereség elsőszámú felelőse, de közben egy nagyobb réteg csak benne látja a győzelem kulcsát, akik pedig nem hajlandóak kiegyezni a régi baloldali elittel. A baloldal számára fontos kérdés lesz, hogy hogyan képzelik el a politizálást. Már korábban is felmerült, hogy nem ülnek be a parlamentbe, de ezt a többség nem támogatja. Azt is látni kell, hogy az összefogás szűk bázisa támogatja a minél radikálisabb fellépést a kormány ellen, de a bizonytalan és mérsékelt szavazók nem. Hadházy Ákos hatására a Momentumban merült fel, hogy nem vesznek részt a parlament alakuló ülésén, ezzel valószínűleg az ellenzék szavazóiban tudnak szimpátiát kiváltani. Az ellenzék radikálisabb, akár parlamenten kívüli politizálása valószínűleg a már meglévő ellenzéki szavazók újraelosztásához lesz jó, de nem fognak tudni új szavazókat megszólítani. Szintén hasonló folyamatok láthatóak a Jobbiknál, ami Jakab Péter vezetése alatt, elsősorban a baloldali bázisra kezdett építeni, Jakab szélsőséges stílusa szintén elsősorban az ellenzéki szavazók újraelosztásához volt jó, de új szavazókat nem tudott hozni. Mindezek ellenére, valószínű, hogy az ellenzéki pártok mégis csak ilyen irányba mennek tovább, mert a mostani átrendeződés nyertesei lehetnek az ellenzék meghatározó erői.

            A Mi Hazánk mozgalom számára a következő négy év a fejlődés időszakát hozhatja. A párt rendelkezik országos lefedettségű aktivista hálózattal, és a frakcióalakítás miatt, jelentős erőforrásokat fog kapni.  A parlamentbe jutásnak köszönhetően aktivizálhatnak sok olyan nemzeti radikális szavazót, akik a Jobbikból való kiábrándultság okán elfordultak a politikától. A Mi Hazánk megszólíthatja a vacilláló, bizonytalan kormánypárti-szavazókat. Érdekes kérdés, hogy a kormány milyen politikát folytat majd a Mi Hazánkkal kapcsolatban. A Fidesz általános taktikája az volt, hogy a baloldali pártokat támadják, a jobboldali pártoknak a szavazóit pedig megpróbálják felszívni. Egyelőre nem egyértelmű, hogy a Mi Hazánkat majd mivel, és milyen formában kívánják támadni, mennyire látnak riválist bennük. Szintén nem látható egyelőre a Mi Hazánk meddig tud nőni és létezik-e számukra egy plafon, amit a nemzeti radikális pártok nem tudnak áttörni népszerűségben.

            Az MKKP lehet, hogy jól jön ki az ellenzéki viszonyok átalakulásából, sok győzelmet váró, de most csalódott szavazó pártolhat át hozzájuk. Ahhoz, hogy ez megtörténjen ragaszkodniuk kell a különálló, rendszerkritikus álláspontjukhoz. Szintén szükségünk lenne több, országosan ismert politikusra, akik nem összekapcsolhatóak a régi elittel. Civil jelöltekkel, valamint nagyobb jelenléttel a közösségi médiában valószínűleg képesek lennének bejutni a parlamentbe.

            A kormány számára a következő időszakra nem várhatóak nagy változások. Az továbbra is látszik, hogy a kormánypártok nem kötnek kompromisszumot az ellenzékkel és a hatalomgyakorlásból minden más erőt kizárnak. Ez belső frakciók kialakulásához vezethet, amiket vezetés próbál csitítatni, illetve úgy rendezni, hogy ne alakuljanak ki stabil tömbök. Az országos politikába visszatérhet Lázár János, aki az új kormány meghatározó szereplője, erős embere lehet. A szoros összetartás és pártfegyelem miatt nehéz belelátni a kormánypártok belső erőviszonyaiba, de ahogy az elmúlt években is volt, és ahogy a legutóbbi választási siker prognosztizálja, a kormánypártok élén Orbán Viktornak nincsen kihívója. Úgy tűnik, hogy az európai energiaválság miatt kialakuló gazdasági problémákra készül a kormány így valószínűleg gazdasági kérdésekben jól mozgó, erőskezű, tapasztalt emberekre épül majd a kormány. Az is valószínű, hogy a kialakuló blokkokat megakadályozandó sok csere lesz az előző kormányhoz képest. 

kép forrás:nytimes

Az elmúlt hetek történéseinek hatására Belarusz Európa figyelmének a központjába került, annak ellenére, hogy korábban a belarusz hírek nem igazán kerültek a címlapokra. Belarusz leginkább Oroszországgal összefüggésben volt érdekes téma, ma pedig azt látjuk, hogy a csapból is a belarusz események folynak. Pont ezért az egyetlen támpont, amire az átlagos érdeklődő támaszkodhat az Ukrajna, hiszen az ottani politikai események nagy sajtó visszhangot kaptak, és van hasonlóság az események között. Az összehasonlítás nem alaptalan, de néhány szignifikáns eltérés mutatkozik a két ország között.

Ukrajnához hasonlóan Belarusz is egy megosztott ország, de máshol húzódnak a törésvonalak. Az ukrán konfliktus valóban a nyugat és a kelet összecsapása volt. Az orosz orientációjú keleti országrész és a nyugatias kötődésű Nyugat-Ukrajna között politikai és nyelvi ellentét is húzódott. Az ország nyugati felében a görög katolikus gyökerű, nyugat-ukrán dialektust beszélő ukránok komoly ellentétbe kerültek az ortodox, az oroszhoz közelebb álló kelet-ukrán dialektust beszélő honfitársaikkal és ottani orosz kisebbséggel. Egyes értelmezések szerint ez maga a huntingtoni civilizációk összecsapása a nyugati katolikusok és a keleti ortodoxok között. Akár elfogadjuk a huntingtoni értelmezést, akár nem, egy biztos, hogy Ukrajna valóban két részre szakadt geopolitikai értelemben. Akkor az orosz-párti és oroszellenes erők csaptak össze, ami igencsak veszélyes volt Oroszország számára, ha egy ellenséges Ukrajnával kell számolniuk, akkor a fekete-tengeri jelenlétük kerül veszélybe, így a Krímet mindenképpen meg kellett szerezniük. A határmenti orosz lakosságú területek pedig könnyen megszállhatónak bizonyultak,  a donyecki-luhanszki régió jelentős iparral rendelkezett, így a megszállás többé-kevésbé megtérült.

Belaruszban ilyenfajta vallási ellentét nincs, a nyelvi különbségek sem különülnek el földrajzilag, az ország túlnyomó többsége kétnyelvű és nincs földrajzilag körülhatárolható orosz kisebbség sem. Az, hogy valaki orosznak vagy belarusznak vallja magát az inkább politikai kérdés. Belarusznak nincsen olyan jelentős régiója, amire az oroszok foga fájna, sokkal fontosabb lenne nekik egy stabil kiszámítható partner, ez az amit a Lukasenka-kormányzat nem mindig tudott megadni. Az elcsalt választást követően kirobbant tüntetéseknek sem volt oroszellenes éle. Hatalomra jutása után Lukasenka stabil partnere volt Oroszországnak, de az utóbbi években hintapolitikába kezdett és egyszerre kereste az EU és a Kreml kegyeit is. Így az oroszok számára jelenleg nem egyértelmű, hogy melyik fél győzelme lenne a legideálisabb számukra.

Mit várhatunk most Lukasenkától?

Lukasenka igazán sosem volt orosz-párti, inkább az orosz kapcsolatokat használta a hatalma megtartásához, és az EU-ra is így tekintett. Lukasenka komolyan épített az országban jelenlévő szovjet nosztalgiára, ami úgy tűnik, kezd eltűnni. A Lukasenka-rezsim, elnyomta a belarusz nemzettudatot és a szabad piac helyett egy erős állami jelenlétet teremtett a gazdaságban, de úgy tűnik hajlandó volt ebben is kompromisszumot kötni, ha a helyzet úgy hozta. Jelenleg viszonylag kiszámíthatatlanul viselkedik, mára már nyilvánvaló, hogy nem számított ekkora ellenállásra a választások után. Úgy tűnik, szeretné folytatni az eddig hintapolitikáját, ezért van az, hogy egyik nap engedményeket ígér a tüntetőknek, másnap viszont újra kemény fellépést ígér. Lukasenka elszigetelődött nemzetközileg, a magyar kormány a közelmúltban összehozott Orbán-Lukasenka találkozó után, nem tudott hirtelen retorikát váltani, és így éles bírálatot nem kapott tőlünk, de Magyarországnak is fontosabbak a közép-európai szövetségesek, mint a posztszovjet diktátor. Lukasenka sok szempontból Oroszország számára is kényelmetlenné vált, de nem feltétlen szeretnének megszabadulni tőle. A diktátorokra jellemző, hogy a hosszú megkérdőjelezhetetlen hatalom beszűkíti a gondolkodásukat, így egy hirtelen kitört ellenállást és annak veszélyeit nem képesek felmérni, és nem tudják elengedni a hatalmat, akkor amikor még békésen távozhatnának. Egy pillanatra úgy tűnt Lukasenka békében kíván visszavonulni és ezt készít elő az alkotmánymódosítás ígéretével, de később visszakozott. A hirtelen váltásai sok mindenre utalhatnak, lehet, hogy időt akar nyerni, de az is lehet, hogy ő maga is egyre kevésbé érti, hogy mit kellene tennie. Lukasenka csak akkor fog megbukni, ha közvetlen közelében lévő személyek fordulnak ellene, leginkább az kellene a bukásához, hogy az erőszakszervezetek egy fontosabb vezetője keljen fel ellene, ez dominóhatásként más több vezető „kiugrását” is eredményezhetné, és a rendszer összedőlne. Lukasenkának meg volt a maga ceausescui-pillanata, hiszen erődemonstrációként kívánt beszédet tartani, amikor az összeverbuvált közönsége ellene fordult, de Ceausescu bukásához is az kellett, hogy a hadsereg vezetői forduljanak ellene.

 
kép forrás:telegraph.co.uk

Mit várhatunk az oroszoktól?

