Miben volt más május 1-je 100 éve, mint ma? Ha a magyar történelemből egyetlen naptári évet kellene megneveznem, amelyik a legdrámaibb és legfordulatosabb volt, akkor egészen biztosan 1919-et mondanám. Abban az évben május 1-je is kiemelten fontos esemény volt, hiszen a Tanácsköztársaság ideje alatt fontos identitásképző ünnepségnek számított. 2019-ben az esemény lényege a városligeti majális, ahol elvétve baloldali pártok próbálják népszerűsíteni magukat. Nézzük meg, hogyan nézett ki május első napja 100 évvel ezelőtt és hogyan nézett ki ma.

Az egyik legnagyobb különbség a száz évvel ezelőtti és a mai "munkaünnepe" között, az hogy az előbbit az állam szervezte és nagyon fontos volt a kommunista rezsim propagandájának, ma viszont az állam csak egy munkaszüneti nappal járul hozzá az eseményekhez, a főszerep pedig nem a felvonuló proletároké, hanem a kitelepült vidámparkoké, a kézműves hamburgereké, a napszemüveg- és cipőárusoké. A munkásfelvonulás majálissá alakulása igazán a Kádár-korszakban indult meg, de a rendszerváltás hozta el a teljes váltást.


kép forrás: rubicon.hu

A II. Internacionálé választotta ki május első napját arra, hogy a világ munkásai ezen a napon vonuljanak fel a 8 órás munkanapot követelve. Már a Monarchia ideje alatt a baloldali politikai pártok többször tartottak május 1-jei felvonulást. 1919-ben a gyenge lábakon álló Tanácsköztársaság hatalmas ünnepséget szervezett. A román hadsereg éppen csak befejezte a Tiszántúl megszállását és a csehszlovák hadsereg is mozgolódott északon. A kommunista rezsimnek nagy szüksége volt egy népszerű rendezvényre. Kun Béláék az antanttal való hadakozás és a proletárdiktatúra kiépítése közben valahogyan mindig találtak időt arra, hogy egy pár köztérátalakítást végbe vigyenek. A város főbb tereit mind átalakították és a kommunista ideológiához kapcsolódó díszítéssel látták el.

A hősök terei Millenniumi emlékmű is vörös borítást kapott. Városszerte jellemző volt, hogy a nem kívánatos szobrokat nem eltávolították, hanem befedték. Az emlékmű közepén álló oszloppal is így tettek, úgy fedték be, hogy egy vörös obeliszket formáljon, az előtte álló Árpád vezér szobrot pedig Marxéra cserélték. A Horthy-korszakban az emlékművet visszaállították az eredeti formájába, de a Tanácsköztársaság nyomot hagyott a szobor csoport mai változatán is. 1919-ben a Habsburg uralkodók szobrait ledöntötték, később a Rákosi-korszakban is eltávolították őket és más magyar történelmi személyiségek kerültek a helyükre: Bocskai,  Thököly, Rákóczi és Kossuth. Ők jobban illettek az akkori rezsim retorikájába, miszerint a magyar történelem a német elnyomással szembeni harcból állt, ami második világháborúval ért véget.

Hősök terei Millenniumi emlékmű 1919-ben. Fotó: Marics Zoltán / FORTEPAN via Index

A száz évvel ezelőtti eseményekre kevesen emlékeztek meg, annak ellenére, hogy a magyar baloldal fontos történelmi eseményről volt szó. Érthető módon sokaknak kínos a Tanácsköztársaság emléke. A Gólya nevű kocsma és közösségi tér tartott megemlékezést az eseményről ( egy apró incidenssel), a mérce.hu pedig Kassák Lajos visszaemlékezését közölte. A tudományos életben a Clio-intézet által szervezett Tanácsköztársaság 100 év után című rendezvénysorozat aktuális előadása foglalkozott a 19-es május elsejével.

2019-ben a városligeti majális köré kitelepült baloldali pártok rendezvényei leginkább az EP kampány körül forogtak és nem a munkaünnepe körül. Valószínűleg a helyszín is csak azért lett a Városliget, mert a szavazóik kádár kori nosztalgiájára szeretnének építeni. A DK rendezvénye leginkább abban múlta felül a többit, hogy ott héliumos lufit osztogattak, míg máshol azok csak levegővel voltak felfújva. Dobrev Klára beszéde természetesen az Európai Egyesült Államokról szólt leginkább, és érintőleg tett említést az európai minimálbérről. A beszédének legérdekesebb része az volt, hogy szerinte annyira van migránsveszély Magyarországon, mint ufóveszély.


kép: saját

A MSZP és a Párbeszéd együtt majálisozott, Jávor Benedek és a Ujhelyi István tartott fórumot. A fórum megtöltött egy kisebb sátort, de a rendezvényen nem vettek részt túl sokan. Én a beszélgetést jó alkalomnak tekintettem arra, hogy megkérdezzem a két politikus véleményét a 100 évvel ezelőtti eseményekről, de a beszélgetés nem várt fordulatokat hozott. Az EP képviselők leginkább a közös programjukról szerettek volna beszélni, de a közönség, több bekiabálós hozzászólás keretében, inkább a "patkányozás" és Bangó Margit (sic!) mellett állt ki, Jávor Benedek elítélte a "patkányozást" és valamelyest sikerült a közönséget is meggyőznie erről, a "mi jobbak vagyunk ennél" retorikával. A rendezvényen feltűnt Bede Zsolt is, aki szópárbajba keveredett Ujhelyivel, az előttem ülő idős hölgy valóban megpróbálta megbökni a botjával, Bede ezt úgy élte meg, mintha majdnem meglincselték volna.

