simamarkelemez

2018.sze.28.
Írta: s.mark 1 komment

Orbán vs Macron – válasz az index cikkére

Nem rég az index eurologus rovatában jelent meg Kugyela Tamás és Márton Balázs cikke „Macron Orbán ellen? Izgalmas mese, csak nem teljesen igaz” címmel.  Egyébként maga a cikk valójában sokkal inkább az Európai Parlamenttel és annak jövőjével foglalkozik.  Az ott tett állításokkal nagymértékben egyet értek, és azt is tényként kezelhetjük, hogy az Orbán-Macron ellentét színhelye nem az EP lesz. Viszont a címben tett állítással és a cikk több elemével vitatkoznom kell. Szerintem valós az Orbán-Macron párharc és el is mondom miért.

Először is vissza kell utalnom egy májusi posztomra, ahol először vázoltam fel az ellenétet. Orbán és Macron ellentéte nem közvetlen, már ott is leírtam, hogy Macronnak elsősorban Angela Merkelt kell rábírnia az együttműködésre. Orbán Viktor valódi szerepe az ellenerő felmutatása lesz, de igaz neki Merkel ellen is fel kell lépnie. Az index cikkének első két tételével többé-kevésbé egyet értek. Az első pont valós, miszerint, a francia elnök és a magyar miniszterelnök is felnagyítja a maga szerepét, és azt, hogy mennyire tudnak hatni az európai közéletre. A második pont annyiból igaz, hogy a migráció nem az egyetlen és központi kérdés lesz, de azt gondolom, 2018-ban már nem lehet azt állítani, hogy ez nem lenne releváns kérdés. A közös piac és a migráció kezelésének a problémája lesz a két legfontosabb kérdés a következő években.

https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/32687932_513866269011390_1444587738631241728_n.jpg?_nc_cat=109&oh=85b264815c090261df6bb70780a38bfb&oe=5C599E4Ckép forrás: MTI

A régi elit problémái

Orbán Viktor valóban ’68-nak üzent hadat Tusványoson, de ez a kérdéskör sokkal szélesebb annál, hogy azt most tárgyaljam, egy biztos Macron nem feltétlen nevezhető ’68 örökösének. Orbán Viktor magyarázata a bevándorláspárti versus bevándorlásellenes erőkre valóban túlságosan is leegyszerűsített. A cikk következő része talán a legérdekesebb. Valóban megerősödtek a nem könnyen besorolható pártok, és mindenhol a teljes politikai elit felé bizalmatlanok az emberek nem csak a baloldal felé. De ennek a jelenségnek érdemes megnézni a hátterét. Meg kell néznünk milyen átalakuláson ment át a szocialista, liberális és konzervatív politika. A szocialisták vagy szociáldemokraták a 90-es években komolyan szakítottak az addigi valóban szociális politikájukkal, ma már sokkal inkább a vallási, etnikai kisebbségekre koncentrálnak. A szocialista gazdaságpolitikájukat a neoliberális gazdaságpolitika váltotta fel, erre jó példa a munkáspárti Tony Blair, vagy éppen kis hazánkban Gyurcsány Ferenc politikája. A liberális politikai paradigmaváltásról egy teljes elemzést írtam, itt is komoly változás észlelhető, a szabadelvű politizálás helyett ma egy értékelvű liberális oldal a jellemző Nyugat-Európában. A konzervatívoknál a neokonzervatív vonal hozott egy olyan váltást, ami folytán több konzervatív értéket feladtak ezek a pártok és nagyban a hasonult a politikájuk a liberálisokéhoz, erre jó példa Angela Merkel és a CDU, vagy a lengyel Polgári Platform, amik magukat konzervatívként definiálják, de bizony Magyarországról nézve, vagy akár a 80-as évek konzervatívaihoz képest, liberálisnak tűnnek. Ennek a jelenségnek volt előnye, hiszen egy kormányváltás esetén is kiszámítható maradt a politika, és a jobb és baloldali ellentét sem volt olyan mély, mint ma. Viszont több helyen az emberek úgy érezték egyik oldal sem fog hozni igazi változást, ezt az érzetet tudta meglovagolni az UKIP angliában, az Öt Csillag Olaszországban és a többi nehezen besorolható párt. Komoly kérdés, hogy a Fideszt itt hova soroljuk, mert valóban a régi rendszer pártjaihoz tartozik, de hatalomra jutása után felborította az addigi rendet, és az is igaz, hogy az alt-right kifejezetten szimpatizál a Fidesz politikájával, de egyértelműen nem lehet besorolni ezekhez az új vonalú pártokhoz, mert valóban az európai elit, a Néppárt tagja. Macron pártját az En Marche-t viszont könnyen sorolhatjuk ezekhez az új pártokhoz. A politikája tartalmaz liberális és konzervatív elemeket, és a nagy sikere főleg abból jött, hogy változást, egy új alternatívát ígért. Az európai parlament és annak viszonyait leíró részekkel csak egyetérteni tudok. Én csak úgy szeretek jósolni, hogy ha biztos vagyok magamban, de most merem azt állítani, hogy a Fidesz marad a Néppártban. Egyrészt azért is, mert Orbán Viktor elég egyértelmű volt ezzel kapcsolatban, másrészt a cikk is részletesen leírja miért kockázatos egy váltás, annak ellenére, hogy a radikálisok szívesen látnák Orbánt a pártcsaládjukban. A Néppárton belül, fontosabb helyen tud maradni a Fidesz, a radikálisok pedig akkor is szimpatizálni fognak Orbán Viktor politikájával, ha nem köztük „ül”.

 

Macron

Nos akkor mielőtt rátérnék arra, hogy miért és milyen formában létezik a Macron-Orbán ellentét, nézzük meg a két szemben álló felet. Emmanuel Macron a választási kampányában is Európa megreformálásáról beszélt. Ő is önjelölt reformer lett, de az Orbán elleni ellentétet is nyíltan kimondta, az index cikke jól foglalja össze az előtte álló feladatokat, ezeket én is említettem már. Elsősorban Németország gazdasági túlsúlyát kell csökkentenie és a dél felzárkózását segítenie. De ez is látszik, hogy a bevándorlás is egy komoly kérdés nála, nyitott a befogadásra, de az integrálás kiemelt fontosságú. Az is látszik, hogy a mostani elit nem tud mit kezdeni Európa iszlamizációjával, Macron az iszlámot is szeretné integrálni Európába, valahogy úgy, ahogy Franciaországban is tenné. Macron dolga nem lesz egyszerű, a cikk is utal rá, hogy nem nagyon valószínű, hogy többsége lenne az EP-ben, akkor se, ha az ALDE-hez csatlakozna. Az európai pártszövetségesei sem túl erősek, nem látszik még az a nagy európai koalíció, amit előre vetített. Egyetlen más országban sincs "macroni gondolkodású" kormányfő. Magyarországon a Momentum áll leginkább közel az En Marche mozalgomhoz, az ő céljuk 2019-ben az lesz, hogy legalább egy képviselőt küldjenek az EP-be, ez sem lesz könnyű. Orbán Viktor hiába beszél bevándorláspárti koalícióról, Macron politikájának egyik fő ellenfele könnyen lehet, hogy a Zöldek lesznek, több kérdésben is. Macronnak egyelőre a saját népszerűségét kellene feltornásznia, ha komoly jelenlétet szeretne az EP-ben.