A második világháború után az orosz geopolitikai koncepció egyfajta körkörös védelemre épült. Az Orosz SZSZK-t szovjet tagköztársaságok vették körül, a Szovjetuniót pedig baráti szocialista országok határolták, ezeken túl, pedig ha lehetett semleges országoknak kellett következniük, emiatt a koncepció miatt engedték el a szovjetek Ausztriát vagy Jugoszláviát, és ezért nem engedték el semmiképpen sem Magyarországot. Ez az elképzelés a rendszerváltás után is fontos maradt, ekkor már az Orosz Föderáció geopolitikai koncepciójává vált, az orosz törzsterületeket tagköztársaságok és autonóm területek határolták, a kivált posztszovjet államokat a FÁK fogta volna össze, a posztkommunista közép-európai államok pedig semlegesek maradtak volna az elképzelés szerint. A balti államok és közép-európai országok végül felvételt nyertek a NATO-ba így a semleges sáv visszaszorult. Ennek köszönhetően Belarusz jelentősége csökkent, hiszen a NATO már így is szomszédja lett az Orosz Föderációnak, ennek ellenére Moszkva így sem nézné jó szemmel, ha Belarusz közeledne a NATO-hoz, mert az országot a saját érdekszférájának tekinti. A jelenlegi konfliktus kifizetődő az oroszok számára, de sok kérdést felvet. Az orosz befolyás nincs közvetlen veszélyben, hiszen az ellenzék is belátja a tényt, hogy Belarusz nehezen működhetne orosz partnerség nélkül, habár egy szabadabb gazdaságú Belarusz fejlődésnek indulhatna és akkor kevésbé lenne kitéve az orosz befolyásnak, ugyanakkor a térség fejlődése az oroszoknak is jó lehet. Lukasenka már megbízhatatlannak bizonyult, így érdemes lenne Moszkvának új szövetségest keresni, de úgy néz ki, a tüntetésektől meggyengült Lukasenkának nagyobb orosz segítségre van szüksége, mint bármikor. Belarusznak nincs olyan területe, amit az oroszoknak érdemes lenne megszállniuk, a ország teljes megszállása is inkább több hátránnyal járna, mint előnnyel. Az oroszok akkor is biztosíthatják a belarusz partneri viszonyt, ha nem avatkoznak közbe, egy esetleges intervenció pedig komoly nemzetközi felháborodást okozna, növelné az országban az oroszellenességet, és egy olyan vezetőt tartanának hatalomban, aki inkább csak problémát okozott az utóbbi időben.

Mit várhatunk a tüntetőktől?

A tüntetők elsődleges célja a Lukasenka rezsim megbuktatása és az ország demokratizálása. A tüntetők között nacionalisták, liberálisok, de kiábrándult Lukasenka szavazók is vannak. Az is látszik, hogy a rendőri erőszak sok belaruszt mozgósított és a Lukasenka-rezsim támogatása most még alacsonyabb lehet. A tüntetők számítanak az EU támogatására és arra, hogy az oroszok nem fognak Lukasenka oldalán közbeavatkozni. A tüntetők egy része egy nemzetibb, más része egy liberálisabb Belaurszt szeretne, ezek a csoportok most kéz a kézben megférnek egymás mellett. Ha igazán megakarjuk érteni, hogy mi folyik most Belaruszban akkor úgy kell tekintenünk az eseményekre, mint rendszerváltásra. A fehér-piros-fehér színek most az ellenzékiség színei, és ez takarhat sokféle ideológiát, valakiknek az européer nyugatias szemléletet jelenti, valakinek pedig a nacionalizmust, valahogy úgy mint a rendszerváltáskor Magyarországon a piros-fehér-zöld egyszerre jelentette az SZDSZ-es liberalizmust és a Csurka-féle nacionalista oldalt is. A tüntetők számára a nemzeti színek a demokratikus átalakulást jelképezik, sokan vannak, akik a litván vagy lengyel életszínvonalra vágynak, vannak akik nemzeti identitásukat szeretnék visszakapni. A Lukasenka vezetés az országot a szovjet identitásra építette, korlátozott lett a belarusz nyelv használata, üldözték a tüntetéseken most is használatos nemzeti  jelképeket, dalokat, ezeknek a szabad használatát szeretnék a tüntetők vagy csak szeretnének megemlékezni a belarusz történelmi eseményekről és tragédiákról. A sztálini tisztogatások során több 10 ezer belaruszt gyilkolt meg az NKVD a Kurapaty közeli erdőben, tavaly a Lukasenka-rezsim az áldozatoknak állított kereszteket leromboltatta.  Úgy tűnik a hosszú elnyomás, a lemaradás a szintén posztszovjet Baltikumhoz képest, végleg Lukasenka ellen fordította a többséget. Úgy néz ki, a rendőri erőszak sem törte meg az ellenzéket, sőt valószínűleg sokakat fordított a rezsim ellen. Lukasenka nemzetközi elszigetelődése miatt pedig kimondható, hogy a rendszerét csak az erőszakszervezetek tartják fenn. Az most nem valószínű, hogy a tüntetők megunják és hazamennek,  így könnyen elképzelhető, hogy a tüntetések addig folytatódnak amíg Lukasenka le nem mondd, de ha hatalmon is marad, az biztos, hogy sokkal aktívabb ellenzéki tevékenység mellett kell vezetnie az országot.


Megemlékezés a Kurapaty erdőnél 1989-ben. Kép forrás:wikipedia

Az elmúlt hónapokban zajló tüntetéseken számtalan zászló feltűnt Hongkongban. Az autonómiájukat féltő hongkongiak nem a város hivatalos zászlóját lengetik, hiszen azt csak 1997 óta használják, mióta Kína újra birtokba vette a területet. Sokkal népszerűbbek viszont a gyarmati idők zászlói, mert a brit uralom alatt Hongkong széleskörű önrendelkezéssel bírt.


Már 1988-ban kiírták a pályázatot az új hongkongi zászló megtervezéséhez, pedig a britek csak 1997-ben adták át a terület fennhatóságát Kínának. A pályázaton egy orchideát ábrázoló koncepció nyert, amit egy Tao Ho nevű sanghaji mérnök tervezett. A zászló vörös színe a Kínai Népköztársaságot jelképezi, de a virágban szintén el vannak rejtve a kommunista rendszert jelképező vörös csillagok. Mivel a zászlót a Kínával való egyesülés óta használják, így a tüntetők szemében a központi hatalom szimbóluma lett.




A tüntetések egyik jellegzetessége, hogy a részvevők fekete ruhát vesznek fel. Talán ez inspirálhatta a hongkongi fekete zászlót, ami a megmozdulások egyik szimbóluma lett. A Kínát jelképező vörös színt feketére cserélték. Szintén elterjedt a zászló egy olyan változata, amin nincsenek csillagok és az orchidea egyes levelei elsorvadtak. Van olyan verzió is, ahol a szirmok véresen vannak ábrázolva. Az orchidea fajta neve után a hongkongi zászlót bauhinia zászlónak is nevezik, ezáltal kapta a tüntetők jelképe a Fekete Bauhinia nevet.


Számtalan tüntető jelent meg amerikai és brit zászlókkal. Ők egyrészt számítanak a nyugat szimpátiájára, másrészt a tüntetők számára a brit zászló egyfajta nosztalgiát is jelent. A hongkongiak számára a brit uralom a boldog béke időszak volt, amikor nem kellett félniük attól, hogy az önrendelkezésüket szépen lassan felszámolják.

forras:guradian.com

Pontosan ezért, nem csak a brit zászló, hanem a brit fennhatóság ideje alatt használt hongkongi zászló is igen népszerű. Olyannyira, hogy amikor a tüntetők elfoglalták a hongkongi törvényhozás épületét, akkor ezt a zászlót függesztették ki, míg a jelenleg használatos hongkongi címert összefirkálták.  

forras: dailymail.co.uk 

A vasárnapi EP-választások hoztak pár meglepetést és ezeknek a meglepetéseknek jó pár vesztese és győztese is volt. Nézzük meg kik nyerték/vesztették a legnagyobbat a magyar választásokon.

