simamarkelemez

2020.aug.24.
Írta: s.mark 78 komment

Miért nem lesz Belaruszból Ukrajna?

https://static01.nyt.com/images/2020/08/16/world/16belarus/merlin_175780008_33731744-f5aa-43bc-b92c-82d0d6a582d0-articleLarge.jpg?quality=75&auto=webp&disable=upscale
kép forrás:nytimes

Az elmúlt hetek történéseinek hatására Belarusz Európa figyelmének a központjába került, annak ellenére, hogy korábban a belarusz hírek nem igazán kerültek a címlapokra. Belarusz leginkább Oroszországgal összefüggésben volt érdekes téma, ma pedig azt látjuk, hogy a csapból is a belarusz események folynak. Pont ezért az egyetlen támpont, amire az átlagos érdeklődő támaszkodhat az Ukrajna, hiszen az ottani politikai események nagy sajtó visszhangot kaptak, és van hasonlóság az események között. Az összehasonlítás nem alaptalan, de néhány szignifikáns eltérés mutatkozik a két ország között.

Ukrajnához hasonlóan Belarusz is egy megosztott ország, de máshol húzódnak a törésvonalak. Az ukrán konfliktus valóban a nyugat és a kelet összecsapása volt. Az orosz orientációjú keleti országrész és a nyugatias kötődésű Nyugat-Ukrajna között politikai és nyelvi ellentét is húzódott. Az ország nyugati felében a görög katolikus gyökerű, nyugat-ukrán dialektust beszélő ukránok komoly ellentétbe kerültek az ortodox, az oroszhoz közelebb álló kelet-ukrán dialektust beszélő honfitársaikkal és ottani orosz kisebbséggel. Egyes értelmezések szerint ez maga a huntingtoni civilizációk összecsapása a nyugati katolikusok és a keleti ortodoxok között. Akár elfogadjuk a huntingtoni értelmezést, akár nem, egy biztos, hogy Ukrajna valóban két részre szakadt geopolitikai értelemben. Akkor az orosz-párti és oroszellenes erők csaptak össze, ami igencsak veszélyes volt Oroszország számára, ha egy ellenséges Ukrajnával kell számolniuk, akkor a fekete-tengeri jelenlétük kerül veszélybe, így a Krímet mindenképpen meg kellett szerezniük. A határmenti orosz lakosságú területek pedig könnyen megszállhatónak bizonyultak,  a donyecki-luhanszki régió jelentős iparral rendelkezett, így a megszállás többé-kevésbé megtérült.

Belaruszban ilyenfajta vallási ellentét nincs, a nyelvi különbségek sem különülnek el földrajzilag, az ország túlnyomó többsége kétnyelvű és nincs földrajzilag körülhatárolható orosz kisebbség sem. Az, hogy valaki orosznak vagy belarusznak vallja magát az inkább politikai kérdés. Belarusznak nincsen olyan jelentős régiója, amire az oroszok foga fájna, sokkal fontosabb lenne nekik egy stabil kiszámítható partner, ez az amit a Lukasenka-kormányzat nem mindig tudott megadni. Az elcsalt választást követően kirobbant tüntetéseknek sem volt oroszellenes éle. Hatalomra jutása után Lukasenka stabil partnere volt Oroszországnak, de az utóbbi években hintapolitikába kezdett és egyszerre kereste az EU és a Kreml kegyeit is. Így az oroszok számára jelenleg nem egyértelmű, hogy melyik fél győzelme lenne a legideálisabb számukra.

Mit várhatunk most Lukasenkától?

Lukasenka igazán sosem volt orosz-párti, inkább az orosz kapcsolatokat használta a hatalma megtartásához, és az EU-ra is így tekintett. Lukasenka komolyan épített az országban jelenlévő szovjet nosztalgiára, ami úgy tűnik, kezd eltűnni. A Lukasenka-rezsim, elnyomta a belarusz nemzettudatot és a szabad piac helyett egy erős állami jelenlétet teremtett a gazdaságban, de úgy tűnik hajlandó volt ebben is kompromisszumot kötni, ha a helyzet úgy hozta. Jelenleg viszonylag kiszámíthatatlanul viselkedik, mára már nyilvánvaló, hogy nem számított ekkora ellenállásra a választások után. Úgy tűnik, szeretné folytatni az eddig hintapolitikáját, ezért van az, hogy egyik nap engedményeket ígér a tüntetőknek, másnap viszont újra kemény fellépést ígér. Lukasenka elszigetelődött nemzetközileg, a magyar kormány a közelmúltban összehozott Orbán-Lukasenka találkozó után, nem tudott hirtelen retorikát váltani, és így éles bírálatot nem kapott tőlünk, de Magyarországnak is fontosabbak a közép-európai szövetségesek, mint a posztszovjet diktátor. Lukasenka sok szempontból Oroszország számára is kényelmetlenné vált, de nem feltétlen szeretnének megszabadulni tőle. A diktátorokra jellemző, hogy a hosszú megkérdőjelezhetetlen hatalom beszűkíti a gondolkodásukat, így egy hirtelen kitört ellenállást és annak veszélyeit nem képesek felmérni, és nem tudják elengedni a hatalmat, akkor amikor még békésen távozhatnának. Egy pillanatra úgy tűnt Lukasenka békében kíván visszavonulni és ezt készít elő az alkotmánymódosítás ígéretével, de később visszakozott. A hirtelen váltásai sok mindenre utalhatnak, lehet, hogy időt akar nyerni, de az is lehet, hogy ő maga is egyre kevésbé érti, hogy mit kellene tennie. Lukasenka csak akkor fog megbukni, ha közvetlen közelében lévő személyek fordulnak ellene, leginkább az kellene a bukásához, hogy az erőszakszervezetek egy fontosabb vezetője keljen fel ellene, ez dominóhatásként más több vezető „kiugrását” is eredményezhetné, és a rendszer összedőlne. Lukasenkának meg volt a maga ceausescui-pillanata, hiszen erődemonstrációként kívánt beszédet tartani, amikor az összeverbuvált közönsége ellene fordult, de Ceausescu bukásához is az kellett, hogy a hadsereg vezetői forduljanak ellene.

 https://i.telegraph.co.uk/multimedia/archive/03469/Lukashenko_with_hi_3469989b.jpg
kép forrás:telegraph.co.uk

Mit várhatunk az oroszoktól?

A második világháború után az orosz geopolitikai koncepció egyfajta körkörös védelemre épült. Az Orosz SZSZK-t szovjet tagköztársaságok vették körül, a Szovjetuniót pedig baráti szocialista országok határolták, ezeken túl, pedig ha lehetett semleges országoknak kellett következniük, emiatt a koncepció miatt engedték el a szovjetek Ausztriát vagy Jugoszláviát, és ezért nem engedték el semmiképpen sem Magyarországot. Ez az elképzelés a rendszerváltás után is fontos maradt, ekkor már az Orosz Föderáció geopolitikai koncepciójává vált, az orosz törzsterületeket tagköztársaságok és autonóm területek határolták, a kivált posztszovjet államokat a FÁK fogta volna össze, a posztkommunista közép-európai államok pedig semlegesek maradtak volna az elképzelés szerint. A balti államok és közép-európai országok végül felvételt nyertek a NATO-ba így a semleges sáv visszaszorult. Ennek köszönhetően Belarusz jelentősége csökkent, hiszen a NATO már így is szomszédja lett az Orosz Föderációnak, ennek ellenére Moszkva így sem nézné jó szemmel, ha Belarusz közeledne a NATO-hoz, mert az országot a saját érdekszférájának tekinti. A jelenlegi konfliktus kifizetődő az oroszok számára, de sok kérdést felvet. Az orosz befolyás nincs közvetlen veszélyben, hiszen az ellenzék is belátja a tényt, hogy Belarusz nehezen működhetne orosz partnerség nélkül, habár egy szabadabb gazdaságú Belarusz fejlődésnek indulhatna és akkor kevésbé lenne kitéve az orosz befolyásnak, ugyanakkor a térség fejlődése az oroszoknak is jó lehet. Lukasenka már megbízhatatlannak bizonyult, így érdemes lenne Moszkvának új szövetségest keresni, de úgy néz ki, a tüntetésektől meggyengült Lukasenkának nagyobb orosz segítségre van szüksége, mint bármikor. Belarusznak nincs olyan területe, amit az oroszoknak érdemes lenne megszállniuk, a ország teljes megszállása is inkább több hátránnyal járna, mint előnnyel. Az oroszok akkor is biztosíthatják a belarusz partneri viszonyt, ha nem avatkoznak közbe, egy esetleges intervenció pedig komoly nemzetközi felháborodást okozna, növelné az országban az oroszellenességet, és egy olyan vezetőt tartanának hatalomban, aki inkább csak problémát okozott az utóbbi időben.

 

Mit várhatunk a tüntetőktől?

A tüntetők elsődleges célja a Lukasenka rezsim megbuktatása és az ország demokratizálása. A tüntetők között nacionalisták, liberálisok, de kiábrándult Lukasenka szavazók is vannak. Az is látszik, hogy a rendőri erőszak sok belaruszt mozgósított és a Lukasenka-rezsim támogatása most még alacsonyabb lehet. A tüntetők számítanak az EU támogatására és arra, hogy az oroszok nem fognak Lukasenka oldalán közbeavatkozni. A tüntetők egy része egy nemzetibb, más része egy liberálisabb Belaurszt szeretne, ezek a csoportok most kéz a kézben megférnek egymás mellett. Ha igazán megakarjuk érteni, hogy mi folyik most Belaruszban akkor úgy kell tekintenünk az eseményekre, mint rendszerváltásra. A fehér-piros-fehér színek most az ellenzékiség színei, és ez takarhat sokféle ideológiát, valakiknek az européer nyugatias szemléletet jelenti, valakinek pedig a nacionalizmust, valahogy úgy mint a rendszerváltáskor Magyarországon a piros-fehér-zöld egyszerre jelentette az SZDSZ-es liberalizmust és a Csurka-féle nacionalista oldalt is. A tüntetők számára a nemzeti színek a demokratikus átalakulást jelképezik, sokan vannak, akik a litván vagy lengyel életszínvonalra vágynak, vannak akik nemzeti identitásukat szeretnék visszakapni. A Lukasenka vezetés az országot a szovjet identitásra építette, korlátozott lett a belarusz nyelv használata, üldözték a tüntetéseken most is használatos nemzeti  jelképeket, dalokat, ezeknek a szabad használatát szeretnék a tüntetők vagy csak szeretnének megemlékezni a belarusz történelmi eseményekről és tragédiákról. A sztálini tisztogatások során több 10 ezer belaruszt gyilkolt meg az NKVD a Kurapaty közeli erdőben, tavaly a Lukasenka-rezsim az áldozatoknak állított kereszteket leromboltatta.  Úgy tűnik a hosszú elnyomás, a lemaradás a szintén posztszovjet Baltikumhoz képest, végleg Lukasenka ellen fordította a többséget. Úgy néz ki, a rendőri erőszak sem törte meg az ellenzéket, sőt valószínűleg sokakat fordított a rezsim ellen. Lukasenka nemzetközi elszigetelődése miatt pedig kimondható, hogy a rendszerét csak az erőszakszervezetek tartják fenn. Az most nem valószínű, hogy a tüntetők megunják és hazamennek,  így könnyen elképzelhető, hogy a tüntetések addig folytatódnak amíg Lukasenka le nem mondd, de ha hatalmon is marad, az biztos, hogy sokkal aktívabb ellenzéki tevékenység mellett kell vezetnie az országot.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/32/Kurapaty_1989_meeting.jpg/1024px-Kurapaty_1989_meeting.jpg
Megemlékezés a Kurapaty erdőnél 1989-ben. Kép forrás:wikipedia