 https://civilhetes.net/sites/default/files/kepek/emmanuel_macron_0.jpgKép forrás: MTI

Orbán

Magyarország gazdasági teljesítménye és politikai súlya nem összemérhető Franciaországéval. Magyarország még a V4-es országok között is a sor végén helyezkedik el. Ebből azért következik az, hogy Orbán Viktor súlya sokkal kisebb mint Macroné, és ezért ez egy aszimmetrikus küzdelem lesz. Orbán dolga elsősorban az lesz, hogy megakadályozza a macroni Európa kialakulását. Több dolog is sértené az érdekei. A közös migrációs politika, a közös határvédelem, a centralizáltabb EU-s intézmények, a tagállami jogkörök csökkenése, és a migránsok integrálása is, hiszen ő inkább nem szeretné őket befogadni. De mind közül a legrosszabb a kétsebességes Európa lenne számára, ahol Magyarország kikerülne a ”mag-európából”. Ezek megakadályozásához, az ország jelentőségéhez képest, jó eszközei vannak a miniszterelnöknek. A V4-eken belül is jellemző Magyarország politikai súlya, sokan beszélnek ma is Lengyelország „orbanizációjáról” annak ellenére, hogy a lengyel gazdaság jóval erősebb a magyarnál, mégis az orbáni politika hat rájuk és nem fordítva. Orbánnak van nemzetközi támogatása. A V4-ek és Salvini magában az Európai Tanácsban is támogatják több elképzelését is, de nem kormányzó pártok között is vannak szövetségesei Európában, például Hollandiában Geert Wilders vagy Janez Janša Szlovéniában. De könnyen elképzelhető, hogy továbbra is támogatni fogja egyes kérdésekben az osztrák kancellár Sebastian Kurz. Orbán Viktor a bevándorlás ellenes politika szimbóluma lett Európában, de Magyarország továbbra is kis ország, így könnyen lehet, hogy Orbán szerepét átveszi más, és ezért nem teljesedik be jósolt összecsapás Macron és Orbán között. Salvini már most is komoly hírnevet szerzett magának, de továbbra is előnye Orbánnak, hogy Salvinivel ellentétben a Néppárt tagja, így sokkal közelebb van a hatalmi központhoz.

 http://magyarhirlap.hu/mh/webimage/2/6/5/5/1/wimage/ORBAN_MTI.jpg

Kép forrás: MTI

A Orbán - Macron párharc valódi helye

Mint írtam a harc leginkább úgy fog kinézni, hogy Macron megpróbálja véghezvinni a terveit, Orbán pedig megpróbálja megakadályozni. A cikk remekül világít rá az EU gazdasági problémáira. Macronnak a németekkel kell leginkább megküzdenie azért, hogy a reform terveit végig vigye. Akkor miért nem Macron – Merkel párharcról beszélünk? Ehhez meg kell néznünk Angela Merkel politikáját. Angela Merkel 13 éve Németország kancellárja, a friss hírek éppen arról szólnak, hogy nem sokáig lesz az, de eddig több válsághelyzetet is sikerült túlélnie. Merkel elsősorban a politikai túléléshez ért, nem következetes reform politikát kíván végig vinni Európán. A migrációs válsággal kapcsolatban jól látszódott, hogyan változtatta álláspontjait, a teljesen befogadásról a szigorúbb feltételekre, és a no-go zónák kezdeti tagadása után is később azok problémáiról beszélt. Angela Merkel jellemzően mindig is kész volt szembemenni az EU-s érdekekkel, hogy Németország érdekeit képviselje. Az EU ebben a formában a német gazdaságnak kedvez leginkább, de ezért ez így hosszú távon nem fenntartható. Az index cikke is rámutat, hogy az északi-dél ellentét nem hogy csökkenne, hanem nő. Az általam kiemelt bevándorlás probléma sem fog megoldódni magától. Ha Afrika és a közel-kelet demográfiájára nézünk, akkor egyértelmű, hogy az Európára nehezedő migrációs nyomás nőni fog. Ezt kezelni kell, vagy integrációval, vagy a migránsok kívül tartásával, ez a macroni és orbáni megoldás javaslatok. Európa gazdasági ellentéteit is kezelni kell, ez vagy a tagállamok hatásköreinek a csökkentésével kell hogy járjon, vagy pont hogy a tagállamok önállóbb politikája felé kell hogy terelődjön.  Ha az európai politikai elit ezeket a kérdéseket nem fogja tudni kezelni, akkor jönnek olyan pártok, mint az Öt csillag vagy az AfD. Egyértelmű az, hogy a német AfD a bevándorlás politika kritikájaként született meg, így a mostani európai elitnek kell rendeznie ezeket a problémákat, vagy a választók el fognak fordulni tőlük. Az Európai Parlamentben valószínűleg egyik fél sem fog átütő sikert elérni, de a nézeteik mögé sokan felsorakozhatnak, a problémák pedig fenn állnak és nagyon úgy tűnik, hogy nem fognak maguktól megoldódni, sőt most leginkább úgy néz ki súlyosbodni fognak. A következő évtizedekben Európának versenyeznie kell az Egyesült Államokkal és Kínával is a világgazdaságban betöltött vezető szerepért. Európának választania kell az európai integráció és a nemzetállami föderáció, a bevándorlók integrálása vagy kizárása között. Ezekben a kérdésekben ma Emmanuel Macron és Orbán Viktor a két fél hivatkozási alapja, és így látszik, hogy az összecsapás főszínhelye az ideológiai síkon lesz.  Hiába vannak más nagyon fontos szereplők a kérdésben, más nem tudott hosszú távú választ adni ezekre a kérdésekre, így hamarosan nekik is választaniuk kell a két nézet között.