1. Győztes: Fidesz-KDNP

Hiába érezte úgy több ellenzéki párt is, hogy megállította a kormánypártokat, a legnagyobb győztes a Fidesz-KDNP volt. A 13 mandátum, amit szereztek erős pozíciót ad nekik a Néppártban. Több mandátumot szereztek, mint az egész ellenzék együttvéve. Európában a második legnagyobb százalékot kapták(egyelőre legalábbis úgy néz ki). Történetük legjobb EP-választási eredményét érték el. A magas részvétel és a nagyarányú győzelem még akkor is nagy teljesítmény, ha arra korábban azért erre lehetett számítani. Az még nem egyértelmű, hogy az európai eredmények mennyire lesznek kedvezőek számukra.
kép forrás: facebook

1. Vesztes: LMP

Az LMP az elmúlt időszakban jó pár válsággal nézett szembe, elsősorban a belső problémák miatt. A választás előtt még úgy tűnt lehet esélyük egy mandátumot elérni, de a végén ettől nagyon messze kerültek. Nem csak, hogy nem jutottak be, hanem az utolsó előtti helyre kerültek az induló pártok között. Mindössze 74 500 szavazatot szereztek, ez kevesebb, mint amennyit a kétfarkú kutyapárt kapott, és alig több annál, mint amit 2009-ben értek el az EP-választáson, alig féléve bejegyzett pártként. Könnyen lehet, hogy az LMP a teljes megszűnés felé halad.

 
kép forrás: index.hu

2. Győztes: Gyurcsány Ferenc

A DK legnagyobb bravúrja az volt, hogy több szavazatot szereztek, mint amennyit egy éve a magyar választásokon. Mivel most jóval kevesebben szavaztak, így ez egy komoly teljesítmény. Azt előre lehetett sejteni, hogy a DK jobban szerepel majd az EP-választásokon, mint az MSZP-P. Főleg azért, mert az ő programjuknak fontosabb eleme az Unió, mint a riválisainak. A DK így most az ellenzék legerősebb pártja lett, és ezt Gyurcsányék biztos, hogy kihasználják majd és a többi ellenzéki pártra erőltetik az akaratukat. A DK eddig is a saját támogatottságához képest sokkal előnyösebb pozíciókat harcolt ki magának az ellenzéki egyeztetéseken. Ugyanakkor, hozzá kell tenni, hogy a DK támogatottsága az ellenzékiek kárára nőtt, és nem feltétlen fognak ilyen jól szerepelni az önkormányzati választásokon.

kép forrás: dkp.hu

2. Vesztes: Jobbik

Hol vannak már az idők, amikor a Jobbik a legerősebb ellenzéki párt volt. A Jobbik visszaesése mögött ott van az is, hogy az ő szavazóikat kevésbé érdekli az Unió, de így is egyértelmű, hogy jó pár szavazójuk elpártolt tőlük. A Jobbik komoly presztízsveszteséget is szenvedett. Nagyon úgy néz ki, a baloldal nincs rákényszerülve arra, hogy összefogjon velük. Közben Jakab Péter és a pártvezetés azt állítja, hogy ez egy siker volt, és továbbra is tagadja a teljesen nyilvánvaló kilépési hullámokat. Ez volt a párt első megmérettetése a Mi Hazánkos szakadás óta, és egyértelmű, hogy ez komoly nyomot hagyott.

3. Győztes: Momentum

A Momentumtól az egy mandátum volt a várható eredmény, az hogy kettőt szereztek minden várakozást felülmúlt. Sikerült kigolyózniuk az LMP-t a budapesti ellenzéki erők közül. Fontos az is, hogy a viszonylag kisebb ALDE-ban a 2 képviselő sokkal jobban hangzik, mint az egy, egyértelműen azt üzenik Brüsszelnek, hogy a liberális párt Magyarországi helytartói ők lehetnek. Nagy eredmény az is, hogy a táboruk nagy része továbbra is budapesti, de sikereket tudtak felmutatni kistelepüléseken is.

 
kép forrás: facebook

3. Vesztes: Puzsér Róbert

Puzsér Róbert a főpolgármester-választás kampányában leginkább a Momentumot és a DK-t támadta, valamint a Jobbikra és az LMP-re támaszkodott. Úgy néz ki, azok kapták a legnagyobb pofont, akik támogatták és azok nyerték a legnagyobbat, akiket támadott. A probléma az, hogy a Jobbik eddig sem volt erős Budapesten, de így már kifejezetten elenyésző a támogatottsága. Az LMP szavazóit meg könnyen le tudja nyúlni a Momentum, így lehet nem lesz bázisa a Sétáló Budapest programjának. Az eddig sem túl elegánsan politizáló Puzsér, a rossz eredményeket tetézte egy gyenge elhatárolódási kísérlettel.

4. Győztes: Mi Hazánk

Mindig nehéz mozgósítania egy euroszkeptikus pártnak egy EP-választáson, így rendre alul teljesítenek. A Mi Hazánk ennek ellenére tisztességes eredményt ért el. A Jobbik bukása valószínűleg különösen édes számukra. Sikerült megelőzniük az LMP-t, valamint a megszerzett 113 ezer szavazat 5 évvel ezelőtt valószínűleg elég lett volna a bejutáshoz. A párt első megmérettetésén 3% felett teljesített úgy, hogy korábban csak 1% körül mérték. A kampányukat nagyban hátráltatta az, hogy a facebook folyamatosan törli a párthoz kapcsolódó oldalakat.

4. Vesztes: MSZP-P

Az MSZP sok mindent megpróbált azért, hogy megújuljon, a Párbeszéddel való összefogás is ezért volt, de úgy néz ki a szövetség nem lett sikeres. A presztízsveszteségesen kívül komoly belső problémákat is hozhat a kudarc. Viszont az MSZP még nem a széthullás felé tart, ha csak belülről ez nem történik meg. Egyértelmű, hogy nagy az átjárás a DK és az MSZP szavazók között, amiből most a DK profitált, de a helyzet megfordítható. Ezenkívül pedig van az MSZP-nek egy olyan szavazóbázisa, akik minden körülmények között a szegfűre szavaznak, de kérdés, hogy ez pontosan hány százalékot ér, most 6,64%-ot kapott. A Párbeszédnek ezek után lehet megérné menekülni a szövetségből, de nem nagyon van hova. Karácsony Gergely a főpolgármesteri székbe próbál majd valószínűleg.

 kép forrás: index.hu

5. Győztes: Ara-Kovács Attila

Az előzetes becslések alapján 2 vagy 3 mandátumra számítottak a DK-nál. A médiában körbe is járt a hír, miszerint a 4. jelölt Ara-Kovács Attiláról még képet sem töltött fel a DK, mert annyira nem számítottak a 4. mandátumra. Itt egy kép róla:


kép forrás: facebook

5. Vesztes: A közvéleménykutatók

A választás előtt azért pár jó tipp érkezett. A Fidesz-KDNP tarolt, az LMP nem jutott be. Viszont az ellenzék arányait nem nagyon sikerült megjósolni. A Nézőpont intézet exit-pollja szerint az MSZP és a DK 10-10% kapott. A Jobbik mélyrepülését sem látták előre. Mentségükre szól, hogy a DK és az MSZP szavazóbázisa között valószínűleg nagy az átfedés. A momentum áttörését pedzegették, de azt, hogy 2 mandátumot is szereznek, senki nem jósolt meg előre. A köztévé műsorában Mráz Ágoston Sámuel elismerte, hogy az exit-poll felmérést telefonon keresztül végezték, úgy néz ki talán mégis hasznosabb lehet a régi módi helyszíni felmérés. 

6. Győztes: MKKP

Egyértelmű volt a parlamenti választásokon is, hogy a kutyák nem fogják átlépni a bejutási küszöböt, de a 1% eléréséért érdemes volt a szavazóknak őket támogatni. Az EP-választáson csak a bejutással nyertek volna valamit, de ennek ellenére így is jól szerepeltek. Nem csak az LMP-t sikerült megverniük országosan, hanem Budapesten a Jobbiknál is több voksot gyűjtöttek.

6. Vesztes: Szanyi vagy Ujhelyi

Az MSZP egy mandátuma azt jelenti, hogy nem mehetnek mind a ketten Brüsszelbe. Az egy mandátumért már vasárnap este megindult a harc, és a párt két fenegyereke, Ujhelyi és Szanyi között nyílt konfliktus alakulhat ki Már régóta hallani hangokat, miszerint nem jönnek jól ki egymással, de az biztos, hogy a hétvégi döntés után valamelyikük győztesen kerül ki az ellentétből. A vesztes, nem csak hogy bukja a mandátumot, de a párton belüli pozíciója is megrendülhet.

