A második világháborúban a német sikerek története mindenki számára ismert. A jól gépesített német hadsereg és a német precizitással megalkotott harckocsik eltaposták az európai riválisokat. A német tankok könnyedén szállták meg a hősiesen küzdő, ám súlyosan elmaradott Lengyelországot, a kétségbeesett lengyelek lovasrohamokkal próbálták megállítani a német páncélosokat. A következő áldozat Franciaország volt, ami az elavult és hasztalan Maginot-vonalba ölte az erőforrásait, ahelyett, hogy a gyorsan mozgó páncélosokra koncentrált volna. A német tankok mindenben felülmúlták a francia ellenfeleiket, hiszen a Mercedes is jobb kocsikat gyárt, mint a Renault. A vereség a hideg orosz fronton jött el a németek számára, ahol a páncélosok megbénultak a fagyban, a Szovjetunió gyalogos katonái pedig elárasztották Kelet-Európát. Kár, hogy ebből semmi sem igaz.

A legyőzhetetlen vagy legalábbis komoly fölényben lévő németek képe tökéletesen illet mind a német, mind a szövetséges propagandába. Valószínűleg pont ezért hagyott ilyen mély nyomot az emlékezetben. A valóságban, a német hadsereg sokkal kevésbé volt gépesítve, mint a szövetségesek, tehát közel sem rendelkezett nagyszámú páncélos haderővel. A gyors német sikerek valójában a taktikájuknak volt köszönhető. A villámháborús taktika kifejezetten hatékony volt, gyors győzelmet hozott, és a gyors győzelmek azt mutatták, mintha a német fölény nagy lenne, de valójában a németek vagy gyorsan győztek, vagy sehogy. Ez leginkább akkor látszik, ha három kiemelt hadszíntért nézünk meg, a lengyel, a francia és a szovjet frontot.

A lengyel front

A lengyelekkel szemben valóban technikai fölénye volt a németeknek, de ez nem a gépesítés szempontjából volt jelentős. A németek a levegőben tudtak igazán felül kerekedni, a német repülők a legtöbb szempontból felülmúlták az ellenfél gépeit. Ez nagyban hozzá járult a gyors sikerekhez, de a titok nem csak ebben rejlett. Az első világháború előtt kidolgozott blitzkrieg (villámháborús) taktika volt a kulcsa a győzelemnek. A német hadseregben túlnyomórészt gyalogosan harcoltak a katonák, a megfelelő taktikával viszont így is valóban villámgyorsan tudták megnyerni a háborút. A német taktika a szoros együttműködésre, gyors csapatmozgásokra épült, a front adott pontjait képesek voltak áttörni és az ellenség bekerítésére törekedni. A bekerített ellenség, elvágva az utánpótlásaitól, hamar megadta magát. Lengyelországgal szemben különösen hatásos volt ez a taktika, hiszen a bonyolult etnikai viszonyok alapján felhúzott lengyel-német határ biztosította, hogy a támadás első körében a németek a lengyel törzsterületeket tudják támadni. Pomeránia és Szilézia ölelésében fekvő lengyel egységek ki voltak téve a bekerítés veszélyének. A Kelet-Poroszország miatt, pedig a lengyelek tengertől való elszakítása volt adott, de a lengyel főváros, Varsó is könnyen elérhető közelségben volt. A megszállást segítették a szlovákok és Csehország megszállt területéről is támadtak a németek, így a lengyel állam már akkor harapófogóba került, amikor még ellenséges katona nem lépett a területére.


kép forrás: wikipedia

A lengyelek helyzetét tovább nehezítette, hogy kezdetben nem alkalmazhattak taktikai visszavonulást az ellenféllel szemben, mert attól tartottak Csehszlovákiához hasonlóan, a németek először a határ menti tartományokat szállják meg, és az országot megcsonkítják egy nemzetközi szerződéssel. Emellett pedig a lengyel civil lakosságot sem kívánták kitenni a német megszállás atrocitásainak, annak ellenére, hogy a háború előtt elképzelni sem lehetett azokat a borzalmakat, amik később megtörténtek a lengyel néppel a német megszállás alatt.

A német támadást, volt, hogy sikerült megakasztaniuk a lengyeleknek. A wiznai csatába, lengyel történészek szerint, a 40-szeres túlerő ellen harcoló lengyelek komoly gondokat okoztak a németeknek. A kulcs az az erődrendszer volt, amit nem sokkal a háború kitörése előtt építettek, ez bebizonyította, hogy nem csak a túlerőnek, de páncélozott harcjárműveknek is képesek ellenállni ezek az erődrendszerek. A csata a lengyel thermopülai csataként maradt meg a köztudatban, a svéd metál együttes, a Sabaton, 40:1 című száma sokat tett azért, hogy világszinten ismert legyen.

A lengyel vezetés a gyors német előre nyomulás után vissza akart vonulni az ország keleti felébe. Ezzel is időt nyerve, amíg a szövetséges segítség meg nem érkezik. De a segítség nem érkezett meg, kelet felőle viszont a szovjet támadás igen. Ezzel megpecsételődött az ország sorsa, sokan délfelé elhagyták az országot és csatlakoztak a szövetségesek seregeihez, de mások maradtak, ők kiépítették a lengyel ellenállást a megszállt országban.

Lengyelország egy hónap alatt elesett, a német propaganda ezt a német felsőbbrendűség eredményeként értelmezte, kevés szó esett a szovjet segítségről. Valójában a németek a taktikájuk miatt, vagy gyorsan győztek, vagy nem győztek, de ez ekkor még nem látszott. A lengyelek felderítésre használt lovasalakulatairól a németek azt terjesztették, hogy rohamozva próbálták legyűrni a támadó tankokat, de ennek nem volt alapja. Németország már a lengyel tapasztalatokat is felhasználva indult meg Franciaország ellen 1940-ben.