A hongkongi tüntetések zászlói

Az elmúlt hónapokban zajló tüntetéseken számtalan zászló feltűnt Hongkongban. Az autonómiájukat féltő hongkongiak nem a város hivatalos zászlóját lengetik, hiszen azt csak 1997 óta használják, mióta Kína újra birtokba vette a területet. Sokkal népszerűbbek viszont a gyarmati idők zászlói, mert a brit uralom alatt Hongkong széleskörű önrendelkezéssel bírt.


Már 1988-ban kiírták a pályázatot az új hongkongi zászló megtervezéséhez, pedig a britek csak 1997-ben adták át a terület fennhatóságát Kínának. A pályázaton egy orchideát ábrázoló koncepció nyert, amit egy Tao Ho nevű sanghaji mérnök tervezett. A zászló vörös színe a Kínai Népköztársaságot jelképezi, de a virágban szintén el vannak rejtve a kommunista rendszert jelképező vörös csillagok. Mivel a zászlót a Kínával való egyesülés óta használják, így a tüntetők szemében a központi hatalom szimbóluma lett.




A tüntetések egyik jellegzetessége, hogy a részvevők fekete ruhát vesznek fel. Talán ez inspirálhatta a hongkongi fekete zászlót, ami a megmozdulások egyik szimbóluma lett. A Kínát jelképező vörös színt feketére cserélték. Szintén elterjedt a zászló egy olyan változata, amin nincsenek csillagok és az orchidea egyes levelei elsorvadtak. Van olyan verzió is, ahol a szirmok véresen vannak ábrázolva. Az orchidea fajta neve után a hongkongi zászlót bauhinia zászlónak is nevezik, ezáltal kapta a tüntetők jelképe a Fekete Bauhinia nevet.


Számtalan tüntető jelent meg amerikai és brit zászlókkal. Ők egyrészt számítanak a nyugat szimpátiájára, másrészt a tüntetők számára a brit zászló egyfajta nosztalgiát is jelent. A hongkongiak számára a brit uralom a boldog béke időszak volt, amikor nem kellett félniük attól, hogy az önrendelkezésüket szépen lassan felszámolják.

forras:guradian.com

Pontosan ezért, nem csak a brit zászló, hanem a brit fennhatóság ideje alatt használt hongkongi zászló is igen népszerű. Olyannyira, hogy amikor a tüntetők elfoglalták a hongkongi törvényhozás épületét, akkor ezt a zászlót függesztették ki, míg a jelenleg használatos hongkongi címert összefirkálták.  

forras: dailymail.co.uk 

7 győztes és 7 vesztes a magyar EP-választásról

A vasárnapi EP-választások hoztak pár meglepetést és ezeknek a meglepetéseknek jó pár vesztese és győztese is volt. Nézzük meg kik nyerték/vesztették a legnagyobbat a magyar választásokon.

 

1. Győztes: Fidesz-KDNP

Hiába érezte úgy több ellenzéki párt is, hogy megállította a kormánypártokat, a legnagyobb győztes a Fidesz-KDNP volt. A 13 mandátum, amit szereztek erős pozíciót ad nekik a Néppártban. Több mandátumot szereztek, mint az egész ellenzék együttvéve. Európában a második legnagyobb százalékot kapták(egyelőre legalábbis úgy néz ki). Történetük legjobb EP-választási eredményét érték el. A magas részvétel és a nagyarányú győzelem még akkor is nagy teljesítmény, ha arra korábban azért erre lehetett számítani. Az még nem egyértelmű, hogy az európai eredmények mennyire lesznek kedvezőek számukra.
https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/61232249_10157088260316093_2887571173833441280_n.jpg?_nc_cat=1&_nc_ht=scontent-vie1-1.xx&oh=09033b56297ac9b850c13f112d4cf96d&oe=5D5A72E4kép forrás: facebook

 

1. Vesztes: LMP

Az LMP az elmúlt időszakban jó pár válsággal nézett szembe, elsősorban a belső problémák miatt. A választás előtt még úgy tűnt lehet esélyük egy mandátumot elérni, de a végén ettől nagyon messze kerültek. Nem csak, hogy nem jutottak be, hanem az utolsó előtti helyre kerültek az induló pártok között. Mindössze 74 500 szavazatot szereztek, ez kevesebb, mint amennyit a kétfarkú kutyapárt kapott, és alig több annál, mint amit 2009-ben értek el az EP-választáson, alig féléve bejegyzett pártként. Könnyen lehet, hogy az LMP a teljes megszűnés felé halad.

 https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/2795/27951/279518/27951805_dd4dca97c59251ac9bc738b1243f77c6_wm.jpg
kép forrás: index.hu

2. Győztes: Gyurcsány Ferenc

A DK legnagyobb bravúrja az volt, hogy több szavazatot szereztek, mint amennyit egy éve a magyar választásokon. Mivel most jóval kevesebben szavaztak, így ez egy komoly teljesítmény. Azt előre lehetett sejteni, hogy a DK jobban szerepel majd az EP-választásokon, mint az MSZP-P. Főleg azért, mert az ő programjuknak fontosabb eleme az Unió, mint a riválisainak. A DK így most az ellenzék legerősebb pártja lett, és ezt Gyurcsányék biztos, hogy kihasználják majd és a többi ellenzéki pártra erőltetik az akaratukat. A DK eddig is a saját támogatottságához képest sokkal előnyösebb pozíciókat harcolt ki magának az ellenzéki egyeztetéseken. Ugyanakkor, hozzá kell tenni, hogy a DK támogatottsága az ellenzékiek kárára nőtt, és nem feltétlen fognak ilyen jól szerepelni az önkormányzati választásokon.

https://dkp.hu/uploads/news/4/4135/t-4-d_noe20190526040.jpg
kép forrás: dkp.hu

2. Vesztes: Jobbik

Hol vannak már az idők, amikor a Jobbik a legerősebb ellenzéki párt volt. A Jobbik visszaesése mögött ott van az is, hogy az ő szavazóikat kevésbé érdekli az Unió, de így is egyértelmű, hogy jó pár szavazójuk elpártolt tőlük. A Jobbik komoly presztízsveszteséget is szenvedett. Nagyon úgy néz ki, a baloldal nincs rákényszerülve arra, hogy összefogjon velük. Közben Jakab Péter és a pártvezetés azt állítja, hogy ez egy siker volt, és továbbra is tagadja a teljesen nyilvánvaló kilépési hullámokat. Ez volt a párt első megmérettetése a Mi Hazánkos szakadás óta, és egyértelmű, hogy ez komoly nyomot hagyott.

 

3. Győztes: Momentum

A Momentumtól az egy mandátum volt a várható eredmény, az hogy kettőt szereztek minden várakozást felülmúlt. Sikerült kigolyózniuk az LMP-t a budapesti ellenzéki erők közül. Fontos az is, hogy a viszonylag kisebb ALDE-ban a 2 képviselő sokkal jobban hangzik, mint az egy, egyértelműen azt üzenik Brüsszelnek, hogy a liberális párt Magyarországi helytartói ők lehetnek. Nagy eredmény az is, hogy a táboruk nagy része továbbra is budapesti, de sikereket tudtak felmutatni kistelepüléseken is.

 https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/61265146_2652402574831326_2828753044118700032_n.jpg?_nc_cat=100&_nc_ht=scontent-vie1-1.xx&oh=7140f369dcd2502e5bccb90099112a60&oe=5D592DB9
kép forrás: facebook

3. Vesztes: Puzsér Róbert

Puzsér Róbert a főpolgármester-választás kampányában leginkább a Momentumot és a DK-t támadta, valamint a Jobbikra és az LMP-re támaszkodott. Úgy néz ki, azok kapták a legnagyobb pofont, akik támogatták és azok nyerték a legnagyobbat, akiket támadott. A probléma az, hogy a Jobbik eddig sem volt erős Budapesten, de így már kifejezetten elenyésző a támogatottsága. Az LMP szavazóit meg könnyen le tudja nyúlni a Momentum, így lehet nem lesz bázisa a Sétáló Budapest programjának. Az eddig sem túl elegánsan politizáló Puzsér, a rossz eredményeket tetézte egy gyenge elhatárolódási kísérlettel.

 

4. Győztes: Mi Hazánk

Mindig nehéz mozgósítania egy euroszkeptikus pártnak egy EP-választáson, így rendre alul teljesítenek. A Mi Hazánk ennek ellenére tisztességes eredményt ért el. A Jobbik bukása valószínűleg különösen édes számukra. Sikerült megelőzniük az LMP-t, valamint a megszerzett 113 ezer szavazat 5 évvel ezelőtt valószínűleg elég lett volna a bejutáshoz. A párt első megmérettetésén 3% felett teljesített úgy, hogy korábban csak 1% körül mérték. A kampányukat nagyban hátráltatta az, hogy a facebook folyamatosan törli a párthoz kapcsolódó oldalakat.