7. Győztes: Szél Bernadett

Boldog ember az, aki időben kilépett a Bitcoinból, vagy az LMP-ből. Nagyon úgy néz ki, az LMP-hajó el fog süllyedni, és ezt már nem a hajóról fogja nézi Szél Bernadett, aki már egy ideje sokat mutatkozik lilában. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a Momentumhoz került közel, pont a legjobbkor. A Momentum könnyen lehet, hogy megszerzi az LMP szavazóbázisát, ehhez egy hatásos fegyver lenne Szél személye.

 
kép forrás: 444.hu

7. Vesztes: A zöld politika

Magyarországon az LMP alapozta meg a zöld politikát. Sosem volt egyértelmű, hogy valóban a politikájuk, vagy a harmadikutasságuk az, ami vonzó volt a szavazók számára. A másik zöld párt, a Párbeszéd inkább csak a Tordai-féle performanszokkal hívta fel magára a figyelmet. Jávor Benedek képviselte a zöld politikát az EP-ben Magyarország részéről, de 2019-től már nem lesz ott Brüsszelben (vagy mégis?). A zöld politikára építő LMP kampány nem működött és taroltak a kampányukban jó részt csak a Fideszt támadó ellenzéki pártok. Nagy kérdés ezek után, hogy a zöld program hány embert mozgat meg, és mennyire inkább az ellenzékiség a fontos a szavazóknak.

Miben volt más május 1-je 100 éve, mint ma? Ha a magyar történelemből egyetlen naptári évet kellene megneveznem, amelyik a legdrámaibb és legfordulatosabb volt, akkor egészen biztosan 1919-et mondanám. Abban az évben május 1-je is kiemelten fontos esemény volt, hiszen a Tanácsköztársaság ideje alatt fontos identitásképző ünnepségnek számított. 2019-ben az esemény lényege a városligeti majális, ahol elvétve baloldali pártok próbálják népszerűsíteni magukat. Nézzük meg, hogyan nézett ki május első napja 100 évvel ezelőtt és hogyan nézett ki ma.

Az egyik legnagyobb különbség a száz évvel ezelőtti és a mai "munkaünnepe" között, az hogy az előbbit az állam szervezte és nagyon fontos volt a kommunista rezsim propagandájának, ma viszont az állam csak egy munkaszüneti nappal járul hozzá az eseményekhez, a főszerep pedig nem a felvonuló proletároké, hanem a kitelepült vidámparkoké, a kézműves hamburgereké, a napszemüveg- és cipőárusoké. A munkásfelvonulás majálissá alakulása igazán a Kádár-korszakban indult meg, de a rendszerváltás hozta el a teljes váltást.


kép forrás: rubicon.hu

A II. Internacionálé választotta ki május első napját arra, hogy a világ munkásai ezen a napon vonuljanak fel a 8 órás munkanapot követelve. Már a Monarchia ideje alatt a baloldali politikai pártok többször tartottak május 1-jei felvonulást. 1919-ben a gyenge lábakon álló Tanácsköztársaság hatalmas ünnepséget szervezett. A román hadsereg éppen csak befejezte a Tiszántúl megszállását és a csehszlovák hadsereg is mozgolódott északon. A kommunista rezsimnek nagy szüksége volt egy népszerű rendezvényre. Kun Béláék az antanttal való hadakozás és a proletárdiktatúra kiépítése közben valahogyan mindig találtak időt arra, hogy egy pár köztérátalakítást végbe vigyenek. A város főbb tereit mind átalakították és a kommunista ideológiához kapcsolódó díszítéssel látták el.

A hősök terei Millenniumi emlékmű is vörös borítást kapott. Városszerte jellemző volt, hogy a nem kívánatos szobrokat nem eltávolították, hanem befedték. Az emlékmű közepén álló oszloppal is így tettek, úgy fedték be, hogy egy vörös obeliszket formáljon, az előtte álló Árpád vezér szobrot pedig Marxéra cserélték. A Horthy-korszakban az emlékművet visszaállították az eredeti formájába, de a Tanácsköztársaság nyomot hagyott a szobor csoport mai változatán is. 1919-ben a Habsburg uralkodók szobrait ledöntötték, később a Rákosi-korszakban is eltávolították őket és más magyar történelmi személyiségek kerültek a helyükre: Bocskai,  Thököly, Rákóczi és Kossuth. Ők jobban illettek az akkori rezsim retorikájába, miszerint a magyar történelem a német elnyomással szembeni harcból állt, ami második világháborúval ért véget.

Hősök terei Millenniumi emlékmű 1919-ben. Fotó: Marics Zoltán / FORTEPAN via Index

A száz évvel ezelőtti eseményekre kevesen emlékeztek meg, annak ellenére, hogy a magyar baloldal fontos történelmi eseményről volt szó. Érthető módon sokaknak kínos a Tanácsköztársaság emléke. A Gólya nevű kocsma és közösségi tér tartott megemlékezést az eseményről ( egy apró incidenssel), a mérce.hu pedig Kassák Lajos visszaemlékezését közölte. A tudományos életben a Clio-intézet által szervezett Tanácsköztársaság 100 év után című rendezvénysorozat aktuális előadása foglalkozott a 19-es május elsejével.

2019-ben a városligeti majális köré kitelepült baloldali pártok rendezvényei leginkább az EP kampány körül forogtak és nem a munkaünnepe körül. Valószínűleg a helyszín is csak azért lett a Városliget, mert a szavazóik kádár kori nosztalgiájára szeretnének építeni. A DK rendezvénye leginkább abban múlta felül a többit, hogy ott héliumos lufit osztogattak, míg máshol azok csak levegővel voltak felfújva. Dobrev Klára beszéde természetesen az Európai Egyesült Államokról szólt leginkább, és érintőleg tett említést az európai minimálbérről. A beszédének legérdekesebb része az volt, hogy szerinte annyira van migránsveszély Magyarországon, mint ufóveszély.


kép: saját

A MSZP és a Párbeszéd együtt majálisozott, Jávor Benedek és a Ujhelyi István tartott fórumot. A fórum megtöltött egy kisebb sátort, de a rendezvényen nem vettek részt túl sokan. Én a beszélgetést jó alkalomnak tekintettem arra, hogy megkérdezzem a két politikus véleményét a 100 évvel ezelőtti eseményekről, de a beszélgetés nem várt fordulatokat hozott. Az EP képviselők leginkább a közös programjukról szerettek volna beszélni, de a közönség, több bekiabálós hozzászólás keretében, inkább a "patkányozás" és Bangó Margit (sic!) mellett állt ki, Jávor Benedek elítélte a "patkányozást" és valamelyest sikerült a közönséget is meggyőznie erről, a "mi jobbak vagyunk ennél" retorikával. A rendezvényen feltűnt Bede Zsolt is, aki szópárbajba keveredett Ujhelyivel, az előttem ülő idős hölgy valóban megpróbálta megbökni a botjával, Bede ezt úgy élte meg, mintha majdnem meglincselték volna.

A rövid performansz után választ kaptam a kérdéseimre. Ujhelyi szerint, az elmúlt száz évben a baloldal mindig az elnyomottakért küzdött és ez főleg a munkásokat jelentette. A baloldal hosszú harca a munkások jogaiért, szerinte, legutóbb a "rabszolgatörvény" elleni tüntetések és az ellenzéki obstrukció által mutatkozott meg. Kiemelte, hogy neki mint MSZP-s politikusnak a május elseje a munkaünnepét, a munkásság ünnepét és az Európai Unióhoz való csatlakozás ünnepét jelenti, hiszen az unió is leginkább a legelesettebbeknek hozott könnyebbséget az életben. Jávor Benedek sem a 100 évvel ezelőtti május egyről beszélt, hanem kiemelte, hogy a munkások jogaiért folytatott küzdelem már a 19. század végén elkezdődött. A baloldal szerinte is az elnyomottakért küzd, és 100 éve a munkásság volt a legelnyomottabb réteg, ma pedig más elnyomott csoportokért kell kiállni, hiszen a munkások jogait is kiharcolták, így politikai küzdelemmel lehet igazán előrébb jutni. Hozzátette, hogy a klímaváltozás áldozatai a mai kor kiszolgáltatottjai.


kép: saját

Az európai integráció és az elnyomottak fogalmának szabadon értelmezésével nem mindenki értett egyet. A Munkáspárt is a majális közelében jelent meg egy sátorral, az ő rendezvényükön sem voltak sokkal kevesebben, mint az MSZP-jén. Thürmer szerint, a baloldalnak továbbra is a magyar munkásokat kell védeniük és az unió nem szolgálja az ő érdeküket. A másik csoport, amelyik nem kívánt közösködni a baloldali pártokkal, az anarchisták voltak, akik Autonómia majálist tartottak. Az azonnali.hu a majálison több rendezvényen is körbekérdezett, hogy kiderítse mitől igazán baloldali egy párt a résztvevők szerint.