A francia front

A németek sikeresen megszállták Franciaországot másfél hónap alatt. Ez már önmagában megalapozta azt a nézetet, hogy Franciaország nem volt eléggé felkészülve a háborúra. A valóságban, a francia védelem több szempontból is megfelelő volt. A Maginot-vonal valójában megállta a helyét, és nem véletlen, hogy nem az erődrendszer volt a német támadás fő célpontja, egyértelmű volt a Wehrmacht számára, hogy Elzász megszerzéséhez egész Franciaországot meg kell szállniuk. A francia harckocsik sem maradtak el a német ellenfeleikkel szemben, sőt jellemzően nagyobb tűzerővel és erősebb páncélzattal rendelkeztek.


A Maginot-vonal egyik bunkere manapság (kép forrás: Wikipedia)

A német siker egyik kulcsa a gyorsaság volt itt is, de valójában a szövetséges haderő sokkal gépesítettebb volt mint a német. A német siker, a váratlan ardenneki támadáson kívül, a korábban ismertetett taktikának volt köszönhető. A németeknek a francia fronton is sikerült légifölényt szerezniük. A páncélosaikat sikeresen használták a gyalogság támogatására. Pár apró, de annál fontosabb technikai elemben, valóban felülmúlták a szövetséges páncélosokat. A több géppuskával ellátott harckocsik sikeresen tudták támogatni a gyalogságot, valamint a németeknél elterjedtebb volt a rádió a páncélosokban, így sokkal hatékonyabban tudtak kooperálni. A porosz hagyományú katonai doktrína is fontos elem volt, miszerint a harctéri parancsnokok nem konkrét parancsokat kaptak, hanem feladatokat, amiket a lehetőségeik szerint kellett megoldaniuk, ez a módszer már az 1870-es porosz-francia háborúban is a németek javára döntött.     

A németek pár hónap alatt megszállták Európa nagy részét, hónapok alatt győzelmet arattak ott, ahol az első világháborúban négy év alatt sem sikerült. A német közvéleménynek fontosak voltak a gyors győzelmek, úgy tűnt hogy a hosszú, a hátországot kimerítő háborúk helyett, eljött a gyors győzelmek ideje. A Wehrmacht felsőbbrendűségére alapozva úgy tűnt, az elmaradott Szovjetunió nem fog tudni ellenállni.

A szovjet front

A Barbarossa hadművelet bukása mögött több tényező is állt. Az elmaradt japán támadás keleten, a Szibériában téli hadviselésben képzett orosz csapatok nyugatra telepítése, az olasz kudarcok miatt több frontra, Észak-Afrikába és a Balkánra is csapatokat küldő Németország erőinek megosztottsága, valószínűleg mind hozzá járult a vereséghez. De nem elhanyagolható a németek taktikai veresége sem. Mint a fentebbi példákban látszik a technikai előny nem volt annyira fontos, mint a taktika végrehajtásának a képessége. A németek már valóban technikai fölényben voltak a szovjetekkel szemben, mind földön, mind pedig levegőben. A bekerítésekre, gyors csapatmozgásokra épülő előrenyomulásuk viszont csak kezdetben működött. A lengyel és a francia fronthoz képest itt nem több száz kilométeres, hanem több ezer kilométeres kiterjedésű frontvonalról beszélhetünk. Az előrenyomulás közben itt a németek vészesen ki voltak téve annak, hogy elvékonyodik a frontvonal, és a szovjetek képesek lesznek áttörni. A felperzselt föld taktikájával élő szovjetek sikeresen tudtak kivonulni a bekerítések elől, valamint a hatalmas hadseregük tudta pótolni a milliós veszteségeket is. Az országot elárasztó német seregek ellen a katonákat is jobban lehetett buzdítani. A szovjet sereg gépesítettsége is meglepte a németeket, sokkal több páncélossal rendelkeztek, mint arra előzetesen számítani lehetett. Ezt egy korabeli fennmaradt hangfelvételből is tudjuk, amin Hitler ezt a finn hadsereg vezérének, Carl Gustaf Mannerheimnek magyarázza.

A hideg és a rossz útviszonyok tovább nehezítették a németek mozgásait. A hadművelet három fő irányából, Leningrád, Sztálingrád, Moszkva, egyiknél sem sikerült áttörést elérni. A szovjetek, a szövetségesek segítségével, elegendő páncélozott járművel rendelkezett egy ellentámadás megindításához, a frontvonal elvékonyodott szakaszán törtek át, hogy átkarolhassák az előre nyomult német fősereget. Így sikerült is bekeríteniük a Sztálingrádot támadó német egységeket. A frontvonalon védekező magyar és román egységeknek nem volt esélyük feltartóztatni a szovjet előrenyomulást, az akadozó utánpótlás vonalakat hamar elvágták a szovjetek, így a korábban előre tolt német egységek vagy visszavonultak, vagy felmorzsolódtak.

Általános elképzelés a második világháború folyamán egy nagy fordulatról beszélni, a német sikereket felváltották a kudarcok, de valójában ez a fordulat nem volt olyan éles, mint elsőre tűnhet. A háború kimerítette Németország erőforrásait, és a megszállt országok sok katonát vontak el a fontos hadszínterekről. A német taktika jól működött a kezdeti kihívásoknál, de a Szovjetunió megszálláshoz már nem volt elég. Ennek ellenére nem mondható, hogy téves volt ezt a taktikát alkalmazni, hiszen ezzel tudták leginkább kihasználni a rendelkezésre álló eszközöket. Németország vereségét nem egy hirtelen csoda okozta, hanem már a háború kezdetétől kis esély volt rá, hogy valóban legyőzze minden ellenfelét Európában.