 

4. Vesztes: MSZP-P

Az MSZP sok mindent megpróbált azért, hogy megújuljon, a Párbeszéddel való összefogás is ezért volt, de úgy néz ki a szövetség nem lett sikeres. A presztízsveszteségesen kívül komoly belső problémákat is hozhat a kudarc. Viszont az MSZP még nem a széthullás felé tart, ha csak belülről ez nem történik meg. Egyértelmű, hogy nagy az átjárás a DK és az MSZP szavazók között, amiből most a DK profitált, de a helyzet megfordítható. Ezenkívül pedig van az MSZP-nek egy olyan szavazóbázisa, akik minden körülmények között a szegfűre szavaznak, de kérdés, hogy ez pontosan hány százalékot ér, most 6,64%-ot kapott. A Párbeszédnek ezek után lehet megérné menekülni a szövetségből, de nem nagyon van hova. Karácsony Gergely a főpolgármesteri székbe próbál majd valószínűleg.

 https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/2796/27963/279638/27963865_89065a23112fd32be1d984270948e989_wm.jpgkép forrás: index.hu

5. Győztes: Ara-Kovács Attila

Az előzetes becslések alapján 2 vagy 3 mandátumra számítottak a DK-nál. A médiában körbe is járt a hír, miszerint a 4. jelölt Ara-Kovács Attiláról még képet sem töltött fel a DK, mert annyira nem számítottak a 4. mandátumra. Itt egy kép róla:

https://m.blog.hu/si/simamarkelemez/image/fa5da18d5da7be129d7afab28940ff13.jpg
kép forrás: facebook

 

5. Vesztes: A közvéleménykutatók

A választás előtt azért pár jó tipp érkezett. A Fidesz-KDNP tarolt, az LMP nem jutott be. Viszont az ellenzék arányait nem nagyon sikerült megjósolni. A Nézőpont intézet exit-pollja szerint az MSZP és a DK 10-10% kapott. A Jobbik mélyrepülését sem látták előre. Mentségükre szól, hogy a DK és az MSZP szavazóbázisa között valószínűleg nagy az átfedés. A momentum áttörését pedzegették, de azt, hogy 2 mandátumot is szereznek, senki nem jósolt meg előre. A köztévé műsorában Mráz Ágoston Sámuel elismerte, hogy az exit-poll felmérést telefonon keresztül végezték, úgy néz ki talán mégis hasznosabb lehet a régi módi helyszíni felmérés. 

 

6. Győztes: MKKP

Egyértelmű volt a parlamenti választásokon is, hogy a kutyák nem fogják átlépni a bejutási küszöböt, de a 1% eléréséért érdemes volt a szavazóknak őket támogatni. Az EP-választáson csak a bejutással nyertek volna valamit, de ennek ellenére így is jól szerepeltek. Nem csak az LMP-t sikerült megverniük országosan, hanem Budapesten a Jobbiknál is több voksot gyűjtöttek.

 

6. Vesztes: Szanyi vagy Ujhelyi

Az MSZP egy mandátuma azt jelenti, hogy nem mehetnek mind a ketten Brüsszelbe. Az egy mandátumért már vasárnap este megindult a harc, és a párt két fenegyereke, Ujhelyi és Szanyi között nyílt konfliktus alakulhat ki Már régóta hallani hangokat, miszerint nem jönnek jól ki egymással, de az biztos, hogy a hétvégi döntés után valamelyikük győztesen kerül ki az ellentétből. A vesztes, nem csak hogy bukja a mandátumot, de a párton belüli pozíciója is megrendülhet.

 

7. Győztes: Szél Bernadett

Boldog ember az, aki időben kilépett a Bitcoinból, vagy az LMP-ből. Nagyon úgy néz ki, az LMP-hajó el fog süllyedni, és ezt már nem a hajóról fogja nézi Szél Bernadett, aki már egy ideje sokat mutatkozik lilában. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a Momentumhoz került közel, pont a legjobbkor. A Momentum könnyen lehet, hogy megszerzi az LMP szavazóbázisát, ehhez egy hatásos fegyver lenne Szél személye.

 https://4cdn.hu/kraken/image/upload/s--fA8MupPL--/w_1160/7JIGvJnl8snrTmGks.jpeg
kép forrás: 444.hu

7. Vesztes: A zöld politika

Magyarországon az LMP alapozta meg a zöld politikát. Sosem volt egyértelmű, hogy valóban a politikájuk, vagy a harmadikutasságuk az, ami vonzó volt a szavazók számára. A másik zöld párt, a Párbeszéd inkább csak a Tordai-féle performanszokkal hívta fel magára a figyelmet. Jávor Benedek képviselte a zöld politikát az EP-ben Magyarország részéről, de 2019-től már nem lesz ott Brüsszelben (vagy mégis?). A zöld politikára építő LMP kampány nem működött és taroltak a kampányukban jó részt csak a Fideszt támadó ellenzéki pártok. Nagy kérdés ezek után, hogy a zöld program hány embert mozgat meg, és mennyire inkább az ellenzékiség a fontos a szavazóknak.

Május elseje 1919-ben és 2019-ben

Miben volt más május 1-je 100 éve, mint ma? Ha a magyar történelemből egyetlen naptári évet kellene megneveznem, amelyik a legdrámaibb és legfordulatosabb volt, akkor egészen biztosan 1919-et mondanám. Abban az évben május 1-je is kiemelten fontos esemény volt, hiszen a Tanácsköztársaság ideje alatt fontos identitásképző ünnepségnek számított. 2019-ben az esemény lényege a városligeti majális, ahol elvétve baloldali pártok próbálják népszerűsíteni magukat. Nézzük meg, hogyan nézett ki május első napja 100 évvel ezelőtt és hogyan nézett ki ma.

Az egyik legnagyobb különbség a száz évvel ezelőtti és a mai "munkaünnepe" között, az hogy az előbbit az állam szervezte és nagyon fontos volt a kommunista rezsim propagandájának, ma viszont az állam csak egy munkaszüneti nappal járul hozzá az eseményekhez, a főszerep pedig nem a felvonuló proletároké, hanem a kitelepült vidámparkoké, a kézműves hamburgereké, a napszemüveg- és cipőárusoké. A munkásfelvonulás majálissá alakulása igazán a Kádár-korszakban indult meg, de a rendszerváltás hozta el a teljes váltást.

https://cdn.shopify.com/s/files/1/0061/5052/0899/files/1._Nyitokep_1919._majus_1_Andrassy_ut_large.jpg?v=1553178341
kép forrás: rubicon.hu

A II. Internacionálé választotta ki május első napját arra, hogy a világ munkásai ezen a napon vonuljanak fel a 8 órás munkanapot követelve. Már a Monarchia ideje alatt a baloldali politikai pártok többször tartottak május 1-jei felvonulást. 1919-ben a gyenge lábakon álló Tanácsköztársaság hatalmas ünnepséget szervezett. A román hadsereg éppen csak befejezte a Tiszántúl megszállását és a csehszlovák hadsereg is mozgolódott északon. A kommunista rezsimnek nagy szüksége volt egy népszerű rendezvényre. Kun Béláék az antanttal való hadakozás és a proletárdiktatúra kiépítése közben valahogyan mindig találtak időt arra, hogy egy pár köztérátalakítást végbe vigyenek. A város főbb tereit mind átalakították és a kommunista ideológiához kapcsolódó díszítéssel látták el.

A hősök terei Millenniumi emlékmű is vörös borítást kapott. Városszerte jellemző volt, hogy a nem kívánatos szobrokat nem eltávolították, hanem befedték. Az emlékmű közepén álló oszloppal is így tettek, úgy fedték be, hogy egy vörös obeliszket formáljon, az előtte álló Árpád vezér szobrot pedig Marxéra cserélték. A Horthy-korszakban az emlékművet visszaállították az eredeti formájába, de a Tanácsköztársaság nyomot hagyott a szobor csoport mai változatán is. 1919-ben a Habsburg uralkodók szobrait ledöntötték, később a Rákosi-korszakban is eltávolították őket és más magyar történelmi személyiségek kerültek a helyükre: Bocskai,  Thököly, Rákóczi és Kossuth. Ők jobban illettek az akkori rezsim retorikájába, miszerint a magyar történelem a német elnyomással szembeni harcból állt, ami második világháborúval ért véget.

https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/2758/27589/275897/27589747_48266cc34102e388ecda0d6310f28d87_wm.jpgHősök terei Millenniumi emlékmű 1919-ben. Fotó: Marics Zoltán / FORTEPAN via Index

A száz évvel ezelőtti eseményekre kevesen emlékeztek meg, annak ellenére, hogy a magyar baloldal fontos történelmi eseményről volt szó. Érthető módon sokaknak kínos a Tanácsköztársaság emléke. A Gólya nevű kocsma és közösségi tér tartott megemlékezést az eseményről ( egy apró incidenssel), a mérce.hu pedig Kassák Lajos visszaemlékezését közölte. A tudományos életben a Clio-intézet által szervezett Tanácsköztársaság 100 év után című rendezvénysorozat aktuális előadása foglalkozott a 19-es május elsejével.

2019-ben a városligeti majális köré kitelepült baloldali pártok rendezvényei leginkább az EP kampány körül forogtak és nem a munkaünnepe körül. Valószínűleg a helyszín is csak azért lett a Városliget, mert a szavazóik kádár kori nosztalgiájára szeretnének építeni. A DK rendezvénye leginkább abban múlta felül a többit, hogy ott héliumos lufit osztogattak, míg máshol azok csak levegővel voltak felfújva. Dobrev Klára beszéde természetesen az Európai Egyesült Államokról szólt leginkább, és érintőleg tett említést az európai minimálbérről. A beszédének legérdekesebb része az volt, hogy szerinte annyira van migránsveszély Magyarországon, mint ufóveszély.

https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.15752-9/59285972_389751871878748_6107775096452022272_n.jpg?_nc_cat=110&_nc_ht=scontent-vie1-1.xx&oh=cb4e779724859069e8c51341663d03e2&oe=5D6E5530
kép: saját

A MSZP és a Párbeszéd együtt majálisozott, Jávor Benedek és a Ujhelyi István tartott fórumot. A fórum megtöltött egy kisebb sátort, de a rendezvényen nem vettek részt túl sokan. Én a beszélgetést jó alkalomnak tekintettem arra, hogy megkérdezzem a két politikus véleményét a 100 évvel ezelőtti eseményekről, de a beszélgetés nem várt fordulatokat hozott. Az EP képviselők leginkább a közös programjukról szerettek volna beszélni, de a közönség, több bekiabálós hozzászólás keretében, inkább a "patkányozás" és Bangó Margit (sic!) mellett állt ki, Jávor Benedek elítélte a "patkányozást" és valamelyest sikerült a közönséget is meggyőznie erről, a "mi jobbak vagyunk ennél" retorikával. A rendezvényen feltűnt Bede Zsolt is, aki szópárbajba keveredett Ujhelyivel, az előttem ülő idős hölgy valóban megpróbálta megbökni a botjával, Bede ezt úgy élte meg, mintha majdnem meglincselték volna.