A rövid performansz után választ kaptam a kérdéseimre. Ujhelyi szerint, az elmúlt száz évben a baloldal mindig az elnyomottakért küzdött és ez főleg a munkásokat jelentette. A baloldal hosszú harca a munkások jogaiért, szerinte, legutóbb a "rabszolgatörvény" elleni tüntetések és az ellenzéki obstrukció által mutatkozott meg. Kiemelte, hogy neki mint MSZP-s politikusnak a május elseje a munkaünnepét, a munkásság ünnepét és az Európai Unióhoz való csatlakozás ünnepét jelenti, hiszen az unió is leginkább a legelesettebbeknek hozott könnyebbséget az életben. Jávor Benedek sem a 100 évvel ezelőtti május egyről beszélt, hanem kiemelte, hogy a munkások jogaiért folytatott küzdelem már a 19. század végén elkezdődött. A baloldal szerinte is az elnyomottakért küzd, és 100 éve a munkásság volt a legelnyomottabb réteg, ma pedig más elnyomott csoportokért kell kiállni, hiszen a munkások jogait is kiharcolták, így politikai küzdelemmel lehet igazán előrébb jutni. Hozzátette, hogy a klímaváltozás áldozatai a mai kor kiszolgáltatottjai.


kép: saját

Az európai integráció és az elnyomottak fogalmának szabadon értelmezésével nem mindenki értett egyet. A Munkáspárt is a majális közelében jelent meg egy sátorral, az ő rendezvényükön sem voltak sokkal kevesebben, mint az MSZP-jén. Thürmer szerint, a baloldalnak továbbra is a magyar munkásokat kell védeniük és az unió nem szolgálja az ő érdeküket. A másik csoport, amelyik nem kívánt közösködni a baloldali pártokkal, az anarchisták voltak, akik Autonómia majálist tartottak. Az azonnali.hu a majálison több rendezvényen is körbekérdezett, hogy kiderítse mitől igazán baloldali egy párt a résztvevők szerint.

A kommunista munkaünnepe és a mai között az egyik legnagyobb különbség a felvonulás méretében van. 1919-ben is a felvonulás volt a legfontosabb része a napnak, mint később a Kádár-korszakban. A szakszervezetek együtt vonultak fel hatalmas díszített kocsikkal. A húsipari munkások hat ökör által húzott szekérrel érkeztek. Volt futó verseny, a felvonulók menetét pedig a kerékpárszövetség vezette. A város proletár díszítése is azt a célt szolgálta, hogy a felvonulókat lenyűgözzék. A nehéz külpolitikai és belpolitikai helyzet miatt a kommunista vezetés mindent bevetett, hogy az ünnepség sikeres legyen. Repülőgépek húztak el a felvonulók feje felett, több helyen is röplapokat szórtak. Az akkori modern technikát is bevetették és számtalan felvétel készült a felvonulásról. Ezek ma megtekinthetőek. Horthy Miklós a 19-es eseményekről azt mondta "ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött" és ezzel nem tévedett nagyot. A díszítéshez valóban több helyen "rongyokat", nagyon gyenge minőségű anyagokat használtak, így a délutáni vihar elpusztította a nagy részét. 

2019-ben csak pár kisebb szervezet vonult fel. A Munkáspárt természetesen vonult, hiszen a kádári nosztalgiából táplálkozik leginkább a párt. Szintén felvonultak a szakszervezetek, nekik is voltak sátraik a rendezvények közepében, ahol azért volt pár ember. A momentum egy külön Európamenetet szervezett, sokkal inkább az uniós csatlakozást ünnepelték, mint május elsejét, de  nem volt nagy érdeklődés az ő eseményük iránt sem.

Az a rendezvény, ami igazán vonzotta az embereket, az a Nagy Futam volt, ahol különböző méretű versenyautók mérkőztek meg az Andrássy úton. Nagyon úgy tűnik, hogy még 1919-ben május 1. a kommunista ideológia egyik legfontosabb napja volt, ma már a politikai pártok nehézkesen tudják összekötni a napot a programjukkal. Az MSZP padjainál, miközben a nap tanuláságát próbáltam levonni, mellettem egy kisgyerek ült, aki egy MSZP-s lufit rugdosva kiabálta, hogy "Hajrá Fidesz!'. Közben én azon merengtem, hogy vajon mennyi idő alatt fog lebomlani az a 10 zöld lufi, ami a Párbeszéd sátrát díszíti. Az nyilvánvaló volt, hogy a Bosszúállókkal díszített körhinta népszerűbb volt bármelyik párt rendezvénynél. A nyolc órás munkanapért sem akarnak az emberek már harcolni, kényelmesebb a "rugalmas munkaidő" és egy jó fizetés. 100 évvel ezelőtt és ma is az embereket leginkább a programok, a munkaszüneti nap, a sör és a virsli érdekli, a politika pedig megpróbál ebből hasznot húzni, de a május 2-ára ebből nem sok marad.