A kommunista munkaünnepe és a mai között az egyik legnagyobb különbség a felvonulás méretében van. 1919-ben is a felvonulás volt a legfontosabb része a napnak, mint később a Kádár-korszakban. A szakszervezetek együtt vonultak fel hatalmas díszített kocsikkal. A húsipari munkások hat ökör által húzott szekérrel érkeztek. Volt futó verseny, a felvonulók menetét pedig a kerékpárszövetség vezette. A város proletár díszítése is azt a célt szolgálta, hogy a felvonulókat lenyűgözzék. A nehéz külpolitikai és belpolitikai helyzet miatt a kommunista vezetés mindent bevetett, hogy az ünnepség sikeres legyen. Repülőgépek húztak el a felvonulók feje felett, több helyen is röplapokat szórtak. Az akkori modern technikát is bevetették és számtalan felvétel készült a felvonulásról. Ezek ma megtekinthetőek. Horthy Miklós a 19-es eseményekről azt mondta "ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött" és ezzel nem tévedett nagyot. A díszítéshez valóban több helyen "rongyokat", nagyon gyenge minőségű anyagokat használtak, így a délutáni vihar elpusztította a nagy részét. 

2019-ben csak pár kisebb szervezet vonult fel. A Munkáspárt természetesen vonult, hiszen a kádári nosztalgiából táplálkozik leginkább a párt. Szintén felvonultak a szakszervezetek, nekik is voltak sátraik a rendezvények közepében, ahol azért volt pár ember. A momentum egy külön Európamenetet szervezett, sokkal inkább az uniós csatlakozást ünnepelték, mint május elsejét, de  nem volt nagy érdeklődés az ő eseményük iránt sem.

Az a rendezvény, ami igazán vonzotta az embereket, az a Nagy Futam volt, ahol különböző méretű versenyautók mérkőztek meg az Andrássy úton. Nagyon úgy tűnik, hogy még 1919-ben május 1. a kommunista ideológia egyik legfontosabb napja volt, ma már a politikai pártok nehézkesen tudják összekötni a napot a programjukkal. Az MSZP padjainál, miközben a nap tanuláságát próbáltam levonni, mellettem egy kisgyerek ült, aki egy MSZP-s lufit rugdosva kiabálta, hogy "Hajrá Fidesz!'. Közben én azon merengtem, hogy vajon mennyi idő alatt fog lebomlani az a 10 zöld lufi, ami a Párbeszéd sátrát díszíti. Az nyilvánvaló volt, hogy a Bosszúállókkal díszített körhinta népszerűbb volt bármelyik párt rendezvénynél. A nyolc órás munkanapért sem akarnak az emberek már harcolni, kényelmesebb a "rugalmas munkaidő" és egy jó fizetés. 100 évvel ezelőtt és ma is az embereket leginkább a programok, a munkaszüneti nap, a sör és a virsli érdekli, a politika pedig megpróbál ebből hasznot húzni, de a május 2-ára ebből nem sok marad.

A Marvel filmek rajongói is elismerik, hogy jó pár filmben a főgonosz egy elég egy dimenziós karakter volt. A Bosszúállok: Végtelen háborúban viszont egy olyan szupergonosz szerepelt, aki azoknak a figyelmét is felkeltette, akik nem igazán rajonganak a képregényfilmekért. Thanos egy összetett világképpel, sőt némi jó szándékkal hajtja végre a tervét, még akkor is ha az morálisan erősen megkérdőjelezhető. Nézzünk bele Thanos fejébe, hiszen a héten Thanos visszatért a mozikba a Bosszúállók: Végjáték szereplőjeként.

(A következőkben spoilerek lesznek a Bosszúállók: Végtelen háború cselekményére tekintve. A héten megjelent Bosszúállók: Végjáték cselekményéről viszont nem lesz szó)

Ahogy a filmből kiderül, Thanos egy Titán nevű bolygón született. A bolygója túlnépesedés miatt komoly kihívásokkal nézett szemben. Thanos véletlenszerű kiválasztás után a lakosság felének a kiírtását javasolta. A titániak nem lelkesedtek az ötletéért, a bolygó pedig végül valóban kipusztult. Thanos ezek után egyfajta űrkalóznak vagy inkább űrterroristának ált. Rengeteg követőt szerzett és a Chitauri hadsereget is ő irányította, ami fel is tűnik az első Bosszúállók filmben. Az általa megtámadott bolygókon kiirtotta a lakosság felét, hogy az ő értelmezése szerint, egyensúlyt hozzon. Thanos ezek után még nagyobb fába vágta a fejszéjét, elhatározta, hogy összegyűjti az úgynevezett végtelen köveket, amik segítségével egy csettintéssel eltüntetheti az egész univerzum felét.

Thanos a pszichopata

Thanosszal kapcsolatban már korán kiderül a filmben, hogy jellemző rá az antiszociális viselkedés. Thanos teljes könnyedséggel gyilkol és nem igazán mutat empátiát az áldozatai iránt. Viszont nem beszélhetünk arról, hogy Thanos teljesen érzelemmentes lenne. Mint kiderült, a nevelt lányát, Gamorat kifejezetten szerette, habár őt is képes volt feláldozni. A film végére a saját emberei elvesztése is megviseli, és a lányát is gyászolja lélekben. Thanos már a terve miatt sem teljesen érzéketlen, hiszen úgy véli az univerzum felének kiirtásával segít a megmaradt másik felén. Thanosnak komoly küldetés tudata van ezzel kapcsolatban, és a saját személyes érdekét is hajlandó alárendelni. Az viszont, hogy Thanos úgy véli, az ő elképzelése előtt az egész univerzumnak meg kell hajlani, az arra utal, hogy egy igen nárcisztikus személyről beszélhetünk. Az is látszik, hogy a túlnépesedés nem feltétlen minden bolygó problémája, és a lakosság felének kiirtása sem feltétlen a legjobb megoldás. Thanos valószínűleg súlyos poszt-traumás stressz szindrómában szenved és a bolygója problémáját kivetíti az egész univerzumra.

Thanos a szociáldarvinista

Thanos igazán csak az erőt tiszteli. Mint a Galaxis őrzői második részéből kiderült, a két nevelt lányát egymás ellen harcoltatta és az ott rendre vesztes Nebulát apránként megcsonkította és robotrészekkel pótolta a gyengesége miatt. Ezzel szemben a győztes Gamora a kedvenc lányává nőtte ki magát. Thanos nem értékeli sokra azokat, akik nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, még akkor sem ha neki dolgoznak. A film elején látszik, hogy Lokit sem tartja sokra, mivel az elbukta a földért vívott csatát az első Bosszúállók filmben. Ezzel szemben Thanos komoly tiszteletet mutat az ellene eredményesen harcolók iránt. Tony Starknak konkrétan elmondja, hogy elnyerte a tiszteletét, hiszen egy az egy ellen feltudta venni a küzdelmet a 4 végtelen kővel rendelkező Thanosszal. A film egy visszatérő motívuma az, hogy az egyik szereplőnek meg kell ölnie azt, akit szeret. Űrlordnak Gamorát kellene lelőnie, hogy a Lélekkő titkát ne szerezze meg Thanos, Wandának Viziót és a Lélekkövet kell elpusztítania ugyanebből az okból. Thanos az előbbi felé szimpátiát, Wanda felé pedig némi empátiát mutat, hiszen ő magának is komoly áldozatokat kellett hoznia, hogy véghez vigye a tervét.

Thanos az ökofasiszta

Thanos hajlandó feláldozni a személyes érdekét a közösség iránt, ez önmagában hősies, de ezt várja el másoktól is, sőt a megkérdezésük nélkül dönti el helyettük, hogy fel fogják áldozni magukat. Thanos világában mindenkinek készen kell állnia arra, hogy a nagyobb jóért meghaljon. Az univerzum felének kiirtásakor is véletlenszerűen választ, hogy ki hal meg és ki nem. Thanos a bolygóján a gazdagok és szegények közül egyaránt feláldozott volna titániakat, az igazságosságot a véletlenszerűségben látja. Thanos úgy gondolja, a túlnépesedés mindenképpen katasztrófához és szenvedéshez vezet, így a meggyilkoltak tulajdonképpen kegyelmet kapnak, és így a megmaradtak is jobban járnak. Az egyén helyett a közösséget helyezi előtérbe. Thanos számtalanszor hangoztatja, hogy az univerzum felének elpusztítása egyensúlyt fog teremteni. Elsőre furán hangzik, ha valaminek eltűnik a fele az miért lesz egyensúlyban? Úgy gondolom, hogy erre a választ a film végén kapjuk meg. Thanosról azt mondják, hogy minden élőlény felét el akarja pusztítani, ugyanakkor a csettintés után csak emberek eltűnését látjuk. Az utolsó csata egy erdő közepén volt, mégsem látjuk, hogy egyetlen fa is eltűnt volna, illetve csak az az egy, amelyik értelmes volt, Groot. Nem egyértelmű az sem, hogy az állatok felét kiirtotta-e. Sokkal inkább úgy tűnik, az értelmes lények felét tüntette el, és akkor egyértelmű már, hogy az egyensúly a természet és értelmes élet között jön létre. Az erő alapú gondolkozása a természeti rend tiszteletéhez is illik, hiszen a természetben valóban az erősebb uralkodik. A terve végrehajtása után Thanos egy farmra vonul vissza. Az ideális világ számára modernitás nélküli és természetközeli. 