A rövid performansz után választ kaptam a kérdéseimre. Ujhelyi szerint, az elmúlt száz évben a baloldal mindig az elnyomottakért küzdött és ez főleg a munkásokat jelentette. A baloldal hosszú harca a munkások jogaiért, szerinte, legutóbb a "rabszolgatörvény" elleni tüntetések és az ellenzéki obstrukció által mutatkozott meg. Kiemelte, hogy neki mint MSZP-s politikusnak a május elseje a munkaünnepét, a munkásság ünnepét és az Európai Unióhoz való csatlakozás ünnepét jelenti, hiszen az unió is leginkább a legelesettebbeknek hozott könnyebbséget az életben. Jávor Benedek sem a 100 évvel ezelőtti május egyről beszélt, hanem kiemelte, hogy a munkások jogaiért folytatott küzdelem már a 19. század végén elkezdődött. A baloldal szerinte is az elnyomottakért küzd, és 100 éve a munkásság volt a legelnyomottabb réteg, ma pedig más elnyomott csoportokért kell kiállni, hiszen a munkások jogait is kiharcolták, így politikai küzdelemmel lehet igazán előrébb jutni. Hozzátette, hogy a klímaváltozás áldozatai a mai kor kiszolgáltatottjai.

https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.15752-9/59229925_1550545595075949_4635202411776966656_n.jpg?_nc_cat=104&_nc_ht=scontent-vie1-1.xx&oh=92d66e03f8becb925d5d8597b4504353&oe=5D3136B3
kép: saját

Az európai integráció és az elnyomottak fogalmának szabadon értelmezésével nem mindenki értett egyet. A Munkáspárt is a majális közelében jelent meg egy sátorral, az ő rendezvényükön sem voltak sokkal kevesebben, mint az MSZP-jén. Thürmer szerint, a baloldalnak továbbra is a magyar munkásokat kell védeniük és az unió nem szolgálja az ő érdeküket. A másik csoport, amelyik nem kívánt közösködni a baloldali pártokkal, az anarchisták voltak, akik Autonómia majálist tartottak. Az azonnali.hu a majálison több rendezvényen is körbekérdezett, hogy kiderítse mitől igazán baloldali egy párt a résztvevők szerint.

A kommunista munkaünnepe és a mai között az egyik legnagyobb különbség a felvonulás méretében van. 1919-ben is a felvonulás volt a legfontosabb része a napnak, mint később a Kádár-korszakban. A szakszervezetek együtt vonultak fel hatalmas díszített kocsikkal. A húsipari munkások hat ökör által húzott szekérrel érkeztek. Volt futó verseny, a felvonulók menetét pedig a kerékpárszövetség vezette. A város proletár díszítése is azt a célt szolgálta, hogy a felvonulókat lenyűgözzék. A nehéz külpolitikai és belpolitikai helyzet miatt a kommunista vezetés mindent bevetett, hogy az ünnepség sikeres legyen. Repülőgépek húztak el a felvonulók feje felett, több helyen is röplapokat szórtak. Az akkori modern technikát is bevetették és számtalan felvétel készült a felvonulásról. Ezek ma megtekinthetőek. Horthy Miklós a 19-es eseményekről azt mondta "ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött" és ezzel nem tévedett nagyot. A díszítéshez valóban több helyen "rongyokat", nagyon gyenge minőségű anyagokat használtak, így a délutáni vihar elpusztította a nagy részét. 

 

 

2019-ben csak pár kisebb szervezet vonult fel. A Munkáspárt természetesen vonult, hiszen a kádári nosztalgiából táplálkozik leginkább a párt. Szintén felvonultak a szakszervezetek, nekik is voltak sátraik a rendezvények közepében, ahol azért volt pár ember. A momentum egy külön Európamenetet szervezett, sokkal inkább az uniós csatlakozást ünnepelték, mint május elsejét, de  nem volt nagy érdeklődés az ő eseményük iránt sem.

Az a rendezvény, ami igazán vonzotta az embereket, az a Nagy Futam volt, ahol különböző méretű versenyautók mérkőztek meg az Andrássy úton. Nagyon úgy tűnik, hogy még 1919-ben május 1. a kommunista ideológia egyik legfontosabb napja volt, ma már a politikai pártok nehézkesen tudják összekötni a napot a programjukkal. Az MSZP padjainál, miközben a nap tanuláságát próbáltam levonni, mellettem egy kisgyerek ült, aki egy MSZP-s lufit rugdosva kiabálta, hogy "Hajrá Fidesz!'. Közben én azon merengtem, hogy vajon mennyi idő alatt fog lebomlani az a 10 zöld lufi, ami a Párbeszéd sátrát díszíti. Az nyilvánvaló volt, hogy a Bosszúállókkal díszített körhinta népszerűbb volt bármelyik párt rendezvénynél. A nyolc órás munkanapért sem akarnak az emberek már harcolni, kényelmesebb a "rugalmas munkaidő" és egy jó fizetés. 100 évvel ezelőtt és ma is az embereket leginkább a programok, a munkaszüneti nap, a sör és a virsli érdekli, a politika pedig megpróbál ebből hasznot húzni, de a május 2-ára ebből nem sok marad.

A thanosi világnézet

A Marvel filmek rajongói is elismerik, hogy jó pár filmben a főgonosz egy elég egy dimenziós karakter volt. A Bosszúállok: Végtelen háborúban viszont egy olyan szupergonosz szerepelt, aki azoknak a figyelmét is felkeltette, akik nem igazán rajonganak a képregényfilmekért. Thanos egy összetett világképpel, sőt némi jó szándékkal hajtja végre a tervét, még akkor is ha az morálisan erősen megkérdőjelezhető. Nézzünk bele Thanos fejébe, hiszen a héten Thanos visszatért a mozikba a Bosszúállók: Végjáték szereplőjeként.

(A következőkben spoilerek lesznek a Bosszúállók: Végtelen háború cselekményére tekintve. A héten megjelent Bosszúállók: Végjáték cselekményéről viszont nem lesz szó)

Ahogy a filmből kiderül, Thanos egy Titán nevű bolygón született. A bolygója túlnépesedés miatt komoly kihívásokkal nézett szemben. Thanos véletlenszerű kiválasztás után a lakosság felének a kiírtását javasolta. A titániak nem lelkesedtek az ötletéért, a bolygó pedig végül valóban kipusztult. Thanos ezek után egyfajta űrkalóznak vagy inkább űrterroristának ált. Rengeteg követőt szerzett és a Chitauri hadsereget is ő irányította, ami fel is tűnik az első Bosszúállók filmben. Az általa megtámadott bolygókon kiirtotta a lakosság felét, hogy az ő értelmezése szerint, egyensúlyt hozzon. Thanos ezek után még nagyobb fába vágta a fejszéjét, elhatározta, hogy összegyűjti az úgynevezett végtelen köveket, amik segítségével egy csettintéssel eltüntetheti az egész univerzum felét.

Thanos a pszichopata

Thanosszal kapcsolatban már korán kiderül a filmben, hogy jellemző rá az antiszociális viselkedés. Thanos teljes könnyedséggel gyilkol és nem igazán mutat empátiát az áldozatai iránt. Viszont nem beszélhetünk arról, hogy Thanos teljesen érzelemmentes lenne. Mint kiderült, a nevelt lányát, Gamorat kifejezetten szerette, habár őt is képes volt feláldozni. A film végére a saját emberei elvesztése is megviseli, és a lányát is gyászolja lélekben. Thanos már a terve miatt sem teljesen érzéketlen, hiszen úgy véli az univerzum felének kiirtásával segít a megmaradt másik felén. Thanosnak komoly küldetés tudata van ezzel kapcsolatban, és a saját személyes érdekét is hajlandó alárendelni. Az viszont, hogy Thanos úgy véli, az ő elképzelése előtt az egész univerzumnak meg kell hajlani, az arra utal, hogy egy igen nárcisztikus személyről beszélhetünk. Az is látszik, hogy a túlnépesedés nem feltétlen minden bolygó problémája, és a lakosság felének kiirtása sem feltétlen a legjobb megoldás. Thanos valószínűleg súlyos poszt-traumás stressz szindrómában szenved és a bolygója problémáját kivetíti az egész univerzumra.

vlcsnap-2019-04-26-04h10m17s25.png

 

Thanos a szociáldarvinista

Thanos igazán csak az erőt tiszteli. Mint a Galaxis őrzői második részéből kiderült, a két nevelt lányát egymás ellen harcoltatta és az ott rendre vesztes Nebulát apránként megcsonkította és robotrészekkel pótolta a gyengesége miatt. Ezzel szemben a győztes Gamora a kedvenc lányává nőtte ki magát. Thanos nem értékeli sokra azokat, akik nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, még akkor sem ha neki dolgoznak. A film elején látszik, hogy Lokit sem tartja sokra, mivel az elbukta a földért vívott csatát az első Bosszúállók filmben. Ezzel szemben Thanos komoly tiszteletet mutat az ellene eredményesen harcolók iránt. Tony Starknak konkrétan elmondja, hogy elnyerte a tiszteletét, hiszen egy az egy ellen feltudta venni a küzdelmet a 4 végtelen kővel rendelkező Thanosszal. A film egy visszatérő motívuma az, hogy az egyik szereplőnek meg kell ölnie azt, akit szeret. Űrlordnak Gamorát kellene lelőnie, hogy a Lélekkő titkát ne szerezze meg Thanos, Wandának Viziót és a Lélekkövet kell elpusztítania ugyanebből az okból. Thanos az előbbi felé szimpátiát, Wanda felé pedig némi empátiát mutat, hiszen ő magának is komoly áldozatokat kellett hoznia, hogy véghez vigye a tervét.

vlcsnap-2019-04-26-04h14m53s212.png

 