A Sargentini-jelentés utáni Európa

A múlt héten elfogadott Sargentini-jelentés kavarta fel a nyáron leülepedett politikai állóvizet Magyarországon. De hiába tűnik úgy, hogy a jelentés Magyarországról szól, valójában a jelentősége sokkal nagyobb Európára nézve. Jövőre európa parlamenti választások lesznek és ez a jelentés volt a kampány első eleme.

 

A jelentés

Már önmagában visszás volt az, hogy Judith Sargentini írt jelentés a magyar demokrácia állapotáról. Sargentini zöldpárti képviselő, akinek alapvető ideológiai problémái vannak a jelenlegi kormánnyal, valamint a holland politikusnőnek nincsen semmilyen olyan végzettsége, ami képessé tehetné egy ilyen jelentés megírására. A jelentés egyébként magyarul is elérhető, így sokaknak feltűnt, hogy több jogi jellegű problémája is van. A szavazás után ezeket a problémákat azok is elismerték, akik a jelentés elfogadására szavaztak. Nyilvánvaló, hogy egy politikai és nem szakmai jelenésről beszélhetünk. Ez már csak azért is látható, mert ahhoz, hogy Magyarország ellen életbe lépjen az a bizonyos 7-es cikkely, ahhoz annak át kell mennie az Európai Tanácson is, ami meglehetősen kérdéses. A jelentés valós problémákról szóló részéről el lehet mondani, hogy más EU-s országban is fenn állnak, ilyen a korrupció és a sajtószabadság kérdése. Már a vitában is elhangzott, hogy Romániában szintén súlyos, de lehet, súlyosabb korrupciós problémák vannak, és nem Magyarországon, hanem Máltán és Szlovákiában történtek aggasztó újságíró gyilkosságok. Valószínűleg a politikai elnyomást is sokan súlyosabbnak érezték a 2006-os rendőrterror idején. A jelentés tartalmaz olyan elemeket is, ami a liberális értékrend szerint számítanak európai értékeknek, ilyen például a melegek jogai. Ahogy az globálisan is látható, a liberális oldal egyre inkább értékelvű lesz, és az értékeit úgy szeretné elfogadtatni, mint alapvető emberi értékek. Erre van, aki vevő a jobboldalon, de egyértelműen Orbán nem az. Az Orbán kormány leginkább status quo-t szeretne fenntartani a „LMBTQ” közösséggel, nem is tiltja, de nem is mozdítja elő az ügyüket. Hozzá kell tenni, hogy közben Romániában éppen most készülnek szavazni arról, hogy a házasság mint, férfi és nő kapcsolata kerüljön az alkotmányba. Sok tekintetben úgy tűnik a jelentés politikai és társadalmi elemei, ha igazak Magyarországra, akkor halmozottan igazak Romániára, ellenük mégse indult eljárás. Orbán Viktor védőbeszédének és a kormány kommunikációjának egyik kiemelt pontja volt, hogy a jelentés Magyarország ellen irányul. Ez nyilvánvalóan nem így van, pontosan fogalmazva a jelentés az „Orbán Viktor által vezetett Magyarországról” szól. Elsősorban a kormányt kritizálja a szövegében, habár való igaz vannak olyan részei, ahol a társadalommal kapcsolatban beszél rasszizmusról, antiszemitizmusról és xenofóbiáról. Ez sokszor megfoghatatlan, hiszen ha van egy kis csoport, aki rasszista, akkor beszélhetünk arról, hogy a társadalomban jelen van a rasszizmus? Kérdéses az is, hogy mennyire van ennek ráhatása a kormánynak. Az viszont teljesen egyértelmű, hogy ezek a jelenségek nem Magyarország specifikusak. Az is látszik, hogy a jelentés megírásában résztvevők elsősorban kormány ellenes csoportok voltak, akiknek ideológiai problémája van az Orbán kormánnyal. Érdekes belegondolni abba, mi lenne, ha nem egy ilyen politikai és pontatlan jelentéssel hatnának Magyarországra, hanem valódi problémákat próbálna megoldani az Európai Parlament. Továbbá, abba is érdekes belegondolni, hogy ha a magyar választók tudatosan megszavazták ezt a kormányt, van-e joga az uniónak felülírni a rendelkezéseit, akkor is, ha a kormány nem osztja a vélt vagy valós európai értékeket. Ezek elméleti kérdések maradnak, hiszen az Európai Parlament továbbra is korlátolt hatalommal bír, és sokkal inkább politikai játszmák színpada, mint hogy egy valódi hangsúlyos politikai szerv lenne.

 

sargenitini.jpg

kép forrás: Judith Sargentini / MTI/EPA/Patrick Seeger

Az orbáni reakció

A jelentéssel kapcsolatban Orbán Viktort egy olyan helyzetben láttuk, ahogyan nem sokszor. Már a parlamenti vita alatt, de a sajtótájékoztatón is, egyértelműen úgy tűnt Orbán Viktort valóban sértve érzi magát. Már a beszédében is problémás volt az érvelése, miszerint a jelentés Magyarország ellen irányul, hiszen mint már említettem, van ilyen eleme, de nagy részében mégis csak a kormányt kritizálja. Szintén hibázott ott, hogy koncepciós perről kezdett beszélni, ezt sokan úgy értelmezték, hogy valóban nem fog beszállnia vitába és nem fog érdemben reagálnia vádakra. Persze, ezzel az érveléssel már előre be akarta biztosítani magát, és az is nagy politikai előny, ha az történik, amit megjósol, miszerint valóban elfogadják a jelentést. Orbán Viktor sértődöttsége azonban érthető. A jelentés politikai tartalma miatt, és amiatt is, hogy rengeteg már lezárt ügyet tartalmazott. A Fidesz egyfajta hintapolitikát folytatott az Unióval és a Néppárttal kapcsolatban. Amíg Magyarországon, egyszerű jelszavakkal operáltak, és megalkuvást nem tűrően politizáltak, addig a Néppártban mindig készek voltak a kompromisszumra. Ilyen volt a menekültek ügye, akikből párat végül mégis befogadtak, de ilyen volt a halálbüntetés kérdése is, amit nagyon gyorsan elvetettek, amikor a Néppárt felől jött kritika a kérdésfelvetés miatt. Szintén jó példa a CEU ügye, ami a kormányközeli médiában a Soros-egyetemmel való leszámolásként szerepelt, de közben a kormány egyszerű jogi szabályozásról beszélt. Ez a kettősség szükséges volt ahhoz, hogy a kormány végig vigye a terveit Magyarországon, de közben ne kerüljön az európai politikában az oldalvonalra. Orbán Viktor most sem szeretne oda kerülni, pont ezért ragaszkodik a Néppárt tagsághoz, tisztában van vele, hogy valódi ráhatása az európai politikára leginkább a Néppárton belül van. Orbán Viktor üzenete az volt a Néppárt felé, hogy „a dolgokat a magam módján csinálom, de ha valami zavar, akkor csak szóljatok”. Ezt a rendszert borította a fel a Sargentini-jelentés, hiszen itt már nem volt tere kompromisszumnak, a jelentés politikai leszámolásként érkezett. A vita is sok abszurd helyzetet hozott, például a kormány romapolitikájának a kritikájára a roma fideszes képviselő Járóka Lívia válaszolt. Az antiszemita vádak is abszurdnak hatottak, hiszen Orbán Viktornak valóban igaza van, a modern antiszemitizmus leginkább a baloldalról és a muszlim közösségektől jön a mai Európában.