Thanos antitézise

A Végtelen háború olyannyira Thanosra koncentrál, hogy talán nevezhetjük a film főszereplőjének. Az ő gondolat világát megismerhettük, de viszonylag kisebb hangsúlyt kap a vele szemben álló nézet. Thanos hajlandó bárkit feláldozni a többségért, ennek az ellentétét Amerika Kapitány fogalmazza meg, aki azt mondja: Nem seftelünk életekkel. A Kapitány nem hajlandó belemenni számítgatásba, hogy kinek az életét hogyan kellene feláldozni. Hogy miért nem, azt az előző Bosszúállók filmben fogalmazza meg: Ha valaki egy háborút azelőtt akar megnyerni, mielőtt az elkezdődne, akkor ártatlanok fognak meghalni. A Kapitány tisztában van vele, hogy ha elkezdenek életekkel seftelni, egy idő után biztos, hogy a morális rossz oldalon fognak kikötni. Inkább haljanak meg együtt, mint, hogy ilyen áron éljenek. Thanos ilyen szempontból materialista, aki számára az életek, az egyéni sorsok csupán statisztikai adatok, míg a Kapitány számára, minden egyes ember és egyéni sors annyira számít, mint az egész közösség együttvéve. Az első kör Thanosé volt, a Végjátékban viszont kiderül kinek a világnézete előtt hajlik meg végül az univerzum.

A második világháborúban a német sikerek története mindenki számára ismert. A jól gépesített német hadsereg és a német precizitással megalkotott harckocsik eltaposták az európai riválisokat. A német tankok könnyedén szállták meg a hősiesen küzdő, ám súlyosan elmaradott Lengyelországot, a kétségbeesett lengyelek lovasrohamokkal próbálták megállítani a német páncélosokat. A következő áldozat Franciaország volt, ami az elavult és hasztalan Maginot-vonalba ölte az erőforrásait, ahelyett, hogy a gyorsan mozgó páncélosokra koncentrált volna. A német tankok mindenben felülmúlták a francia ellenfeleiket, hiszen a Mercedes is jobb kocsikat gyárt, mint a Renault. A vereség a hideg orosz fronton jött el a németek számára, ahol a páncélosok megbénultak a fagyban, a Szovjetunió gyalogos katonái pedig elárasztották Kelet-Európát. Kár, hogy ebből semmi sem igaz.

A legyőzhetetlen vagy legalábbis komoly fölényben lévő németek képe tökéletesen illet mind a német, mind a szövetséges propagandába. Valószínűleg pont ezért hagyott ilyen mély nyomot az emlékezetben. A valóságban, a német hadsereg sokkal kevésbé volt gépesítve, mint a szövetségesek, tehát közel sem rendelkezett nagyszámú páncélos haderővel. A gyors német sikerek valójában a taktikájuknak volt köszönhető. A villámháborús taktika kifejezetten hatékony volt, gyors győzelmet hozott, és a gyors győzelmek azt mutatták, mintha a német fölény nagy lenne, de valójában a németek vagy gyorsan győztek, vagy sehogy. Ez leginkább akkor látszik, ha három kiemelt hadszíntért nézünk meg, a lengyel, a francia és a szovjet frontot.

A lengyel front

A lengyelekkel szemben valóban technikai fölénye volt a németeknek, de ez nem a gépesítés szempontjából volt jelentős. A németek a levegőben tudtak igazán felül kerekedni, a német repülők a legtöbb szempontból felülmúlták az ellenfél gépeit. Ez nagyban hozzá járult a gyors sikerekhez, de a titok nem csak ebben rejlett. Az első világháború előtt kidolgozott blitzkrieg (villámháborús) taktika volt a kulcsa a győzelemnek. A német hadseregben túlnyomórészt gyalogosan harcoltak a katonák, a megfelelő taktikával viszont így is valóban villámgyorsan tudták megnyerni a háborút. A német taktika a szoros együttműködésre, gyors csapatmozgásokra épült, a front adott pontjait képesek voltak áttörni és az ellenség bekerítésére törekedni. A bekerített ellenség, elvágva az utánpótlásaitól, hamar megadta magát. Lengyelországgal szemben különösen hatásos volt ez a taktika, hiszen a bonyolult etnikai viszonyok alapján felhúzott lengyel-német határ biztosította, hogy a támadás első körében a németek a lengyel törzsterületeket tudják támadni. Pomeránia és Szilézia ölelésében fekvő lengyel egységek ki voltak téve a bekerítés veszélyének. A Kelet-Poroszország miatt, pedig a lengyelek tengertől való elszakítása volt adott, de a lengyel főváros, Varsó is könnyen elérhető közelségben volt. A megszállást segítették a szlovákok és Csehország megszállt területéről is támadtak a németek, így a lengyel állam már akkor harapófogóba került, amikor még ellenséges katona nem lépett a területére.


kép forrás: wikipedia

A lengyelek helyzetét tovább nehezítette, hogy kezdetben nem alkalmazhattak taktikai visszavonulást az ellenféllel szemben, mert attól tartottak Csehszlovákiához hasonlóan, a németek először a határ menti tartományokat szállják meg, és az országot megcsonkítják egy nemzetközi szerződéssel. Emellett pedig a lengyel civil lakosságot sem kívánták kitenni a német megszállás atrocitásainak, annak ellenére, hogy a háború előtt elképzelni sem lehetett azokat a borzalmakat, amik később megtörténtek a lengyel néppel a német megszállás alatt.

A német támadást, volt, hogy sikerült megakasztaniuk a lengyeleknek. A wiznai csatába, lengyel történészek szerint, a 40-szeres túlerő ellen harcoló lengyelek komoly gondokat okoztak a németeknek. A kulcs az az erődrendszer volt, amit nem sokkal a háború kitörése előtt építettek, ez bebizonyította, hogy nem csak a túlerőnek, de páncélozott harcjárműveknek is képesek ellenállni ezek az erődrendszerek. A csata a lengyel thermopülai csataként maradt meg a köztudatban, a svéd metál együttes, a Sabaton, 40:1 című száma sokat tett azért, hogy világszinten ismert legyen.

A lengyel vezetés a gyors német előre nyomulás után vissza akart vonulni az ország keleti felébe. Ezzel is időt nyerve, amíg a szövetséges segítség meg nem érkezik. De a segítség nem érkezett meg, kelet felőle viszont a szovjet támadás igen. Ezzel megpecsételődött az ország sorsa, sokan délfelé elhagyták az országot és csatlakoztak a szövetségesek seregeihez, de mások maradtak, ők kiépítették a lengyel ellenállást a megszállt országban.

Lengyelország egy hónap alatt elesett, a német propaganda ezt a német felsőbbrendűség eredményeként értelmezte, kevés szó esett a szovjet segítségről. Valójában a németek a taktikájuk miatt, vagy gyorsan győztek, vagy nem győztek, de ez ekkor még nem látszott. A lengyelek felderítésre használt lovasalakulatairól a németek azt terjesztették, hogy rohamozva próbálták legyűrni a támadó tankokat, de ennek nem volt alapja. Németország már a lengyel tapasztalatokat is felhasználva indult meg Franciaország ellen 1940-ben.

A francia front

A németek sikeresen megszállták Franciaországot másfél hónap alatt. Ez már önmagában megalapozta azt a nézetet, hogy Franciaország nem volt eléggé felkészülve a háborúra. A valóságban, a francia védelem több szempontból is megfelelő volt. A Maginot-vonal valójában megállta a helyét, és nem véletlen, hogy nem az erődrendszer volt a német támadás fő célpontja, egyértelmű volt a Wehrmacht számára, hogy Elzász megszerzéséhez egész Franciaországot meg kell szállniuk. A francia harckocsik sem maradtak el a német ellenfeleikkel szemben, sőt jellemzően nagyobb tűzerővel és erősebb páncélzattal rendelkeztek.


A Maginot-vonal egyik bunkere manapság (kép forrás: Wikipedia)

A német siker egyik kulcsa a gyorsaság volt itt is, de valójában a szövetséges haderő sokkal gépesítettebb volt mint a német. A német siker, a váratlan ardenneki támadáson kívül, a korábban ismertetett taktikának volt köszönhető. A németeknek a francia fronton is sikerült légifölényt szerezniük. A páncélosaikat sikeresen használták a gyalogság támogatására. Pár apró, de annál fontosabb technikai elemben, valóban felülmúlták a szövetséges páncélosokat. A több géppuskával ellátott harckocsik sikeresen tudták támogatni a gyalogságot, valamint a németeknél elterjedtebb volt a rádió a páncélosokban, így sokkal hatékonyabban tudtak kooperálni. A porosz hagyományú katonai doktrína is fontos elem volt, miszerint a harctéri parancsnokok nem konkrét parancsokat kaptak, hanem feladatokat, amiket a lehetőségeik szerint kellett megoldaniuk, ez a módszer már az 1870-es porosz-francia háborúban is a németek javára döntött.     

