Az ellenzék szereplői közül többen is kormányváltásra készülnek. A legújabb közvélemény-kutatások szerint erre nem kell számítani. Viszont érdekes megnézni azt, ha mégis sikerülne, pontosan milyen lehetőségei lennének az ellenzéknek. Karácsony Gergely többször beszélt arról, hogyan bontaná le a „nemzeti együttműködés rendszerét”, de a gyakorlatban ez nehezen lenne kivitelezhető. Ha a Fidesz nem szerezne többséget, akkor a rendszerváltás utáni, politikailag legmozgalmasabb pár hét következne. Egy rövid, átmeneti időszak, egy olyan káosz, amin sokan nyerhetnek, és sokan bukhatnak el. A gondolatkísérlethez felételezzük, hogy Fidesz kapja a legtöbb szavazatot minden esetben, a Jobbik marad a második legnagyobb párt, de a baloldal az LMP-vel összefogva nagyobb nála, valamint a parlamentbe jutó pártok az MSZP-PM, DK, LMP, Jobbik, Fidesz-KDNP.

Ha a Fidesz, a mandátumok kevesebb, mint egyharmadát szerezné…

Ebben az esetben lehetősége lenne az ellenzéki pártoknak, hogy összeálljanak, és ezzel megszerezzék a kétharmadot. A kétharmad ígérete elég csábító lehet ahhoz, hogy a Jobbik és a DK is beszálljon, és egy ideiglenes összefogásban megpróbálják átalakítani a jelenlegi rendszert. Logikus lenne nekik a választási rendszert átalakítani. Bevezetnék a kétfordulós választást, így biztosítva lehetőséget arra, hogy tényleg egy jelölt álljon szemben a Fidesz jelöltjeivel. Ugyanakkor az LMP-nek és a Jobbiknak is káros lehet a DK-val való együttműködés. Minél több időt töltenének ebben a szövetségben, annál nagyobb lenne a politikai kár számukra, így nekik a mielőbbi választások kiírása lenne a cél. Könnyen lehet, hogy a miniszterelnök ebben az esetben Karácsony Gergely lenne. Hozzá kell tenni, hogy ha a Gyurcsány újra a hatalom közelébe kerül, számíthatunk demonstrációkra, de ezt lehet ő is felmérné, és inkább a háttérben maradna. A zavaros időszak után valószínűleg Karácsony és az MSZP bukná a legnagyobbat. A Jobbik és az LMP is rosszul jöhet ki, ha túl hosszan marad a koalícióban. Könnyen lehet, mindezek után az új választáson a Fidesz újra megszerezné a többséget. Hozzá teszem, ha a Fidesz nem szerezné meg a mandátumok egyharmadát se, akkor a legtöbb közvélemény-kutató cég is lehúzhatná a rolót.

Ha Fidesz nem szerzi meg a többséget…

Ebben a verzióban a Fidesz szerzi a legtöbb mandátumot, de nem szerzi meg a mandátumok felét. Ugyanakkor ebben az esetben a kétharmadot sem tudja birtokolni az ellenzék. Így első körben felmerülhet, hogy az egyik pártból a Fidesz megpróbál átcsábítani valakit, hogy kormány alakíthasson. Erre azért kicsi az esély, mert a sok kicsi ellenzéki pártnál, az országgyűlési helyekre a leghűségesebb emberek fognak bekerülni. Ha a Fidesz nem tudna kormányt alakítani, akkor a lehetőség átkerül a Jobbikhoz. A Jobbik valószínűleg csak az LMP-vel lenne hajlandó összeállni. Nekik viszont feltehetőleg szintén nem lenne meg a többségük. Karácsonyéknak az lenne a célja, hogy ne alakulhasson meg a Jobbik vezette ellenzéki kormány. Viszont később, amikor a kezdeményezés hozzá kerül, mint a harmadik legnagyobb párt, akkor rá kéne vennie a Jobbikot, hogy csatlakozzon az ő általa vezetett koalícióba. A Jobbik és az LMP nem csatlakozna ilyen szövetséghez, hiszen a puszta többséggel, nem tudnának érdemben kormányozni, és az ideológiai különbség is súlyos lenne a DK-val. Ezen túlmenően, ez politikailag is káros lenne nekik, miközben érdemi előnye nem lenne. Ezek után mindenképpen új választás lenne. A Jobbik és az LMP ebben az esetben nem „gyurcsányozódna össze”, így jól is kijöhetnének a dologból. A legnagyobbat itt is Karácsony és az MSZP bukna. 

Egyéb verziók

Kormányzásra valószínűleg összeállna az MSZP-PM és a DK. Arra hogy ők többséget szerezzenek kicsi az esély. Az sem valószínű, hogy az LMP beállna hozzájuk, még akkor se, ha úgy meg lenne a többség. Még a számukra legpozitívabb mérések szerint sem tudnának együtt többet szerezni, mint 30%, nemhogy 50%-ot.