 

https://24.p3k.hu/app/uploads/2018/09/d_mti20180911015-1-e1536679293385-1024x577.jpgkép forrás: 24.hu

Az Európai Parlament – politikai játszmák a négyzeten

A jelentés elfogadása sok problémát megmutatott az Európai Parlament működésével kapcsolatban is. Azt tudni kell, hogy az európai parlament politikai viszonyai meglehetősen bonyolultak. Eleve zavarosak a pártcsaládok, amiket sokszor hagyományok alapján és nem valós politika alapján választanak a pártok. Erre jó példa a szlovák Smer, ami a Szociáldemokrata pártcsalád tagja, de valójában társadalmi kérdésekben konzervatív, gazdasági kérdésekben liberális politikát folytat. Egy pártnak elég sok dolgot figyelembe kell vennie egy adott kérdés megszavazásánál. Először is ott van a nemzeti érdek, a képviselők elsősorban hazájukat képviselik ideális esetben, de figyelniük kell a saját országuk belpolitikájára is. Legtöbbször egy országból jövő pártok mind külön pártcsaládba csatlakoznak. Figyelniük kell a pártcsaládjuk álláspontjára, de a saját pozíciójukat is számba kell venniük a pártcsaládon belül. Ha ezeket mind figyelembe vesszük, akkor nem meglepő, hogy a bevándorlás ellenes osztrák kancellár, Sebastian Kurz miért állt ki annyira a frakciótárs Fidesz ellen. Orbán Viktort támogatták leginkább a radikális pártok, így van ez Ausztriában is, Kurz az Osztrák Szabadságpártra kíván csapást mérni, Orbánon keresztül. Orbán magyarázatában a bevándorláspárti és a bevándorlásellenes csoportok összetűzéseként szerepelt a két oldal. De ez valamivel bonyolultabb. Mint ahogy említettem, ma a liberális oldal értékelvű lett. Azt szeretné, ha ezek minden politikai szereplő által elfogadott értékek lennének, ilyenek a melegek jogai is, de ilyen a multikulturalizmus is. A konzervatív oldalon van aki, úgy reagál, hogy ezeket az értékeket elfogadja és csak ezen belül kíván operálni, de meg van az a réteg is, aki ezeket nem hajlandó elfogadni. Ez a két csoport volt megtalálható a Néppárton belül is. Orbán annak a rétegnek kíván a vezetője lenni, akiknek az őshonos európaiakon alapuló keresztény Európa az alapvető érték, és nem a multikulturalizmus. Ebben sok szövetségest talál a radikális oldalon, akik nagyrészt kiálltak mellette. A Sargentini-jelentés Orbánt a politikai „szalonból” próbálta eltávolítani, és a politikai paletta szélére száműzni. Pontosan ezt szerették volna többen is a Néppártból, akik a Fidesz kizárását lebegtették. Úgy tűnik a Néppárt, ezt most nem fogja meglépni, hiszen ez a törés könnyen a Néppárt széteséséhez vezethetne.

 

A szavazás után – most mi jön?

Az Európai Tanács elé került az ügy, de hozzá kell tenni, hogy az eljárás már Lengyelországgal kapcsolatban is a tanács előtt van. Egyértelmű, ha lesz is döntés csak nagyon soká lesz. Azt is látjuk, hogy egy további bonyolult procedúra kell ahhoz, hogy valód szankciókat léptethessen életbe Magyarországgal szemben. Az Európai Tanácsban, azáltal hogy a tagországok állam- és kormányfőiből áll, sokkal egyszerűbbek a politikai viszonyok, mi sem mutatja meg ezt jobban, hogy amíg a cseh kormánypárt a parlamentben megszavazta a jelentést, a cseh kormányfő jelezte, hogy ő nem fogja támogatni azt az Európa Tanácsban. Ha valaki a szankciók elfogadására szavazna, az nyíltan kiállna Magyarország ellen, így mindenképp a kapcsolatok megromlását hozná. Lengyelország már nyíltan kiállt Magyarország mellett, valószínűleg sokan azért se szavaznának a szankciókra, mert senki sem szeretne saját magára is veszélyes precedenst teremteni. De biztosan lesznek olyanok, akik megszavaznák, Macron és Kurz mindenképp ilyen lehet. A szavazás előtt igen csak benne volt a levegőben, de azóta úgy néz ki, a Fideszt mégsem zárják ki a Néppártból. Orbán Viktor már a sajtótájékoztatóján kifejtette, ő maradni akar. A többi pártnak adott, hogy a Néppártot a Fideszen keresztül támadja, de a Néppártnak szüksége van a Fideszre, nem csak azért mert 11 helyet hoznak a parlamentben, hanem azért is mert komoly nehézségei akadhatnak a pártcsaládnak, egy súlyosan átalakult parlamentben 2019 után. A magyar belpolitikában több ellenzéki párt is győzelemnek értékelte a jelentés elfogadását, de a gyakorlati haszna számukra kérdéses. A babér megtermett, de nincs ki, aki learassa. A választási kampányban már felmerült ez a probléma, hogy hiába tudják meggyőzni a választókat, hogy a kormány rossz, nem tudják az embereket meg győzni arról, hogy ők miért jobbak. A jelentés utáni ellenzéki tüntetés sem tudott nagy tömegeket megmozgatni. A kormány retorikájában az ellenzék a nemzetközi szervezetek ügynökei, és Magyarországot csak a Fidesz képviseli, ebbe a retorikába bele illik a jelentés. A szituáció hasonló a Putyin látogatáshoz, ami sokakban negatív érzelmeket keltett, de Orbán Viktor európai és világpolitikában betöltött szerepe növeli a legitimitását a választók szemében.