Thanos az ökofasiszta

Thanos hajlandó feláldozni a személyes érdekét a közösség iránt, ez önmagában hősies, de ezt várja el másoktól is, sőt a megkérdezésük nélkül dönti el helyettük, hogy fel fogják áldozni magukat. Thanos világában mindenkinek készen kell állnia arra, hogy a nagyobb jóért meghaljon. Az univerzum felének kiirtásakor is véletlenszerűen választ, hogy ki hal meg és ki nem. Thanos a bolygóján a gazdagok és szegények közül egyaránt feláldozott volna titániakat, az igazságosságot a véletlenszerűségben látja. Thanos úgy gondolja, a túlnépesedés mindenképpen katasztrófához és szenvedéshez vezet, így a meggyilkoltak tulajdonképpen kegyelmet kapnak, és így a megmaradtak is jobban járnak. Az egyén helyett a közösséget helyezi előtérbe. Thanos számtalanszor hangoztatja, hogy az univerzum felének elpusztítása egyensúlyt fog teremteni. Elsőre furán hangzik, ha valaminek eltűnik a fele az miért lesz egyensúlyban? Úgy gondolom, hogy erre a választ a film végén kapjuk meg. Thanosról azt mondják, hogy minden élőlény felét el akarja pusztítani, ugyanakkor a csettintés után csak emberek eltűnését látjuk. Az utolsó csata egy erdő közepén volt, mégsem látjuk, hogy egyetlen fa is eltűnt volna, illetve csak az az egy, amelyik értelmes volt, Groot. Nem egyértelmű az sem, hogy az állatok felét kiirtotta-e. Sokkal inkább úgy tűnik, az értelmes lények felét tüntette el, és akkor egyértelmű már, hogy az egyensúly a természet és értelmes élet között jön létre. Az erő alapú gondolkozása a természeti rend tiszteletéhez is illik, hiszen a természetben valóban az erősebb uralkodik. A terve végrehajtása után Thanos egy farmra vonul vissza. Az ideális világ számára modernitás nélküli és természetközeli. 

vlcsnap-2019-04-26-04h12m42s156.png

Thanos antitézise

A Végtelen háború olyannyira Thanosra koncentrál, hogy talán nevezhetjük a film főszereplőjének. Az ő gondolat világát megismerhettük, de viszonylag kisebb hangsúlyt kap a vele szemben álló nézet. Thanos hajlandó bárkit feláldozni a többségért, ennek az ellentétét Amerika Kapitány fogalmazza meg, aki azt mondja: Nem seftelünk életekkel. A Kapitány nem hajlandó belemenni számítgatásba, hogy kinek az életét hogyan kellene feláldozni. Hogy miért nem, azt az előző Bosszúállók filmben fogalmazza meg: Ha valaki egy háborút azelőtt akar megnyerni, mielőtt az elkezdődne, akkor ártatlanok fognak meghalni. A Kapitány tisztában van vele, hogy ha elkezdenek életekkel seftelni, egy idő után biztos, hogy a morális rossz oldalon fognak kikötni. Inkább haljanak meg együtt, mint, hogy ilyen áron éljenek. Thanos ilyen szempontból materialista, aki számára az életek, az egyéni sorsok csupán statisztikai adatok, míg a Kapitány számára, minden egyes ember és egyéni sors annyira számít, mint az egész közösség együttvéve. Az első kör Thanosé volt, a Végjátékban viszont kiderül kinek a világnézete előtt hajlik meg végül az univerzum.

A német taktika a második világháborúban

nemet_taktika.jpg

A második világháborúban a német sikerek története mindenki számára ismert. A jól gépesített német hadsereg és a német precizitással megalkotott harckocsik eltaposták az európai riválisokat. A német tankok könnyedén szállták meg a hősiesen küzdő, ám súlyosan elmaradott Lengyelországot, a kétségbeesett lengyelek lovasrohamokkal próbálták megállítani a német páncélosokat. A következő áldozat Franciaország volt, ami az elavult és hasztalan Maginot-vonalba ölte az erőforrásait, ahelyett, hogy a gyorsan mozgó páncélosokra koncentrált volna. A német tankok mindenben felülmúlták a francia ellenfeleiket, hiszen a Mercedes is jobb kocsikat gyárt, mint a Renault. A vereség a hideg orosz fronton jött el a németek számára, ahol a páncélosok megbénultak a fagyban, a Szovjetunió gyalogos katonái pedig elárasztották Kelet-Európát. Kár, hogy ebből semmi sem igaz.

A legyőzhetetlen vagy legalábbis komoly fölényben lévő németek képe tökéletesen illet mind a német, mind a szövetséges propagandába. Valószínűleg pont ezért hagyott ilyen mély nyomot az emlékezetben. A valóságban, a német hadsereg sokkal kevésbé volt gépesítve, mint a szövetségesek, tehát közel sem rendelkezett nagyszámú páncélos haderővel. A gyors német sikerek valójában a taktikájuknak volt köszönhető. A villámháborús taktika kifejezetten hatékony volt, gyors győzelmet hozott, és a gyors győzelmek azt mutatták, mintha a német fölény nagy lenne, de valójában a németek vagy gyorsan győztek, vagy sehogy. Ez leginkább akkor látszik, ha három kiemelt hadszíntért nézünk meg, a lengyel, a francia és a szovjet frontot.

A lengyel front

A lengyelekkel szemben valóban technikai fölénye volt a németeknek, de ez nem a gépesítés szempontjából volt jelentős. A németek a levegőben tudtak igazán felül kerekedni, a német repülők a legtöbb szempontból felülmúlták az ellenfél gépeit. Ez nagyban hozzá járult a gyors sikerekhez, de a titok nem csak ebben rejlett. Az első világháború előtt kidolgozott blitzkrieg (villámháborús) taktika volt a kulcsa a győzelemnek. A német hadseregben túlnyomórészt gyalogosan harcoltak a katonák, a megfelelő taktikával viszont így is valóban villámgyorsan tudták megnyerni a háborút. A német taktika a szoros együttműködésre, gyors csapatmozgásokra épült, a front adott pontjait képesek voltak áttörni és az ellenség bekerítésére törekedni. A bekerített ellenség, elvágva az utánpótlásaitól, hamar megadta magát. Lengyelországgal szemben különösen hatásos volt ez a taktika, hiszen a bonyolult etnikai viszonyok alapján felhúzott lengyel-német határ biztosította, hogy a támadás első körében a németek a lengyel törzsterületeket tudják támadni. Pomeránia és Szilézia ölelésében fekvő lengyel egységek ki voltak téve a bekerítés veszélyének. A Kelet-Poroszország miatt, pedig a lengyelek tengertől való elszakítása volt adott, de a lengyel főváros, Varsó is könnyen elérhető közelségben volt. A megszállást segítették a szlovákok és Csehország megszállt területéről is támadtak a németek, így a lengyel állam már akkor harapófogóba került, amikor még ellenséges katona nem lépett a területére.


kép forrás: wikipedia

A lengyelek helyzetét tovább nehezítette, hogy kezdetben nem alkalmazhattak taktikai visszavonulást az ellenféllel szemben, mert attól tartottak Csehszlovákiához hasonlóan, a németek először a határ menti tartományokat szállják meg, és az országot megcsonkítják egy nemzetközi szerződéssel. Emellett pedig a lengyel civil lakosságot sem kívánták kitenni a német megszállás atrocitásainak, annak ellenére, hogy a háború előtt elképzelni sem lehetett azokat a borzalmakat, amik később megtörténtek a lengyel néppel a német megszállás alatt.

A német támadást, volt, hogy sikerült megakasztaniuk a lengyeleknek. A wiznai csatába, lengyel történészek szerint, a 40-szeres túlerő ellen harcoló lengyelek komoly gondokat okoztak a németeknek. A kulcs az az erődrendszer volt, amit nem sokkal a háború kitörése előtt építettek, ez bebizonyította, hogy nem csak a túlerőnek, de páncélozott harcjárműveknek is képesek ellenállni ezek az erődrendszerek. A csata a lengyel thermopülai csataként maradt meg a köztudatban, a svéd metál együttes, a Sabaton, 40:1 című száma sokat tett azért, hogy világszinten ismert legyen.



A lengyel vezetés a gyors német előre nyomulás után vissza akart vonulni az ország keleti felébe. Ezzel is időt nyerve, amíg a szövetséges segítség meg nem érkezik. De a segítség nem érkezett meg, kelet felőle viszont a szovjet támadás igen. Ezzel megpecsételődött az ország sorsa, sokan délfelé elhagyták az országot és csatlakoztak a szövetségesek seregeihez, de mások maradtak, ők kiépítették a lengyel ellenállást a megszállt országban.

Lengyelország egy hónap alatt elesett, a német propaganda ezt a német felsőbbrendűség eredményeként értelmezte, kevés szó esett a szovjet segítségről. Valójában a németek a taktikájuk miatt, vagy gyorsan győztek, vagy nem győztek, de ez ekkor még nem látszott. A lengyelek felderítésre használt lovasalakulatairól a németek azt terjesztették, hogy rohamozva próbálták legyűrni a támadó tankokat, de ennek nem volt alapja. Németország már a lengyel tapasztalatokat is felhasználva indult meg Franciaország ellen 1940-ben.

 

A francia front

A németek sikeresen megszállták Franciaországot másfél hónap alatt. Ez már önmagában megalapozta azt a nézetet, hogy Franciaország nem volt eléggé felkészülve a háborúra. A valóságban, a francia védelem több szempontból is megfelelő volt. A Maginot-vonal valójában megállta a helyét, és nem véletlen, hogy nem az erődrendszer volt a német támadás fő célpontja, egyértelmű volt a Wehrmacht számára, hogy Elzász megszerzéséhez egész Franciaországot meg kell szállniuk. A francia harckocsik sem maradtak el a német ellenfeleikkel szemben, sőt jellemzően nagyobb tűzerővel és erősebb páncélzattal rendelkeztek.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/c/c9/Maginot_line_1.jpg/1280px-Maginot_line_1.jpg
A Maginot-vonal egyik bunkere manapság (kép forrás: Wikipedia)

A német siker egyik kulcsa a gyorsaság volt itt is, de valójában a szövetséges haderő sokkal gépesítettebb volt mint a német. A német siker, a váratlan ardenneki támadáson kívül, a korábban ismertetett taktikának volt köszönhető. A németeknek a francia fronton is sikerült légifölényt szerezniük. A páncélosaikat sikeresen használták a gyalogság támogatására. Pár apró, de annál fontosabb technikai elemben, valóban felülmúlták a szövetséges páncélosokat. A több géppuskával ellátott harckocsik sikeresen tudták támogatni a gyalogságot, valamint a németeknél elterjedtebb volt a rádió a páncélosokban, így sokkal hatékonyabban tudtak kooperálni. A porosz hagyományú katonai doktrína is fontos elem volt, miszerint a harctéri parancsnokok nem konkrét parancsokat kaptak, hanem feladatokat, amiket a lehetőségeik szerint kellett megoldaniuk, ez a módszer már az 1870-es porosz-francia háborúban is a németek javára döntött.     

A németek pár hónap alatt megszállták Európa nagy részét, hónapok alatt győzelmet arattak ott, ahol az első világháborúban négy év alatt sem sikerült. A német közvéleménynek fontosak voltak a gyors győzelmek, úgy tűnt hogy a hosszú, a hátországot kimerítő háborúk helyett, eljött a gyors győzelmek ideje. A Wehrmacht felsőbbrendűségére alapozva úgy tűnt, az elmaradott Szovjetunió nem fog tudni ellenállni.