A Jobbik kormányázására akkor van esély, ha az LMP-vel együtt meglenne a többségük. Ebben a helyzetben valószínűleg hajlandóak lennének összeállni. De a helyzet ugyan az, mint a fent említett verzióban, a számukra még legoptimistább mérések alapján együtt sem fogják megszerezni a mandátumok 30%-át.

A Momentum

Jelenesetben a legtöbb közvélemény-kutató cég szerint a Momentum nem fog bejutni. Ha bejutnának, valószínűleg 5 helyet szereznének. Szintén nem vennének részt olyan koalícióban, amiben a DK és az MSZP szerepel. A Jobbik-LMP szövetségbe akár beállhatnának, de tudjuk nem feltétlen felhőtlen a viszonyuk az LMP-vel. Nekik egy fentebb vázolt szituációban a harcokból és a koalíciókból való kimaradás lenne ideális. A fenti szituációk könnyen hozhatnák az MSZP, a PM és az Együtt súlyos válságát, amiből a Momentum hosszútávon sokat nyerhetne.

kép forrás: index.hu

Négy miniszterelnök országa…

Felmerülhet a kérdés, miért is vettem számba ezeket a lehetőségeket, ha oly kicsi rá az esély, hogy megtörténjenek. Az esély pedig valóban kicsi, a Medián legfrissebb felmérése szerint, ami az elmúlt évtizedek egyik legpontosabb közvélemény-kutató cége volt, a kétharmadot is megfogja szerezni a Fidesz-KDNP. Ennek ellenére, Karácsony Gergely, Szél Bernadett és Vona Gábor is arról beszél, hogy majd ő leváltja Orbán Viktort. Jó kérdés, hogy olyan pártok jelöltjei, amiknek a mandátumok 20%-nak a megszerzése is nagy siker lenne, miért beszél erről. Értem én, hogy a modern tréner azt mondja, hogy ha valamit sokat mondogatsz, akkor az úgy lesz. De nem lesz. Értem azt is, hogy a választókat mozgósítani kell, akik szeretnek nyerni, és jobb azzal kampányolni, hogy nyerni fogunk, mint azzal hogy érjük el a 20%-ot. De arra nagyon figyelnünk kell, hogy sose higgyük el a saját hazugságainkat.  2002-ben, amikor két nagy koalíció küzdött fej-fej mellett, érthető volt, hogy Orbán Viktor és Medgyessy Péter is azzal kampányolt, hogy miniszterelnök lesz. A 10%-os pártként, arra való hivatkozást, hogy miniszterelnök leszek, Mesterházy Attila kezdte el. Őt mutatták be úgy, mint Magyarország következő miniszterelnöke. Ez abból a szempontból érthető volt, hogy az MSZP akkor még nem dolgozta fel, hogy már nem kihívója a Fidesznek, és elvesztette a nagy párt státuszát. Hozzáteszem, az MSZP még most is nagy pártnak, és az ellenzék vezetőjének képzeli magát. Amiket én leírtam fentebb, azokat a miniszterelnök jelöltjeink is végig játszották fejben. Tudja jól Karácsony Gergely, Vona Gábor és Szél Bernadett is, hogy nem lesznek miniszterelnökök. Fontos látni azt, hogy Vona Gábor nem csak azt mondja, ha nyer a Jobbik, én leszek a miniszterelnök, ő azt mondja, ő lesz az, és ez már biztos. A valóságban, hiába adjuk hozzá egy az egyben az összes bizonytalan szavazót a Jobbik táborához, akkor se nyernének. A megfejtés az, hogy ezek a jelöltek, leginkább azt tudják kínálni, hogy ők nem Orbán Viktorok. A legnagyobb politikai termékük az, hogy Orbán Viktor valaki más, és nem ők. Azért fontos nekik ez a kommunikáció, mert mást nem tudnak nyújtani.

Ehelyett lehetne az, hogy képviselnek egy elvet, egy politikai programot, amit ellenzékben is végig tudnának vinni. Lehet ezt így is csinálni. Novák Előd sosem azzal ült be a parlamentbe, hogy bebizonyítsa, hogy ő nem Orbán Viktor. Volt egy képe a világról, elvei, amiket megpróbált képviselni, és a döntéseit láthatóan mindig azokkal összhangban hozta meg. Még akkor is, ha a stílusa sokszor okozott megrökönyödést. Az LMP-ben volt egy Schiffer András, aki volt LMP elnök, mégsem azzal kampányolt, hogy ő lesz a következő miniszterelnök. Arra kért felhatalmazást a választóktól, hogy a pártja elképzeléseit és elveit képviselje az parlamentben. Ezek az emberek nem véletlenül nincsenek ott már, pedig szükség az lenne rájuk.