 

http://spot24.hu/wp-content/uploads/2018/08/timthumb.jpgkép forrás: MTI

EP 2019

Az Európai Parlament komoly változások előtt áll. Sok helyen alakultak át a politikai viszonyok 2014 óta, valamint Nagy-Britannia is elhagyja az Uniót. Emiatt a radikális pártoknál biztosan komoly átalakulások jönnek. Sok ilyen párt szívesen látná maga mellett a Fidesz frakciót is. A másik komoly tényező Emmanuel Macron, aki komoly európai jelenlétet kíván, és az Unió megreformálására hajt. Ő vagy a liberális ALDE-hez csatlakozik, vagy saját pártcsaládot alapít. Az Index egy cikkében remekül összefoglalta milyen eshetőségek várhatóak.  Van olyan forgatókönyv, amiben a Néppárt komoly veszteségeket szenved. Most úgy tűnik, a Fidesz marad, és így erős pozíciója lehet. A Néppárton belül, valóban fontos pozícióban marad, és élvezi a néppárton kívüli radikálisok bizalmát is. Már korábban egy posztban írtam erről, de valóban mostanra igazán láthatóvá vált, hogy ma a két súlypont Európában Emmanuel Macron és Orbán Viktor. Mindketten szeretnék megreformálni Európát, Macron egyesült Európát akar, Orbán egy föderalista szövetséget, Macron Európája multikulturális, Orbán a keresztény-demokrácia mellett teszi le a voksát.

 

Az Európai Unióban egyre élesebb vitákat váltanak ki az Uniós intézmények hatásköreinek kérdése. Orbán Viktor országgyűlésben elmondott beszéde után, feltételezhetjük, hogy a Fidesz európai parlamenti választások kampányában a magyar határőrizet szuverenitásának a kérdése fog állni. Egyre komolyabban merült fel, a közös Uniós határvédelem. Többen, köztük Emmanuel Macron szeretné az Uniós intézmények hatásköreinek a bővítését. Önmagában talán nem lenne ördögtől való, az hogy az Európai Unió valóban véleményt mondjon a tagállamok állapotáról, de jelen formában ez problémás. Valószínűsíthetjük, ha az ország ugyan olyan lenne, mint most, csak baloldali kormánnyal, akkor a jelentés nem születik meg. Az is biztos, hogy hasonló eljárás elképzelhetetlen lenne Németország vagy Luxemburg ellen. Az Unióban több intézményben is a nagy gazdasági vagy politikai erővel rendelkező országok ráerőltetik az akaratukat a perifériára, dél és kelet-közép Európára. Az is problémás, hogy kis beleszólása van a választópolgároknak az Unió vezetésébe. Az Európai Parlamentben mérsékeltek a lehetőségek, hiába az uniós polgárok választják a képviselőket. Az Európai Tanács képviseli legjobban az embereket, hiszen ott választott állam- és kormányfők ülnek. Az Európai Bizottságra szinte semmi ráhatása nincsen az uniós polgároknak. Ezek a szervek ideálisabban működnének, ha valóban lenne egy közös alap, olyan értékek, amiket mindenki együttesen elfogad, de ez a alap sajnos jelenleg inkább szűkül. Egész Európában szélesebb a szakadék jobb és baloldal között, mint 5 éve volt, és úgy tűnik ez a szakadék tovább fog mélyülni. Az sem véletlen, hogy Magyarország és Lengyelország megregulázása most került napirendre, egyre többen törekednek Európában az Uniós hatáskörök kiszélesítésére. Most úgy tűnik, az Unió nem fog tudni sokáig megmaradni úgy ahogy most van, vagy el fog indulni az Egyesült Európai Államok irányában, vagy egy újra értelmezett alapon föderációvá alakul.

Afrika lett világbajnok? - 2. rész

A francia világbajnoki címnek nem örült a többség. Magyarországon legalábbis biztosan. A franciák a lehető legminimálisabb teljesítménnyel lettek világbajnokok. Ettől még megérdemelten. De ennek a vb-nek volt egy erős politikai tartalma is. 2015 óta, Európában és főleg Magyarországon a migráció az egyik legfelkapottabb téma, és a francia válogatotton már eleve sokan köszörülték a nyelvüket. A francia csapat túlnyomó többsége valóban afrikai származású, de a franciákat nem igazán zavarja ez. Viszont a francia vb arany remek ürügy volt arra, hogy a magyar médiában, és közösségi oldalakon egy klasszikus egyik oldalról „migránsozós”, másik oldalról „nácizós”csörte alakuljon ki. Ámíthatnánk magunkat azzal, hogy ez csak foci, nincs köze a politikához, és hát bárcsak így lenne, de sajnos a politika mindig is ilyen volt. Most egy két részes elemzésben, megpróbálom összefoglalni, mi jogos kritika, mi nem jogos, mi az, ami nem baj és mi az, ami nagy baj. Remélem egyedi és új szempontokat tudok bemutatni.  

20541991_cb63ac6777c1c0836a2a3e446c78dead_wm.jpg

kép forrás: Reuters via Index

 

Az albánok

A jelenség hasonló a Balkán számára is. A világbajnokság egyik nagy botránya pont a svájci albánokhoz kapcsolódik. De hiába örült Albánia a svájci győzelemnek Szerbia ellen, az országuk sokkal többet vesztett. Az albán válogatott sohasem jutott ki világbajnokságra. Ha a svájci albán játékosok nem csak Szerbia ellen éreznék az albán nemzettudatot, hanem az albán válogatottban játszanának, akkor könnyen lehet Albánia ott lett volna a vb-n. Egyébként a szerbek elleni „sasozás” egyik résztvevője Granit Xhaka volt, akinek az öccse bizony inkább az albán válogatottat választotta. Nézzük meg, hogy hogyan állhatna fel az albán válogatott, ha a külföldön nevelkedett játékosok az albán válogatottat választják.

albania_could_be.png

kép:saját

 

Jól látható, hogy a legtöbben európai szinten sikeres csapatokban játszanak, a zászlók a válogatott csapatukat mutatja. Mondhatnánk, hogy Albániában nem lenne meg az a profi környezet, mint Svájcban, így nem biztos, hogy sikeresek lennének, de Albánia így is kijutott a 2016-os Európa Bajnokságra, így joggal feltételezhetjük, hogy ha minőségi játékosok kerülnének, a most is jól működő rendszerbe, akkor annak meg lenne az eredménye. Mivel túl sok sikere nem volt eddig az albán focinak, így nyugodtan mondhatjuk, hogy ez az albán futball aranykorát jelenthetné.