A szovjet front

A Barbarossa hadművelet bukása mögött több tényező is állt. Az elmaradt japán támadás keleten, a Szibériában téli hadviselésben képzett orosz csapatok nyugatra telepítése, az olasz kudarcok miatt több frontra, Észak-Afrikába és a Balkánra is csapatokat küldő Németország erőinek megosztottsága, valószínűleg mind hozzá járult a vereséghez. De nem elhanyagolható a németek taktikai veresége sem. Mint a fentebbi példákban látszik a technikai előny nem volt annyira fontos, mint a taktika végrehajtásának a képessége. A németek már valóban technikai fölényben voltak a szovjetekkel szemben, mind földön, mind pedig levegőben. A bekerítésekre, gyors csapatmozgásokra épülő előrenyomulásuk viszont csak kezdetben működött. A lengyel és a francia fronthoz képest itt nem több száz kilométeres, hanem több ezer kilométeres kiterjedésű frontvonalról beszélhetünk. Az előrenyomulás közben itt a németek vészesen ki voltak téve annak, hogy elvékonyodik a frontvonal, és a szovjetek képesek lesznek áttörni. A felperzselt föld taktikájával élő szovjetek sikeresen tudtak kivonulni a bekerítések elől, valamint a hatalmas hadseregük tudta pótolni a milliós veszteségeket is. Az országot elárasztó német seregek ellen a katonákat is jobban lehetett buzdítani. A szovjet sereg gépesítettsége is meglepte a németeket, sokkal több páncélossal rendelkeztek, mint arra előzetesen számítani lehetett. Ezt egy korabeli fennmaradt hangfelvételből is tudjuk, amin Hitler ezt a finn hadsereg vezérének, Carl Gustaf Mannerheimnek magyarázza.



A hideg és a rossz útviszonyok tovább nehezítették a németek mozgásait. A hadművelet három fő irányából, Leningrád, Sztálingrád, Moszkva, egyiknél sem sikerült áttörést elérni. A szovjetek, a szövetségesek segítségével, elegendő páncélozott járművel rendelkezett egy ellentámadás megindításához, a frontvonal elvékonyodott szakaszán törtek át, hogy átkarolhassák az előre nyomult német fősereget. Így sikerült is bekeríteniük a Sztálingrádot támadó német egységeket. A frontvonalon védekező magyar és román egységeknek nem volt esélyük feltartóztatni a szovjet előrenyomulást, az akadozó utánpótlás vonalakat hamar elvágták a szovjetek, így a korábban előre tolt német egységek vagy visszavonultak, vagy felmorzsolódtak.



Általános elképzelés a második világháború folyamán egy nagy fordulatról beszélni, a német sikereket felváltották a kudarcok, de valójában ez a fordulat nem volt olyan éles, mint elsőre tűnhet. A háború kimerítette Németország erőforrásait, és a megszállt országok sok katonát vontak el a fontos hadszínterekről. A német taktika jól működött a kezdeti kihívásoknál, de a Szovjetunió megszálláshoz már nem volt elég. Ennek ellenére nem mondható, hogy téves volt ezt a taktikát alkalmazni, hiszen ezzel tudták leginkább kihasználni a rendelkezésre álló eszközöket. Németország vereségét nem egy hirtelen csoda okozta, hanem már a háború kezdetétől kis esély volt rá, hogy valóban legyőzze minden ellenfelét Európában. 

A belarusz identitás

Fehéroroszországra ma sokan úgy tekintenek, mint a nagy putyini Oroszország kis testvérére. Fehéroroszország magyar megnevezése is azt a látszatot kelti, hogy itt tulajdonképpen oroszokról van szó, akik egy másik államba kerültek a Szovjetunió zavaros szétbomlása után. A valóságban egy gazdag történelemmel rendelkező nemzetről van szó, ami geopolitikai helyzete és kevés erőforrása miatt ritkán kerül Európa figyelmének központjába.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/9/99/Victory_square%2C_Minsk_01.jpg/1200px-Victory_square%2C_Minsk_01.jpg
kép: Minsk - Győzelmi tér (forrás: wikipedia)

A Fehéroroszország kifejezés egyénként nem a legszerencsésebb, annak ellenére, hogy magyarul ez az ország hivatalos neve. A legtöbb nyelvben nem próbálják lefordítani Bielaruś (Беларусь) kifejezést. Az ország nevében a "rus" rész sokkal inkább Ruténiára utal és nem Oroszországra.

A belaruszok államiságának történelme épp ott kezdődik, ahol az oroszoké és az ukránoké is, a Kijevi Rusz fejedelemségeinél. A belarusz történészek a Polocki fejedelemséget tekintik az ország előzményének, valóban a Polock volt a központja annak az államnak, ami a mai Belorusszia területén működött, de a belaruszok ekkor még csak mint nyelvi közösség léteztek.

A 14. század folyamán a Litván Nagyfejedelemség terjesztette ki hatalmát a volt Kijevi Rusz területére. A mai Belarusz és Ukrajna területét magába foglaló birodalomban a litvánok nem éltek sokkal nagyobb területen, mint a mai Litvánia. A litván katonai és vezetői elit egy szláv birodalmon uralkodott. Az állam hivatalos nyelve a belarusz nyelv őse az órutén volt. Ez az időszak meghatározó lett a belarusz nemzeti identitás szempontjából, hiszen ekkor a rutén-litván állam erőfölényben volt az éppen felemelkedő moszkvai orosz fejedelemséggel szemben. 2005-ben az orosz orientált belarusz kormány pénzbüntetést szabott ki az 1514-es orsai csatára megemlékező ellenzékiekre. A csatában a belarusz Konstanty Ostrogski vezette győzelemre a lengyel-litván csapatokat a Moszkvai Fejedelemséggel szemben.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/0/0f/Lithuanian_state_in_13-15th_centuries-hu.svg/1024px-Lithuanian_state_in_13-15th_centuries-hu.svg.png
forrás:wikipedia

A lengyel-litván unió után a lengyelek asszimilációs kísérletei veszélyeztették a belarusz identitást, de Lengyelország felosztása után, már a sokszor erőszakos orosz asszimilációs törekvések jelentettek komoly veszélyt. A keleti-szláv nyelvű és ortodox vallású belaruszok sokkal jobban ki voltak téve az orosz népbe való beolvasztás veszélyének, mint a katolikus litvánok és lengyelek.

Oroszország összeroppant az első világháború alatt. A németek által megszállt Kelet-Európában rendre jelentek meg az Orosz Birodalom elnyomott népeinek új országai. Ez az időszak a belarusz nemzeti ébredésnek is fontos időszaka volt. Először használták hivatalosan a belarusz nemzeti jelképeket, a fehér-piros-fehér nemzeti zászlót, amit a hajdan volt lengyel-litván állam színei inspiráltak, címerük pedig a litván jelkép által inspirált lovaskatona lett, a Pahonia. A Szovjetunió képében feléledt Orosz Birodalom megpróbálta visszaszerezni az elveszített területeit. A lengyel-szovjet háborúban mindkét oldalon harcoltak belarusz katonák, de egyik fél sem ígért önálló belarusz államot számukra. A balti népeknek és Lengyelországnak sikerült 20 év államiságot kiharcolniuk, de Belarusz csak mint egy szovjet tagállam létezett ebben az időszakban.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/f6/Diplomatic_mission_of_BNR.jpg/1280px-Diplomatic_mission_of_BNR.jpgkép forrás: wikipedia

A második világháború alatt a németek felállítottak egy rövid életű báb államot, a belaruszok elkövetői és elszenvedői is voltak a kelet-európai népirtásoknak. Ez az állam elővette a 1919-es jelképeket is. Erre hivatkozva nevezte a jelenlegi elnök, Alexandr Lukasenka náci jelképeknek az ország szimbólumait. A második világháború után az ország újra a Szovjetunió része lett és végleg ki lett téve az oroszosításnak.

1990 után önálló belarusz állam keletkezett, de a nemzeti felemelkedés nem tartott sokáig. Az újonnan keletkezett államban két nemzeti identitás kelt harcra. A lengyel-litván múltra visszatekintő, nemzeti, demokratikus, szabadpiacban gondolkodó identitás vereséget szenvedett, a szovjet nosztalgiára,és orosz kötődésre épülő identitással szemben. 1994-ben Alexandr Lukasenka még egy demokratikus választáson került hatalomra. Az 1995-ös népszavazás volt döntő a poszt-szovjet Belarusz történetében. A népszavazás döntött olyan kérdésekben is, amikben az alkotmány szerint nem lehetett volna népszavazást kiírni, és a OSCE nemzetközi szervezet szerint, számtalan visszaélés történt. A népszavazás biztosította az elnök hatalmának kibővítését, az orosz nyelv hivatalossá emelését, bevezette a szovjet időkre utaló nemzeti jelképeket, valamint döntöttek az Oroszországgal való mélyebb együttműködésről is.


Fent: A nemzeti zászló és címer (1991-1995)
Lent: A népszavazás utáni szovjet ihletésű zászló és címer (1995-napjainkig)
forrás: wikipedia

Lukasenka azóta is hatalmon van, az orosz mellett a belarusz nyelv gyakorlatilag kisebbségi nyelvi státuszba süllyedt, az oroszokkal való együttműködés ott tart, hogy sokan lehetségesnek tartják a két ország egyesülését, azért, hogy ezáltal tovább maradhasson hatalmon az orosz elnök. A hajdan volt nemzeti jelképek az ellenzék jelképeit lettek, amik rendre elő is kerülnek ellenzéki tüntetéseken.

A belarusz nyelv népszerűsítése is az ellenzék tevékenységének része lett. A lengyelhez és az oroszhoz is közel álló belarusz nyelvet ma az ország alig több mint 50%-a beszéli. Mindezek ellenére, 2014-ben a Alexadr Lukasenka belarusz nyelven tartott beszédet, és hangsúlyozta a belarusz nemzeti identitás fontosságát, mindez az ukrajnai orosz beavatkozás eredményeként történt. Az országban egyébként elterjedt a belarusz nyelv latin betűs írásmódja is. A jelenleg a belorusz állam súlyosan kivan téve az orosz befolyásnak, és tűnik a jelenlegi belorusz elit is erre építi hatalmát, de nem feltétlen biztos, hogy ez így marad. úgy tűnik ha kell, Lukasenka hajlandó építeni a belarusz identitásra is az orosszal szemben.

