A láthatatlan katonák mítosza, akik majd a megfelelő időpontban előbújva megnyerik a harcot, számtalan alkalommal jelent meg a történelemben. Hasonló helyzetből indult az ellenzék a választásokon. Azokban a rejtőzködő bizonytalanokban hitt, akik nem jöttek, leginkább, mert nem is léteztek.

képforrás: infostart.hu

Hangzatos állítás volt, ami több helyen is elhangzott, hogy a bizonytalanok többsége kormányváltást akar. Csak az a többség a bizonytalanok 55%-a volt. Alapszabály a közvélemény-kutatásokban hogy a bizonytalanok nagyságrendekben leképezik a biztos szavazók arányait. Tehát ha a Fidesz 50% körül teljesített a biztos szavazók körében, akkor egyértelműen nem lehet sokkal 45% alatt a bizonytalanok körében sem.

Volt logika abban, amit sok helyen lehetett olvasni, hogy a magas részvétel az ellenzéknek kedvez. Viszont rosszul értelmezték, hogy ez mit jelent, erre fel is hívtam a figyelmet egy vasárnap napközbeni posztomban. Hiszen abból indultak ki, a Fidesz általában jól mozgósít, így az ő szavazóik biztosak, és ha az átlagnál nagyobb a részvétel, az a megmozdult ellenzéki szavazók miatt lehet. Fel kellett volna mérni, hogy a kormánynak is vannak tartalékai.

A jelenlegi politikai felállás az MSZP válságának az eredménye lett. 2006-ról 2010-re az MSZP 1 millió szavazót vesztett. Innentől kezdve, az volt a céljuk, hogy ezeket visszaszerezzék. Ma is él a nézet, hogy ezek a szavazók ott vannak még, csak megsértődtek a neoliberális fordulatra, ez volt Botka elképzelésének az alapja is. Viszont a valóságban, ezek a szavazók, már átpártoltak a Jobbikhoz, a Fideszhez és több baloldali párthoz. Sőt, mivel az MSZP a társadalom legöregebb részében volt a legnépszerűbb, mára ezek a szavazók egy komoly része, öregsége miatt, meghalt.

Az ellenzéknek most is ez volt az elképzelése. A sötétben rejtőzködő bizonytalan kormányváltók majd megdöntik a rendszert. A kampányban nem is próbáltak a Fidesz szavazóihoz szólni. Meg sem próbálták elcsábítani a Fidesz szavazóit. A politikában legtöbbször jellemző, hogy az ideológiában hozzám legközelebb állókat megpróbálom átcsábítani, egyel odébb lévőket pedig támadom. Ebben a kampányban, érdemben csak a Jobbik próbált Fidesz szavazókat megszólítani. A kampány csak arról szólt, hogy le kell váltani a Fidesz, kevésbé volt világos, hogy azon túl mi várható. Ezzel nem lehetett meggyőzni a Fidesz szavazókat, hogy inkább a megosztott ellenzékre szavazzanak. Ez valószínűleg azért nem volt cél, mert a baloldalon még mindig, a láthatatlan szavazókat várták.

A népi-urbánus vita is újra fellángolt. Habár korábban is lehetett tudni, hogy vidéken a Fidesz erős, a fővárosban pedig a baloldal, de 2014-ben nem jött ki ez ennyire élesen. Az is látszik, hogy a Jobbik is a „népi” oldalhoz tartozik, hiszen Budapesten alig vannak jelen, viszont vidéken egyértelműen a második legerősebb párt. Budapest hiába az ország gazdasági, és közigazgatási központja, és hiába határozza meg sok mindenben az egész ország képét, a Budapestieknek is ugyan annyit ér a szavazatuk, mint egy falusié. A Budapesti mozgalmak, pártok és támogatóik, könnyen kerülhettek egy olyan burokba, ahol úgy tűnik meg van a kormányváltáshoz szükséges akarat, de valójában csak Budapestből indultak ki, és nem mérték fel mi a közvélekedés az ország többi részében.

kép forrás: valasztas.hu

Orbán elsődleges politikai terméke a migráció megállítása volt, az elmúlt 4 év intézkedései, és a kommunikációja tükrében a választók szemében hitelesen tudta képviselni ezt a politikai terméket. Az ellenzék elsődleges politikai terméke az volt, hogy megszüntetik a korrupciót, ezt az MSZP-vel és Gyurcsány Ferenccel nehéz volt hitelesen képviselni, nehéz elképzelni azt, hogy egy Fidesz szavazó, a korrupciós ügyek miatt kiábrándulva, az MSZP-hez fordul megoldásért. Ezzel szemben az elképzelhető volt, hogy egy baloldali szavazó, a Fideszhez fordul, a migrációval kapcsolatos aggodalmai miatt.