 

Aki a franciákat nem szereti, az rasszista

Sokan láttak bele rasszizmust a franciák kritizálásába. De az az igazság az, hogy a futballban a szurkolók, amivel csak lehet, kritizálják az általuk nem kedvelt csapatokat. Az is látszik, hogy az aktuális politikai kérdések, előtörtek a világbajnokság alatt. A bevándorlók integrációja most egy eléggé aktuális kérdés Európában. A svájci albán sasos gólöröm kapcsán a konfliktusok importálása merült fel. Egy másik sztereotípia, hogy a bevándorló hátterű játékosok nem hajtanak igazán a csapatukért. Ennek lett áldozata a szír származású svéd válogatott Durmaz, akinek a szabálytalansága miatt kapott büntetőt a német csapat, amivel megnyerték a mérkőzést. Emiatt többen zaklatták az interneten a svéd szurkolók közül. A németeknél Mesut Özil esete kavarta meg a német politikát is. Özilt már többször kritizálták azért, mert sokszor alibi megoldásokat választ és ritkán látni, hogy igazán megszakadna a pályán, idén pedig belekeveredett a török választási kampányba. Ez vitát gerjesztett a német politikában, a bevándorlók integrációjával kapcsolatban. Őt és csapattársát Gündogant, aki szintén Erdogannal pózolt, többen kritizálták a német futballközegben. Magyarországon is felmerült már a kérdés, az Andorrától bekapott gólnál, a brazil származású Vinícius volt az, aki elég lazán követte az emberét. A franciáknál ilyenről, nem tudunk beszélni, az egész csapat nagyon motivált volt.

A franciák kritizálásakor az is sokszor felmerül, hogy Antoine Griezmann, csapat egyik legjobbja, sem francia, hanem apai ágon német, anyai ágon portugál származású. Ebből feltételezhetjük, hogy nem feltétlen rasszista szándékú, ha a francia csapat ’franciaságát’ megkérdőjelezik. Egyébként, nem nagyon érkezett kritikus hang az angol csapattal kapcsolatban, ahol szintén sok fekete bőrű játékos játszik. Ez azért lehet, mert sokadik generációs bevándorlók, így a Sterling, Lingard, Young névre kevésbé érzékenyek a fülek, mint arra, ha a francia csapatban Umtiti, Pogba, M’Bappé neveket hallanak. Ez arra enged következtetni itt sokkal inkább kulturális kérdésről, és nem rasszizmusról van szó. Egyébként a magyar-osztrák eb meccs kapcsán is, kritikaként előkerült, hogy sok a délszláv játékos az osztrák csapatban. 2010-ben pedig, sokak feltették a kérdést, hogy Spanyolország vagy Katalónia lett világbajnok, hiszen a csapat túlnyomó része katalán volt. Ezek a skandálások, nem csak afrikai játékosok ellen szólnak. Ki kell emelni azt is, hogy a francia csapat a mutatott játék miatt sem lopta be magát senki szívébe.

 

Miért drukkolt mindenki Horvátországnak?

Nehéz elhinni, hogy a franciák szereztek volna rajongókat a vb-n a mutatott játékukkal. A csoportkörüket lealibizték, a dánok elleni meccsük a torna legunalmasabb meccse volt. Látványosan spóroltak az erejükkel, és minimális teljesítményt nyújtottak. Annak ellenére, hogy a játékosaik meglettek volna a kreatív játékhoz, Griezmann, Pogba és Mbappé, mind nagyon technikás játékosok. Azt se lehet mondani, hogy a cél szentesíti az eszközt, mert a belgák kreatív támadójátékkal tudtak eredményesek lenni. A franciák, igazán csak Argentína ellen és a döntő második félidejében játszottak jól. A horvát játék sem volt mindig szemet gyönyörködtető, de a horvát csapat látványosan nagyot küzdött. Folyamatosan hosszabbításos meccseken jutott túl. Látszott, hogy csapatot a szíve és az akaratereje vitte előre. Hiába tudtuk meg azt is, hogy a horvát foci a mi kutyánk kölyke, valójában nincs kutya, nem beszélhetünk egyedi horvát stílusról. A taktika lényege csak az volt, hogy Modrić és Rakitić egyszerre tudjon érvényesülni. Akik, szintén sokat dobtak a csapat szimpátiáján, hiszen két nagyon intelligens játékosról van szó, akik sorra nyerték a kupákat, a Real Madriddal illetve a Barcelonával, és habár a munkájuk elképesztően hasznos, kevésbé látványos, így kimaradtak a reflektorfényből. Nehéz nem kedvelni azt, aki úgy hajt a pályán, mint Luka Modrić. A szimpátiához az is hozzájárul, hogy Franciaországgal történelmien rossz a viszonyunk, míg a kis Horvátország egy szerethető szomszédunk.

 1531396082-e9gql9dwy_md.jpg

kép forrás:infostart.hu

Az ünneplés

Rögtön a döntő után kitört az ünneplés, Párizsban és Zágrábban is. De nagyon különböző ünneplés volt a kettő, míg a horvátok a vesztes meccs után békésen ünnepeltek, a franciáknál zavargások törtek ki. Pedig a döntő után a horvátokat kezdték el nácizni a médiában. Ott mindenféle rendbontás nélkül zajlott az ünneplés. Teljesen egyértelmű, de sajnos mégis kevesen írják le, hogy a franciaországi zavargók túlnyomó részt bevándorlók voltak. Ez hozzá tartozik ahhoz, hogy Európa elnyeli az afrikai embertömegeket. Mert, ahogy a cikk első részében kifejtettem, ezzel kárt okoznak Afrikának, de sajnos azt sem lehet mondani, hogy mindenki, aki ide jön annak majd boldog élete lesz. Sokan jöttek azért, hogy Franciaországban legyen jobb életük, de a francia identitást hiába sikerült elsajátítani, továbbra is tömegek élnek a társadalmon kívül a nagyvárosok külvárosaiban. És az most mindegy, hogy ezt a baloldalról a többségi társadalom rossz integrációjának, vagy a jobboldalról a kulturális különbségeknek a számlájára írjuk. Valószínűleg több tényezős okok állnak mögötte. Viszont az tény, hogy a francia külvárosok problémája nincs megoldva. Jó kérdés, hogy hogyan torkollhat egy vb győzelem, zavargásba és fosztogatásba. Az internetet ellepték a helyszínen készített képek és videók.  Ez is része és eredménye a francia nemzetpolitikának. Összességében megérdemelten lettek világbajnokok, akkor is, ha sokan nem szeretik őket. A zavargásokról, pedig nehéz beszélni, és valószínű, hogy ez a jövőben is probléma lesz, még akkor is, ha most a baloldal szerint, Franciaországban, minden rendben van.