* FRISSÍTÉS:a cikkben korábban a belorusz megnevezést használtam, de reflektálva az újabb trendekre belaruszra helyesbítettem

Móka zászlókkal 1. rész - Amikor két ország zászlaja ugyanaz

A nemzeti zászlók "Ádámja" a francia trikolór volt. A 19. században a legtöbb nemzeti lobogó a francia zászló mintájára szintén két vagy három színből állt össze. A színek használatban is volt limit, hiszen az európai heraldikában az aranyat jelképező sárga, az ezüstöt jelképező fehér mellett, csak a zöld, kék, piros, fekete színek voltak jelen (ott volt még a bíbor is de az már technikai okokból is nagyon ritkán volt használva). Mivel a zászlók középkori jelképekből vették a színeiket legtöbbször, és mivel az egyszerűség szempont volt a nemzeti szimbólumoknál, ezért alakult úgy, hogy jó néhány nemzeti zászló hasonlít egymásra.

A közös múlt és történelmi hagyomány sokszor eredményez hasonló zászlókat, most nem ezekkel foglalkozunk. A pánszláv fehér-kék-piros megtalálható a legtöbb szláv nyelvű ország zászlóján, a zöld-sárga-piros a pánafrikai színekként terjedtek el Afrikában, az arab országoknál a fekete-zöld-fehér-piros a közös pont. Az izgalmasabb az, amikor két egymástól távoli ország viseli ugyanazt a zászlót.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/e5/Flag_of_Haiti_%28civil%29.svg/320px-Flag_of_Haiti_%28civil%29.svg.png
kép forrás: wikipedia

A kék-piros kombináció egy egyszerű színösszetétel, ami 1921 óta Liechtenstein nemzeti lobogója volt. A 1936-os Olimpián tűnt fel a liechtensteini résztvevőknek, hogy a zászlójuk megegyezik Haiti zászlójával. Ekkortól kezdve koronával használják a zászlót.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/47/Flag_of_Liechtenstein.svg/320px-Flag_of_Liechtenstein.svg.png
kép forrás: wikipedia

Ugyancsak egy miniállam az, amelyik osztozik a zászlóján egy másik állammal. A monacói és indonéz zászló gyakorlatilag megegyezik, annak ellenére, hogy legtöbbször a monacói zászlót más méterarányokkal ábrázolják. Monaco a maga zászlóját 1881 óta használja, és nem is igazán van más jelképe, a várost leginkább piros-fehér színekkel ábrázolták, a címere is egy piros-fehér mező. Indonézia történeti hagyomány alapján választotta a zászlóját, a Madzsapahit birodalom színei inspirálták. De ami még fontosabb, a zászló ebben a formájában lett az indonéz nemzeti forradalom jelképe, így Indonézia hiába használja csak 1945 óta a zászlót, azt nem hajlandó megváltoztatni. Megoldás lehetne, ha Liechtensteinhez hasonlóan egy koronát helyezne Monaco a zászlójára, hiszen esetükben is egy monarchiáról van szó, de mivel fél évszázaddal régebb óta használják a zászlót, így érthető ha úgy látják nem nekik kell változtatni.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/ea/Flag_of_Monaco.svg/300px-Flag_of_Monaco.svg.png

kép forrás: wikipedia

Az előbbi két esetnél legalább az egyik ország esetében egy miniállamról beszélhettünk, de a következő problémás zászló helyzetnél ez nem így van. Némi árnyalattól eltekintve Románia és Csád zászlója egy az egyben megegyezik. Moldova is hasonló zászlót használ, viszont nekik hivatalosan a nemzeti címer is szerepel a zászlón, így a különbség nyilvánvaló. A probléma az, hogy mivel mindkettőjük zászlóját a francia zászló inspirálta, ami hagyományosan sosem használ címert, így erre ők sem hajlandók. Csád francia gyarmat volt, így a francia és pánafrikai színeket kombinálva kapta meg nemzeti zászlóját. A román nemzeti színeket akár az erdélyi címer is inspirálhatta, de a zászló vertikális használatát és a színek sorrendjét a francia zászló mintájára alkották meg. A franciákhoz való közeledés fontos elem volt a román nemzettudat épülésében. Román állam a zászlót 1866 óta használta ebben a formában, Csád 1959 óta használja, miért választotta ezt Csád, ha ez már a románok zászlója volt? Nos, 1959-ben Romániának a zászlója magába foglalta a kommunista állam címerét, így Csád nyugodtan felvehette ezeket a színeket, Románia 1989-ben vissza nyúlt a régi zászlójához, annak ellenére, hogy akkor már az foglalt volt. A két fél azóta sem tud megegyezni az ügyben.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/7/73/Flag_of_Romania.svg/255px-Flag_of_Romania.svg.png
kép forrás: wikipedia

Előnytelen Politikus Portrék

A marketing egyik alapvető nézete az, ha valamit szép emberek mondanak nekünk, azt jobban elhisszük. A szépség persze relatív, főleg ha egy képről van szó. Mindenkinek van olyan képe saját magáról, ami miatt felteszi a kérdést, tényleg így nézek ki? A politikusak megpróbálnak jól kinézni, de az ellenséges médiumoknak az a célja, hogy ez ne sikerüljön. Egy mondandó megítélése nagyban függhet attól, hogy milyen képet illeszt hozzá az adott médium. Egy jó pillanatban megállított videó, egy furcsa grimasz, vagy a közösségi média felelőtlen használata jó alapanyagot biztosíthat a rosszakaróknak. A jelenség elég elterjedt, főleg a facebook előképeknél, hiszen sokan csak a cikk címét és a képet nézik meg. Van ahol finomabban, valahol durvábban gyakorolják a műfajt, de egyértelmű, hogy a DK közeli Nyugatifény.hu a kiemelkedő, ami valóságos szörnyeket varázsol egy-egy hír mellé. Összeszedtem az ilyen képekből egy válogatást, nem csak a nyugatifénytől.

236987_kunhalmi_agnes_888.jpgA csücsörítő, rózsaszín napszemüveges Kunhalmi Ágnes bármilyen idézetét elkomolytalanítja. A legszörnyűbb, hogy a képet ő maga töltötte fel az instagramjára. A 888 előszeretettel használja.

ader.pngA Nyugatifény.hu egyik gyöngyszeme. A mosoly alapvetően pozitív érzéseket kelt az emberben, de a túlzottan megránduló arcizmok ijesztőek lehetnek. A kép egyik trükkje az is, hogy az arcra közelít, így a szem torznak látja az arcvonásokat.

fewgyor_888.pngA szopós szájú Fekete-Győr András visszatérő kép a 888-nál. A kép egy jól (vagy inkább rosszul) elkapott pillanat a momentum egyik videójából.

gyurcs_888.pngSzintén 888-on előszeretettel használt kép a Gyurcsány a pácban arckifejezés. Gyurcsány Ferenc azért jellemzően szeret grimaszolni így bőségesen ad alapanyagot.

kasler.pngNyugatifény az elkövető ismét, az áldozat Kásler Miklós. A trükk ugyan az, közelítés az arcra.

marky_zay_pesti.pngMárki-Zay Péter a Pesti Srácoktól kapta ezt a képet. A kép a mozgalma elindításáról szóló videóból származik. A kép könnyeden sugallja azt, hogy Márki-Zaynak már most az induláskor elege van az egészből és inkább aludna egyet.


nemet_szilard_alfahir.jpgA guvadt szemű Németh Szilárd az alfahírről, de a kép ma már önálló mémként él tovább.


novak_katalin.pngNovák Katalin is a Nyugatifény.hu áldozata lett, őt egy jókor megállított videóval sikerült így megörökíteni. Egy ördögi kacaj bármilyen hír mellé passzol.


orban.pngA Nyugatifény előnytelen Orbán Viktor képeiből külön válogatást lehetne összeállítani, de ez az egy is kiemelkedő. A taktika ugyan az, közelítés az arcra, grimasz, és a DK szavazó olvasó még az arany garast is látni véli, amit a fogához ver.

vadai_origo.jpgAz orgio közölte ezt a képet Vadai Ágnesről. A trükk itt is az arcra közelítésben rejlik, de azért meg kell jegyezni, hogy Vadai Ágnesnek ritkán van bájos tekintete.


http://cdn.nwmgroups.hu/s/img/i/1701/2017012418.jpg?w=644&h=480
A vécében csücsörítő Vona Gáborról az Origo külön cikket közölt, de azóta is visszatérő illusztrációja a politikusnak.

Orbán vs Macron – válasz az index cikkére

Nem rég az index eurologus rovatában jelent meg Kugyela Tamás és Márton Balázs cikke „Macron Orbán ellen? Izgalmas mese, csak nem teljesen igaz” címmel.  Egyébként maga a cikk valójában sokkal inkább az Európai Parlamenttel és annak jövőjével foglalkozik.  Az ott tett állításokkal nagymértékben egyet értek, és azt is tényként kezelhetjük, hogy az Orbán-Macron ellentét színhelye nem az EP lesz. Viszont a címben tett állítással és a cikk több elemével vitatkoznom kell. Szerintem valós az Orbán-Macron párharc és el is mondom miért.