 A kormány úgy adta át a választóknak, a migráció veszélyességéről szóló üzenetét, hogy közben a globális média a Willkommenskultur mellett kampányolt. A Youtube-nak, a Google-nek, és a Facebooknak is volt ehhez kapcsolódó akciója. A Facebook jelenleg is zéró toleranciával él a multikulturalizmust kritizáló tartalmak felé. A hollywoodi filmek többségénél is egyre hangsúlyosabb az effajta politikai üzenetek átadása. Számtalan híresség is csatlakozott a ’refugees welcome’ kampányhoz, Emma Watsontól, az Eurovíziós dalfesztivál győzteséig.  Tehát az, hogy a Budapestieket nem érintette meg a kormány üzenete, az nem az ellenzék eredménye volt, hanem arra utal, hogy a Budapestiek sokkal inkább részesei a globális trendeknek, és ezért nem volt hatásos náluk, az ezzel szembemenő kommunikációja a kormánynak.

Nem csak a pártoknak, Gulyás Mártonnak és Márki-Zay Péternek is, az volt a fő programja, hogy a Fidesz ellen próbáltak mozgósítani. A taktikai szavazás, tulajdonképpen működött, de csak Budapesten. Vidéken szinte egyáltalán nem, ez azért is lehet, mert vidéken a Jobbik erős. Hiába üzente azt a néppártosodással a Jobbik, hogy inkább a baloldal, mint a Fidesz, azért a választóik jelentős többsége ezt nem így gondolja. Teljesen hibásan, ők is gerjesztették azt a nézetet, hogy taktikai szavazással a kormány leváltható. A taktikai szavazás gondolata is a rejtőzködő szavazókba vetett hitre épült. Valójában a médián keresztül, a kormányváltás lehetősége valóságosnak tűnt, de ezzel ugyanakkor mozgósították a kormányszavazókat, akik ezt mindenképpen el akarták kerülni.

A magas részvételről meg kell jegyezni, hogy sokan kívánatosnak tartották ezt. Már az elmúlt években is sokszor lehetett hallani, hogy milyen rossz, hogy az ország nem foglalkozik politikával, és alacsony a részvétel a választásokon. Most, hogy igen csak magas lett, tudjuk, nem a politika iránti nyitottság volt a kulcs, hanem az, hogy mindkét fél élet-halál kérdésének élte meg a választást, és annak, hogy sosem volt ennyire brutális kampány, mint idén.

Márki-Zay a választás előtt azt mondta, vagy kormány-, vagy ellenzékváltás lesz. Most az ellenzékváltás jött el. Az MSZP lefelé indul el valószínűleg. A Jobbiknak és az LMP-nek, belső ellentétek után, el kell dönteniük milyen úton mennek tovább. A Momentum és a DK viszont megerősödhet. A kormány pedig végig vihet minden olyan dolgot, amit szeretett volna, de kétharmad híján nem tudott.

Már rögtön a választás után megjelentek azok a nyilatkozatok, amik az LMP-t, a Kutya pártot és a Jobbikot hibáztatták. Ők azok a hangok, aki az egészből azt vonták le, hogy még több taktikai átszavazás kell. Elkezdték sorolni, hogy melyik körzetet nyerhette volna az ellenzék nagyobb koordinációval, de azt elfelejtik, hogy a politikában 1+1 nem mindig 2. Nagy számban voltak olyan körzetek, amiket egy jelölt esetén se tudott volna megszerezni az ellenzék. Ezek a hangok, pontosan azok, akik csak azt tudják, hogy „ne a Fideszt”, de azon túl elképzelésük nincsen az országról. Az LMP és a Jobbik, azért jött létre hogy alternatíva legyen, az MSZP és utódpártjai és a Fidesz helyett is. A kutyapárt sem kíván aládolgozni az ellenzéknek, ha az nem nyújt valós alternatívát.

Sokan megteszik azt is, hogy egybe számolják az összes nem Fideszre szavazót, de valójában az ellenzék épp oly megosztott, és nem igaz az, hogy a másodpreferenciákban a Fidesz ne lenne jelen. A választási csalásról szóló hírek is népszerűek, annak ellenére, hogy az EBESZ fogalmazott meg kritikákat, a választást szabályosnak és törvényesnek nyilvánította, így kimondhatjuk, választási csalás feltehetőleg nem történt. Vona lemondásával, és azzal hogy a DK-ban nem volt semmilyen személyi változás, láthatóvá válik, hogy minél inkább felelős valaki az ellenzékben, annál kevésbé hajlandó az önkritikára.