 cropped_landscape-0740466728db655ccc0fda98c7c9d847.jpg

kép forrás:origo.hu

Valóban volt valami szimbolikus a döntőben, a 4 milliós Horvátország, amit a lakosságfogyás súlyosan fenyeget, játszott, a soknemzetiségű Franciaország ellen. Ahol el tudták adni, úgy a győzelmet, mint a multikulturalizmus sikere, és kár letagadni azt, hogy a franciák valóban sikeresen integrálták azokat a játékosokat, akik győzelemre vezették az országot. De nagy hibát követünk el, ha csak az éremnek ezt az oldalát látjuk, és megfeledkezünk arról, ami közben a francia városokban történt. De emellett látnunk kell, azt a Horvátországot is, amelyik eltűnőben van, mert a népességcsökkenésére nem tudott választ adni. Hiába próbálják elhitetni velünk a politikusok, a legtöbb kérdésre nincsenek egyszerű válaszok, de néha a futball az, ami felveti a legrelevánsabb politikai kérdéseket.

Afrika lett világbajnok? - 1. rész

A francia világbajnoki címnek nem örült a többség. Magyarországon legalábbis biztosan. A franciák a lehető legminimálisabb teljesítménnyel lettek világbajnokok. Ettől még megérdemelten. De ennek a vb-nek volt egy erős politikai tartalma is. 2015 óta, Európában és főleg Magyarországon, a migráció az egyik legfelkapottabb téma, és a francia válogatotton már eleve sokan köszörülték a nyelvüket. A francia csapat túlnyomó többsége valóban afrikai származású, de a franciákat nem igazán zavarja ez. Viszont a francia vb arany remek ürügy volt arra, hogy a magyar médiában, és közösségi oldalakon egy klasszikus egyik oldalról „migránsozós”, másik oldalról „nácizós” csörte alakuljon ki. Ámíthatnánk magunkat azzal, hogy ez csak foci, nincs köze a politikához, és hát bárcsak így lenne, de sajnos a politika mindig is ilyen volt. Most egy két részes elemzésben, megpróbálom összefoglalni, mi jogos kritika, mi nem jogos, mi az, ami nem baj és mi az, ami nagy baj, megpróbálok egyedi és új szempontokat bemutatni.  

 

20180715france-v-croatia--20181.jpgkép forrás: origo.hu

Afrika nyert?

Igazából, igen, Afrika nyert, mert Afrika győztesnek érzi magát. Egy hasonló eset volt a svájci csapat esete. Ami albán származású játékosokkal van tele, Albánia nagy része saját mérkőzéseként élte meg a szerbek elleni svájci meccset. Ugyanígy, az afrikai közönség számon tartja az afrikai származású játékosokat, akkor is, ha azok egy európai válogatottban játszanak, és szurkolnak a sikerüknek. Ugyanez igaz, a muszlim vallásúakra is. A muszlimok közötti összetartás túlmutat rasszon és országhatáron. A legtöbb muszlim országban örültek a francia győzelemnek, hiszen a csapatban több alap ember is muszlim vallású. Szóval, ha hallanák a játékosok, hogy Magyarországon azzal dobálóznak, hogy Afrika nyert, akkor azt nem kérnék ki maguknak, mert magukénak érzik az afrikai identitást is. Tehát mondhatjuk, hogy afrikainak nevezni, a francia csapatot, nem sértő. Hiszen ez az identitás valóban az övék, és büszkén vállalják. Ez egy tény, amit kár elvitatni, még akkor is, ha mindenki saját érdekeire próbálja felhasználni. A baloldalon kifejezetten üdvözlik azt, ha a bevándorlók gyermekei érvényesülnek az országban, így a baloldal, győztes migráns válogatottról ír, és úgy érzi ez a migráció győzelme volt, addig a jobboldal számára a francia csapat a hanyatló, identitást vesztett nyugat jelképe lett.

 dikudnyvqaenvc8.jpg

kép forrás: Twitter/ @TheUndefeated

Ki a francia?

Amikor a 18. század végén elkezdett megerősödni a nemzettudat Franciaországban, akkor kialakult az általános francia nézet, azzal kapcsolatban, hogy ki a francia. A másik nézet a német volt, az is saját aktuális problémáira adott választ, mint ahogy a francia is. Hiszen Franciaország már akkor is többnemzetiségű volt. A franciához nagyon közeli elemekkel, mint az okszitánok, vagy kulturálisan teljesen eltérőekkel, mint a korzikaiak és a baszkok. A francia elv az volt, hogy kollektív jogokat egy kisebbség sem kap, de mindenkinek nyitott a lehetőség arra, hogy a francia politikai nemzethez tartozzon. Ez a politikai nemzet, ellentétben a kultúrnemzet elvévvel, sokkal inkább alkalmas arra, hogy új elemeket fogadjon be. Az afrikai játékosoknak könnyebben elsajátítható ez az identitás. Nem hiába énekli mindenki teli torokból a La Marseillaise-t a csapatban.  

 

De miért játszanak a francia válogatottban?  Miért nem ott játszanak, ahonnan származnak?

A kérdésre az egyszerű válasz az, hogy azért mert ők franciának érzik magukat. De a helyzet ennél bonyolultabb. Annak ellenére, hogy a francia nemzetpolitika befogadó, a legtöbben nem azért költöztek Franciaországba, hogy elnyerjék a francia identitást. Sokan gazdasági bevándorlók és sokan háborús menekültek. Ugyanez a helyzet az albánokkal a svájci válogatottban. Sőt a horvátokra is igaz. Ivan Rakitić Svájcban született, de úgy döntött a horvát csapat tagja akar lenni. Ez egyáltalán nem egyedi eset. Egy futballistának mérlegelnie kell, a karrierje szempontjából is, hogy melyik csapat tagja kíván lenni. Sokan anyagi, és kényelmi szempontokat is mérlegelnek. De szerencsére gyakori, hogy valóban érzelmi alapon, identitás alapján hozzák meg a döntésüket. Az is egyre gyakoribb, hogy szövetségi kapitányok a nagy tornákra nem a legerősebb, hanem a legösszetartóbb, legmotiváltabb keretet viszik el. A franciák otthon hagyták több sztárjátékosukat, horvát szövetségi kapitány már a tornáról küldte haza Nikola Kalinićet, a nem megfelelő hozzáállása miatt.