Először is vissza kell utalnom egy májusi posztomra, ahol először vázoltam fel az ellenétet. Orbán és Macron ellentéte nem közvetlen, már ott is leírtam, hogy Macronnak elsősorban Angela Merkelt kell rábírnia az együttműködésre. Orbán Viktor valódi szerepe az ellenerő felmutatása lesz, de igaz neki Merkel ellen is fel kell lépnie. Az index cikkének első két tételével többé-kevésbé egyet értek. Az első pont valós, miszerint, a francia elnök és a magyar miniszterelnök is felnagyítja a maga szerepét, és azt, hogy mennyire tudnak hatni az európai közéletre. A második pont annyiból igaz, hogy a migráció nem az egyetlen és központi kérdés lesz, de azt gondolom, 2018-ban már nem lehet azt állítani, hogy ez nem lenne releváns kérdés. A közös piac és a migráció kezelésének a problémája lesz a két legfontosabb kérdés a következő években.

https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/32687932_513866269011390_1444587738631241728_n.jpg?_nc_cat=109&oh=85b264815c090261df6bb70780a38bfb&oe=5C599E4Ckép forrás: MTI

A régi elit problémái

Orbán Viktor valóban ’68-nak üzent hadat Tusványoson, de ez a kérdéskör sokkal szélesebb annál, hogy azt most tárgyaljam, egy biztos Macron nem feltétlen nevezhető ’68 örökösének. Orbán Viktor magyarázata a bevándorláspárti versus bevándorlásellenes erőkre valóban túlságosan is leegyszerűsített. A cikk következő része talán a legérdekesebb. Valóban megerősödtek a nem könnyen besorolható pártok, és mindenhol a teljes politikai elit felé bizalmatlanok az emberek nem csak a baloldal felé. De ennek a jelenségnek érdemes megnézni a hátterét. Meg kell néznünk milyen átalakuláson ment át a szocialista, liberális és konzervatív politika. A szocialisták vagy szociáldemokraták a 90-es években komolyan szakítottak az addigi valóban szociális politikájukkal, ma már sokkal inkább a vallási, etnikai kisebbségekre koncentrálnak. A szocialista gazdaságpolitikájukat a neoliberális gazdaságpolitika váltotta fel, erre jó példa a munkáspárti Tony Blair, vagy éppen kis hazánkban Gyurcsány Ferenc politikája. A liberális politikai paradigmaváltásról egy teljes elemzést írtam, itt is komoly változás észlelhető, a szabadelvű politizálás helyett ma egy értékelvű liberális oldal a jellemző Nyugat-Európában. A konzervatívoknál a neokonzervatív vonal hozott egy olyan váltást, ami folytán több konzervatív értéket feladtak ezek a pártok és nagyban a hasonult a politikájuk a liberálisokéhoz, erre jó példa Angela Merkel és a CDU, vagy a lengyel Polgári Platform, amik magukat konzervatívként definiálják, de bizony Magyarországról nézve, vagy akár a 80-as évek konzervatívaihoz képest, liberálisnak tűnnek. Ennek a jelenségnek volt előnye, hiszen egy kormányváltás esetén is kiszámítható maradt a politika, és a jobb és baloldali ellentét sem volt olyan mély, mint ma. Viszont több helyen az emberek úgy érezték egyik oldal sem fog hozni igazi változást, ezt az érzetet tudta meglovagolni az UKIP angliában, az Öt Csillag Olaszországban és a többi nehezen besorolható párt. Komoly kérdés, hogy a Fideszt itt hova soroljuk, mert valóban a régi rendszer pártjaihoz tartozik, de hatalomra jutása után felborította az addigi rendet, és az is igaz, hogy az alt-right kifejezetten szimpatizál a Fidesz politikájával, de egyértelműen nem lehet besorolni ezekhez az új vonalú pártokhoz, mert valóban az európai elit, a Néppárt tagja. Macron pártját az En Marche-t viszont könnyen sorolhatjuk ezekhez az új pártokhoz. A politikája tartalmaz liberális és konzervatív elemeket, és a nagy sikere főleg abból jött, hogy változást, egy új alternatívát ígért. Az európai parlament és annak viszonyait leíró részekkel csak egyetérteni tudok. Én csak úgy szeretek jósolni, hogy ha biztos vagyok magamban, de most merem azt állítani, hogy a Fidesz marad a Néppártban. Egyrészt azért is, mert Orbán Viktor elég egyértelmű volt ezzel kapcsolatban, másrészt a cikk is részletesen leírja miért kockázatos egy váltás, annak ellenére, hogy a radikálisok szívesen látnák Orbánt a pártcsaládjukban. A Néppárton belül, fontosabb helyen tud maradni a Fidesz, a radikálisok pedig akkor is szimpatizálni fognak Orbán Viktor politikájával, ha nem köztük „ül”.

 

Macron

Nos akkor mielőtt rátérnék arra, hogy miért és milyen formában létezik a Macron-Orbán ellentét, nézzük meg a két szemben álló felet. Emmanuel Macron a választási kampányában is Európa megreformálásáról beszélt. Ő is önjelölt reformer lett, de az Orbán elleni ellentétet is nyíltan kimondta, az index cikke jól foglalja össze az előtte álló feladatokat, ezeket én is említettem már. Elsősorban Németország gazdasági túlsúlyát kell csökkentenie és a dél felzárkózását segítenie. De ez is látszik, hogy a bevándorlás is egy komoly kérdés nála, nyitott a befogadásra, de az integrálás kiemelt fontosságú. Az is látszik, hogy a mostani elit nem tud mit kezdeni Európa iszlamizációjával, Macron az iszlámot is szeretné integrálni Európába, valahogy úgy, ahogy Franciaországban is tenné. Macron dolga nem lesz egyszerű, a cikk is utal rá, hogy nem nagyon valószínű, hogy többsége lenne az EP-ben, akkor se, ha az ALDE-hez csatlakozna. Az európai pártszövetségesei sem túl erősek, nem látszik még az a nagy európai koalíció, amit előre vetített. Egyetlen más országban sincs "macroni gondolkodású" kormányfő. Magyarországon a Momentum áll leginkább közel az En Marche mozalgomhoz, az ő céljuk 2019-ben az lesz, hogy legalább egy képviselőt küldjenek az EP-be, ez sem lesz könnyű. Orbán Viktor hiába beszél bevándorláspárti koalícióról, Macron politikájának egyik fő ellenfele könnyen lehet, hogy a Zöldek lesznek, több kérdésben is. Macronnak egyelőre a saját népszerűségét kellene feltornásznia, ha komoly jelenlétet szeretne az EP-ben.

 https://civilhetes.net/sites/default/files/kepek/emmanuel_macron_0.jpgKép forrás: MTI

Orbán

Magyarország gazdasági teljesítménye és politikai súlya nem összemérhető Franciaországéval. Magyarország még a V4-es országok között is a sor végén helyezkedik el. Ebből azért következik az, hogy Orbán Viktor súlya sokkal kisebb mint Macroné, és ezért ez egy aszimmetrikus küzdelem lesz. Orbán dolga elsősorban az lesz, hogy megakadályozza a macroni Európa kialakulását. Több dolog is sértené az érdekei. A közös migrációs politika, a közös határvédelem, a centralizáltabb EU-s intézmények, a tagállami jogkörök csökkenése, és a migránsok integrálása is, hiszen ő inkább nem szeretné őket befogadni. De mind közül a legrosszabb a kétsebességes Európa lenne számára, ahol Magyarország kikerülne a ”mag-európából”. Ezek megakadályozásához, az ország jelentőségéhez képest, jó eszközei vannak a miniszterelnöknek. A V4-eken belül is jellemző Magyarország politikai súlya, sokan beszélnek ma is Lengyelország „orbanizációjáról” annak ellenére, hogy a lengyel gazdaság jóval erősebb a magyarnál, mégis az orbáni politika hat rájuk és nem fordítva. Orbánnak van nemzetközi támogatása. A V4-ek és Salvini magában az Európai Tanácsban is támogatják több elképzelését is, de nem kormányzó pártok között is vannak szövetségesei Európában, például Hollandiában Geert Wilders vagy Janez Janša Szlovéniában. De könnyen elképzelhető, hogy továbbra is támogatni fogja egyes kérdésekben az osztrák kancellár Sebastian Kurz. Orbán Viktor a bevándorlás ellenes politika szimbóluma lett Európában, de Magyarország továbbra is kis ország, így könnyen lehet, hogy Orbán szerepét átveszi más, és ezért nem teljesedik be jósolt összecsapás Macron és Orbán között. Salvini már most is komoly hírnevet szerzett magának, de továbbra is előnye Orbánnak, hogy Salvinivel ellentétben a Néppárt tagja, így sokkal közelebb van a hatalmi központhoz.

 http://magyarhirlap.hu/mh/webimage/2/6/5/5/1/wimage/ORBAN_MTI.jpg

Kép forrás: MTI

A Orbán - Macron párharc valódi helye

Mint írtam a harc leginkább úgy fog kinézni, hogy Macron megpróbálja véghezvinni a terveit, Orbán pedig megpróbálja megakadályozni. A cikk remekül világít rá az EU gazdasági problémáira. Macronnak a németekkel kell leginkább megküzdenie azért, hogy a reform terveit végig vigye. Akkor miért nem Macron – Merkel párharcról beszélünk? Ehhez meg kell néznünk Angela Merkel politikáját. Angela Merkel 13 éve Németország kancellárja, a friss hírek éppen arról szólnak, hogy nem sokáig lesz az, de eddig több válsághelyzetet is sikerült túlélnie. Merkel elsősorban a politikai túléléshez ért, nem következetes reform politikát kíván végig vinni Európán. A migrációs válsággal kapcsolatban jól látszódott, hogyan változtatta álláspontjait, a teljesen befogadásról a szigorúbb feltételekre, és a no-go zónák kezdeti tagadása után is később azok problémáiról beszélt. Angela Merkel jellemzően mindig is kész volt szembemenni az EU-s érdekekkel, hogy Németország érdekeit képviselje. Az EU ebben a formában a német gazdaságnak kedvez leginkább, de ezért ez így hosszú távon nem fenntartható. Az index cikke is rámutat, hogy az északi-dél ellentét nem hogy csökkenne, hanem nő. Az általam kiemelt bevándorlás probléma sem fog megoldódni magától. Ha Afrika és a közel-kelet demográfiájára nézünk, akkor egyértelmű, hogy az Európára nehezedő migrációs nyomás nőni fog. Ezt kezelni kell, vagy integrációval, vagy a migránsok kívül tartásával, ez a macroni és orbáni megoldás javaslatok. Európa gazdasági ellentéteit is kezelni kell, ez vagy a tagállamok hatásköreinek a csökkentésével kell hogy járjon, vagy pont hogy a tagállamok önállóbb politikája felé kell hogy terelődjön.  Ha az európai politikai elit ezeket a kérdéseket nem fogja tudni kezelni, akkor jönnek olyan pártok, mint az Öt csillag vagy az AfD. Egyértelmű az, hogy a német AfD a bevándorlás politika kritikájaként született meg, így a mostani európai elitnek kell rendeznie ezeket a problémákat, vagy a választók el fognak fordulni tőlük. Az Európai Parlamentben valószínűleg egyik fél sem fog átütő sikert elérni, de a nézeteik mögé sokan felsorakozhatnak, a problémák pedig fenn állnak és nagyon úgy tűnik, hogy nem fognak maguktól megoldódni, sőt most leginkább úgy néz ki súlyosbodni fognak. A következő évtizedekben Európának versenyeznie kell az Egyesült Államokkal és Kínával is a világgazdaságban betöltött vezető szerepért. Európának választania kell az európai integráció és a nemzetállami föderáció, a bevándorlók integrálása vagy kizárása között. Ezekben a kérdésekben ma Emmanuel Macron és Orbán Viktor a két fél hivatkozási alapja, és így látszik, hogy az összecsapás főszínhelye az ideológiai síkon lesz.  Hiába vannak más nagyon fontos szereplők a kérdésben, más nem tudott hosszú távú választ adni ezekre a kérdésekre, így hamarosan nekik is választaniuk kell a két nézet között.