A németek pár hónap alatt megszállták Európa nagy részét, hónapok alatt győzelmet arattak ott, ahol az első világháborúban négy év alatt sem sikerült. A német közvéleménynek fontosak voltak a gyors győzelmek, úgy tűnt hogy a hosszú, a hátországot kimerítő háborúk helyett, eljött a gyors győzelmek ideje. A Wehrmacht felsőbbrendűségére alapozva úgy tűnt, az elmaradott Szovjetunió nem fog tudni ellenállni.

A szovjet front

A Barbarossa hadművelet bukása mögött több tényező is állt. Az elmaradt japán támadás keleten, a Szibériában téli hadviselésben képzett orosz csapatok nyugatra telepítése, az olasz kudarcok miatt több frontra, Észak-Afrikába és a Balkánra is csapatokat küldő Németország erőinek megosztottsága, valószínűleg mind hozzá járult a vereséghez. De nem elhanyagolható a németek taktikai veresége sem. Mint a fentebbi példákban látszik a technikai előny nem volt annyira fontos, mint a taktika végrehajtásának a képessége. A németek már valóban technikai fölényben voltak a szovjetekkel szemben, mind földön, mind pedig levegőben. A bekerítésekre, gyors csapatmozgásokra épülő előrenyomulásuk viszont csak kezdetben működött. A lengyel és a francia fronthoz képest itt nem több száz kilométeres, hanem több ezer kilométeres kiterjedésű frontvonalról beszélhetünk. Az előrenyomulás közben itt a németek vészesen ki voltak téve annak, hogy elvékonyodik a frontvonal, és a szovjetek képesek lesznek áttörni. A felperzselt föld taktikájával élő szovjetek sikeresen tudtak kivonulni a bekerítések elől, valamint a hatalmas hadseregük tudta pótolni a milliós veszteségeket is. Az országot elárasztó német seregek ellen a katonákat is jobban lehetett buzdítani. A szovjet sereg gépesítettsége is meglepte a németeket, sokkal több páncélossal rendelkeztek, mint arra előzetesen számítani lehetett. Ezt egy korabeli fennmaradt hangfelvételből is tudjuk, amin Hitler ezt a finn hadsereg vezérének, Carl Gustaf Mannerheimnek magyarázza.

A hideg és a rossz útviszonyok tovább nehezítették a németek mozgásait. A hadművelet három fő irányából, Leningrád, Sztálingrád, Moszkva, egyiknél sem sikerült áttörést elérni. A szovjetek, a szövetségesek segítségével, elegendő páncélozott járművel rendelkezett egy ellentámadás megindításához, a frontvonal elvékonyodott szakaszán törtek át, hogy átkarolhassák az előre nyomult német fősereget. Így sikerült is bekeríteniük a Sztálingrádot támadó német egységeket. A frontvonalon védekező magyar és román egységeknek nem volt esélyük feltartóztatni a szovjet előrenyomulást, az akadozó utánpótlás vonalakat hamar elvágták a szovjetek, így a korábban előre tolt német egységek vagy visszavonultak, vagy felmorzsolódtak.

Általános elképzelés a második világháború folyamán egy nagy fordulatról beszélni, a német sikereket felváltották a kudarcok, de valójában ez a fordulat nem volt olyan éles, mint elsőre tűnhet. A háború kimerítette Németország erőforrásait, és a megszállt országok sok katonát vontak el a fontos hadszínterekről. A német taktika jól működött a kezdeti kihívásoknál, de a Szovjetunió megszálláshoz már nem volt elég. Ennek ellenére nem mondható, hogy téves volt ezt a taktikát alkalmazni, hiszen ezzel tudták leginkább kihasználni a rendelkezésre álló eszközöket. Németország vereségét nem egy hirtelen csoda okozta, hanem már a háború kezdetétől kis esély volt rá, hogy valóban legyőzze minden ellenfelét Európában. 

Fehéroroszországra ma sokan úgy tekintenek, mint a nagy putyini Oroszország kis testvérére. Fehéroroszország magyar megnevezése is azt a látszatot kelti, hogy itt tulajdonképpen oroszokról van szó, akik egy másik államba kerültek a Szovjetunió zavaros szétbomlása után. A valóságban egy gazdag történelemmel rendelkező nemzetről van szó, ami geopolitikai helyzete és kevés erőforrása miatt ritkán kerül Európa figyelmének központjába.


kép: Minsk - Győzelmi tér (forrás: wikipedia)

A Fehéroroszország kifejezés egyénként nem a legszerencsésebb, annak ellenére, hogy magyarul ez az ország hivatalos neve. A legtöbb nyelvben nem próbálják lefordítani Bielaruś (Беларусь) kifejezést. Az ország nevében a "rus" rész sokkal inkább Ruténiára utal és nem Oroszországra.

A belaruszok államiságának történelme épp ott kezdődik, ahol az oroszoké és az ukránoké is, a Kijevi Rusz fejedelemségeinél. A belarusz történészek a Polocki fejedelemséget tekintik az ország előzményének, valóban a Polock volt a központja annak az államnak, ami a mai Belorusszia területén működött, de a belaruszok ekkor még csak mint nyelvi közösség léteztek.

A 14. század folyamán a Litván Nagyfejedelemség terjesztette ki hatalmát a volt Kijevi Rusz területére. A mai Belarusz és Ukrajna területét magába foglaló birodalomban a litvánok nem éltek sokkal nagyobb területen, mint a mai Litvánia. A litván katonai és vezetői elit egy szláv birodalmon uralkodott. Az állam hivatalos nyelve a belarusz nyelv őse az órutén volt. Ez az időszak meghatározó lett a belarusz nemzeti identitás szempontjából, hiszen ekkor a rutén-litván állam erőfölényben volt az éppen felemelkedő moszkvai orosz fejedelemséggel szemben. 2005-ben az orosz orientált belarusz kormány pénzbüntetést szabott ki az 1514-es orsai csatára megemlékező ellenzékiekre. A csatában a belarusz Konstanty Ostrogski vezette győzelemre a lengyel-litván csapatokat a Moszkvai Fejedelemséggel szemben.


forrás:wikipedia

A lengyel-litván unió után a lengyelek asszimilációs kísérletei veszélyeztették a belarusz identitást, de Lengyelország felosztása után, már a sokszor erőszakos orosz asszimilációs törekvések jelentettek komoly veszélyt. A keleti-szláv nyelvű és ortodox vallású belaruszok sokkal jobban ki voltak téve az orosz népbe való beolvasztás veszélyének, mint a katolikus litvánok és lengyelek.

Oroszország összeroppant az első világháború alatt. A németek által megszállt Kelet-Európában rendre jelentek meg az Orosz Birodalom elnyomott népeinek új országai. Ez az időszak a belarusz nemzeti ébredésnek is fontos időszaka volt. Először használták hivatalosan a belarusz nemzeti jelképeket, a fehér-piros-fehér nemzeti zászlót, amit a hajdan volt lengyel-litván állam színei inspiráltak, címerük pedig a litván jelkép által inspirált lovaskatona lett, a Pahonia. A Szovjetunió képében feléledt Orosz Birodalom megpróbálta visszaszerezni az elveszített területeit. A lengyel-szovjet háborúban mindkét oldalon harcoltak belarusz katonák, de egyik fél sem ígért önálló belarusz államot számukra. A balti népeknek és Lengyelországnak sikerült 20 év államiságot kiharcolniuk, de Belarusz csak mint egy szovjet tagállam létezett ebben az időszakban.

kép forrás: wikipedia

A második világháború alatt a németek felállítottak egy rövid életű báb államot, a belaruszok elkövetői és elszenvedői is voltak a kelet-európai népirtásoknak. Ez az állam elővette a 1919-es jelképeket is. Erre hivatkozva nevezte a jelenlegi elnök, Alexandr Lukasenka náci jelképeknek az ország szimbólumait. A második világháború után az ország újra a Szovjetunió része lett és végleg ki lett téve az oroszosításnak.

1990 után önálló belarusz állam keletkezett, de a nemzeti felemelkedés nem tartott sokáig. Az újonnan keletkezett államban két nemzeti identitás kelt harcra. A lengyel-litván múltra visszatekintő, nemzeti, demokratikus, szabadpiacban gondolkodó identitás vereséget szenvedett, a szovjet nosztalgiára,és orosz kötődésre épülő identitással szemben. 1994-ben Alexandr Lukasenka még egy demokratikus választáson került hatalomra. Az 1995-ös népszavazás volt döntő a poszt-szovjet Belarusz történetében. A népszavazás döntött olyan kérdésekben is, amikben az alkotmány szerint nem lehetett volna népszavazást kiírni, és a OSCE nemzetközi szervezet szerint, számtalan visszaélés történt. A népszavazás biztosította az elnök hatalmának kibővítését, az orosz nyelv hivatalossá emelését, bevezette a szovjet időkre utaló nemzeti jelképeket, valamint döntöttek az Oroszországgal való mélyebb együttműködésről is.


Fent: A nemzeti zászló és címer (1991-1995)
Lent: A népszavazás utáni szovjet ihletésű zászló és címer (1995-napjainkig)
forrás: wikipedia

Lukasenka azóta is hatalmon van, az orosz mellett a belarusz nyelv gyakorlatilag kisebbségi nyelvi státuszba süllyedt, az oroszokkal való együttműködés ott tart, hogy sokan lehetségesnek tartják a két ország egyesülését, azért, hogy ezáltal tovább maradhasson hatalmon az orosz elnök. A hajdan volt nemzeti jelképek az ellenzék jelképeit lettek, amik rendre elő is kerülnek ellenzéki tüntetéseken.

A belarusz nyelv népszerűsítése is az ellenzék tevékenységének része lett. A lengyelhez és az oroszhoz is közel álló belarusz nyelvet ma az ország alig több mint 50%-a beszéli. Mindezek ellenére, 2014-ben a Alexadr Lukasenka belarusz nyelven tartott beszédet, és hangsúlyozta a belarusz nemzeti identitás fontosságát, mindez az ukrajnai orosz beavatkozás eredményeként történt. Az országban egyébként elterjedt a belarusz nyelv latin betűs írásmódja is. A jelenleg a belorusz állam súlyosan kivan téve az orosz befolyásnak, és tűnik a jelenlegi belorusz elit is erre építi hatalmát, de nem feltétlen biztos, hogy ez így marad. úgy tűnik ha kell, Lukasenka hajlandó építeni a belarusz identitásra is az orosszal szemben.

* FRISSÍTÉS:a cikkben korábban a belorusz megnevezést használtam, de reflektálva az újabb trendekre belaruszra helyesbítettem

A nemzeti zászlók "Ádámja" a francia trikolór volt. A 19. században a legtöbb nemzeti lobogó a francia zászló mintájára szintén két vagy három színből állt össze. A színek használatban is volt limit, hiszen az európai heraldikában az aranyat jelképező sárga, az ezüstöt jelképező fehér mellett, csak a zöld, kék, piros, fekete színek voltak jelen (ott volt még a bíbor is de az már technikai okokból is nagyon ritkán volt használva). Mivel a zászlók középkori jelképekből vették a színeiket legtöbbször, és mivel az egyszerűség szempont volt a nemzeti szimbólumoknál, ezért alakult úgy, hogy jó néhány nemzeti zászló hasonlít egymásra.

A közös múlt és történelmi hagyomány sokszor eredményez hasonló zászlókat, most nem ezekkel foglalkozunk. A pánszláv fehér-kék-piros megtalálható a legtöbb szláv nyelvű ország zászlóján, a zöld-sárga-piros a pánafrikai színekként terjedtek el Afrikában, az arab országoknál a fekete-zöld-fehér-piros a közös pont. Az izgalmasabb az, amikor két egymástól távoli ország viseli ugyanazt a zászlót.


kép forrás: wikipedia

A kék-piros kombináció egy egyszerű színösszetétel, ami 1921 óta Liechtenstein nemzeti lobogója volt. A 1936-os Olimpián tűnt fel a liechtensteini résztvevőknek, hogy a zászlójuk megegyezik Haiti zászlójával. Ekkortól kezdve koronával használják a zászlót.


kép forrás: wikipedia

Ugyancsak egy miniállam az, amelyik osztozik a zászlóján egy másik állammal. A monacói és indonéz zászló gyakorlatilag megegyezik, annak ellenére, hogy legtöbbször a monacói zászlót más méterarányokkal ábrázolják. Monaco a maga zászlóját 1881 óta használja, és nem is igazán van más jelképe, a várost leginkább piros-fehér színekkel ábrázolták, a címere is egy piros-fehér mező. Indonézia történeti hagyomány alapján választotta a zászlóját, a Madzsapahit birodalom színei inspirálták. De ami még fontosabb, a zászló ebben a formájában lett az indonéz nemzeti forradalom jelképe, így Indonézia hiába használja csak 1945 óta a zászlót, azt nem hajlandó megváltoztatni. Megoldás lehetne, ha Liechtensteinhez hasonlóan egy koronát helyezne Monaco a zászlójára, hiszen esetükben is egy monarchiáról van szó, de mivel fél évszázaddal régebb óta használják a zászlót, így érthető ha úgy látják nem nekik kell változtatni.

kép forrás: wikipedia

Az előbbi két esetnél legalább az egyik ország esetében egy miniállamról beszélhettünk, de a következő problémás zászló helyzetnél ez nem így van. Némi árnyalattól eltekintve Románia és Csád zászlója egy az egyben megegyezik. Moldova is hasonló zászlót használ, viszont nekik hivatalosan a nemzeti címer is szerepel a zászlón, így a különbség nyilvánvaló. A probléma az, hogy mivel mindkettőjük zászlóját a francia zászló inspirálta, ami hagyományosan sosem használ címert, így erre ők sem hajlandók. Csád francia gyarmat volt, így a francia és pánafrikai színeket kombinálva kapta meg nemzeti zászlóját. A román nemzeti színeket akár az erdélyi címer is inspirálhatta, de a zászló vertikális használatát és a színek sorrendjét a francia zászló mintájára alkották meg. A franciákhoz való közeledés fontos elem volt a román nemzettudat épülésében. Román állam a zászlót 1866 óta használta ebben a formában, Csád 1959 óta használja, miért választotta ezt Csád, ha ez már a románok zászlója volt? Nos, 1959-ben Romániának a zászlója magába foglalta a kommunista állam címerét, így Csád nyugodtan felvehette ezeket a színeket, Románia 1989-ben vissza nyúlt a régi zászlójához, annak ellenére, hogy akkor már az foglalt volt. A két fél azóta sem tud megegyezni az ügyben.


kép forrás: wikipedia

A marketing egyik alapvető nézete az, ha valamit szép emberek mondanak nekünk, azt jobban elhisszük. A szépség persze relatív, főleg ha egy képről van szó. Mindenkinek van olyan képe saját magáról, ami miatt felteszi a kérdést, tényleg így nézek ki? A politikusak megpróbálnak jól kinézni, de az ellenséges médiumoknak az a célja, hogy ez ne sikerüljön. Egy mondandó megítélése nagyban függhet attól, hogy milyen képet illeszt hozzá az adott médium. Egy jó pillanatban megállított videó, egy furcsa grimasz, vagy a közösségi média felelőtlen használata jó alapanyagot biztosíthat a rosszakaróknak. A jelenség elég elterjedt, főleg a facebook előképeknél, hiszen sokan csak a cikk címét és a képet nézik meg. Van ahol finomabban, valahol durvábban gyakorolják a műfajt, de egyértelmű, hogy a DK közeli Nyugatifény.hu a kiemelkedő, ami valóságos szörnyeket varázsol egy-egy hír mellé. Összeszedtem az ilyen képekből egy válogatást, nem csak a nyugatifénytől.

A csücsörítő, rózsaszín napszemüveges Kunhalmi Ágnes bármilyen idézetét elkomolytalanítja. A legszörnyűbb, hogy a képet ő maga töltötte fel az instagramjára. A 888 előszeretettel használja.

A Nyugatifény.hu egyik gyöngyszeme. A mosoly alapvetően pozitív érzéseket kelt az emberben, de a túlzottan megránduló arcizmok ijesztőek lehetnek. A kép egyik trükkje az is, hogy az arcra közelít, így a szem torznak látja az arcvonásokat.

A szopós szájú Fekete-Győr András visszatérő kép a 888-nál. A kép egy jól (vagy inkább rosszul) elkapott pillanat a momentum egyik videójából.

Szintén 888-on előszeretettel használt kép a Gyurcsány a pácban arckifejezés. Gyurcsány Ferenc azért jellemzően szeret grimaszolni így bőségesen ad alapanyagot.

Nyugatifény az elkövető ismét, az áldozat Kásler Miklós. A trükk ugyan az, közelítés az arcra.

Márki-Zay Péter a Pesti Srácoktól kapta ezt a képet. A kép a mozgalma elindításáról szóló videóból származik. A kép könnyeden sugallja azt, hogy Márki-Zaynak már most az induláskor elege van az egészből és inkább aludna egyet.

A guvadt szemű Németh Szilárd az alfahírről, de a kép ma már önálló mémként él tovább.

Novák Katalin is a Nyugatifény.hu áldozata lett, őt egy jókor megállított videóval sikerült így megörökíteni. Egy ördögi kacaj bármilyen hír mellé passzol.

A Nyugatifény előnytelen Orbán Viktor képeiből külön válogatást lehetne összeállítani, de ez az egy is kiemelkedő. A taktika ugyan az, közelítés az arcra, grimasz, és a DK szavazó olvasó még az arany garast is látni véli, amit a fogához ver.

Az orgio közölte ezt a képet Vadai Ágnesről. A trükk itt is az arcra közelítésben rejlik, de azért meg kell jegyezni, hogy Vadai Ágnesnek ritkán van bájos tekintete.

A vécében csücsörítő Vona Gáborról az Origo külön cikket közölt, de azóta is visszatérő illusztrációja a politikusnak.