 

Kit érdekel Afrika?

Ezzel kapcsolatban, egyetlen hírt, vagy véleménycikket sem olvastam. Amíg a jobboldal a hanyatló nyugatot siratja, a bal pedig a multikulturalizmust ünnepli, viszonylag kevés szó esik Afrikáról. Míg a baloldal úgy gondolja, hogy a megoldás Afrika problémáira az, ha az egész kontinenst Európába költöztetjük, addig a jobboldal azt reméli, Afrikát körbe lehet keríteni elég kerítéssel, hogy Európán kívül tartsuk a problémáit. Egyik sem fog menni. A foci tehetségek elszipolyozása, csak része egy nagyobb globális tendenciának. Ami szerint a nyugat, elveszi az elmaradottabb térségek tehetségeit, és nem ad cserébe semmit. A futball egy elég látványos példa erre. Azt is jól lehet látni, hogy amíg afrikai származású játékosok remekeltek az európai válogatottakban, idén afrikai csapat nem jutott a legjobb 16 közé sem. Az afrikai csapatok, akkor tudtak erősek lenni, amikor a játékosaik fiatalon Európába érkeztek tanulni, majd visszatértek hazájukba. A térség számára ez lenne a legideálisabb. Így Nyugat-Európa nem elszívná az emberanyagot, hanem pont hogy a szaktudást tudná exportálni Afrikába. Azt már tudjuk a történelemből, hogy a demokráciák, az erős középosztály által tudnak erősek lenni. Ha egy országból folyamatosan elszívják az emberanyagot, akkor az ország nem fog tudni fejlődni, kiváltképpen igaz ez a háború sújtotta országokra, ahol sokszor csak fanatikusok és háborús bűnösök maradnak az országban. Tudjuk, azt is, hogy ez a jelenség nem csak Afrikát sújtja, hanem Közép- és Kelet-Európát is. Fokozottan igaz, a délszláv államokra, Horvátországban idén hirdettek rendkívüli állapotot az elvándorlás miatt, és hát Magyarországon sem ismeretlen a probléma.

 president-george-weah-.jpgkép forrás: allnewsandreports.com -a képen: George Weah

Mit tudnának tenni, ha valóban visszatérnének Afrikába?

Az afrikai csapatok sokszor egy sztár játékosra épülnek, akik viszik hátukon a csapatot. Jó példa erre Emmanuel Adebayor, akinek köszönhetően a történetében először Togo kijutott a 2006-os világbajnokságra. De ott van Didier Drogba is, aki a 2010-es évek meghatározó Elefántcsontparti csapat vezére volt, de ott több világklasszis is játszott. Drogba fiatal korától kezdve, kisebb megszakításokkal, Franciaországban élt. Az aranylabdás George Weah valószínűleg a 20.század legjobb afrikai labdarúgója volt. A libériai válogatott tagjaként, sosem jutott ki világbajnokságra. Karrierje után humanitárius munkával segítette az országát, jelenleg pedig ő Libéria elnöke. Labdarúgáson kívül is vannak példák erre, az énekes Akon az Egyesült Államokban született, de gyerekkorát Szenegálban töltötte. Az Akon Lightning Africa projekt keretében azon dolgozik, hogy minél több helyen legyen elektromos áram Afrikában, de más futurisztikus fejlesztési ötletével is került már reflektorfénybe. Egyértelmű, hogy a fekete kontinens helyzetét nem a kínai nagytőke, és nem is Mark Zuckerberg fogja javítani, hanem azok az afrikaiak, akik megtapasztalták a nyugati jólétet és annak egy darabját szeretnék vissza vinni, arra helyre, amely kedves számukra.  

A második rész.

 

Szirmok, virágok, koszorúk

A láthatatlan katonák mítosza, akik majd a megfelelő időpontban előbújva megnyerik a harcot, számtalan alkalommal jelent meg a történelemben. Hasonló helyzetből indult az ellenzék a választásokon. Azokban a rejtőzködő bizonytalanokban hitt, akik nem jöttek, leginkább, mert nem is léteztek.

1523228328-tqzxavpdy_md.jpgképforrás: infostart.hu

Hangzatos állítás volt, ami több helyen is elhangzott, hogy a bizonytalanok többsége kormányváltást akar. Csak az a többség a bizonytalanok 55%-a volt. Alapszabály a közvélemény-kutatásokban hogy a bizonytalanok nagyságrendekben leképezik a biztos szavazók arányait. Tehát ha a Fidesz 50% körül teljesített a biztos szavazók körében, akkor egyértelműen nem lehet sokkal 45% alatt a bizonytalanok körében sem.

Volt logika abban, amit sok helyen lehetett olvasni, hogy a magas részvétel az ellenzéknek kedvez. Viszont rosszul értelmezték, hogy ez mit jelent, erre fel is hívtam a figyelmet egy vasárnap napközbeni posztomban. Hiszen abból indultak ki, a Fidesz általában jól mozgósít, így az ő szavazóik biztosak, és ha az átlagnál nagyobb a részvétel, az a megmozdult ellenzéki szavazók miatt lehet. Fel kellett volna mérni, hogy a kormánynak is vannak tartalékai.

A jelenlegi politikai felállás az MSZP válságának az eredménye lett. 2006-ról 2010-re az MSZP 1 millió szavazót vesztett. Innentől kezdve, az volt a céljuk, hogy ezeket visszaszerezzék. Ma is él a nézet, hogy ezek a szavazók ott vannak még, csak megsértődtek a neoliberális fordulatra, ez volt Botka elképzelésének az alapja is. Viszont a valóságban, ezek a szavazók, már átpártoltak a Jobbikhoz, a Fideszhez és több baloldali párthoz. Sőt, mivel az MSZP a társadalom legöregebb részében volt a legnépszerűbb, mára ezek a szavazók egy komoly része, öregsége miatt, meghalt.

Az ellenzéknek most is ez volt az elképzelése. A sötétben rejtőzködő bizonytalan kormányváltók majd megdöntik a rendszert. A kampányban nem is próbáltak a Fidesz szavazóihoz szólni. Meg sem próbálták elcsábítani a Fidesz szavazóit. A politikában legtöbbször jellemző, hogy az ideológiában hozzám legközelebb állókat megpróbálom átcsábítani, egyel odébb lévőket pedig támadom. Ebben a kampányban, érdemben csak a Jobbik próbált Fidesz szavazókat megszólítani. A kampány csak arról szólt, hogy le kell váltani a Fidesz, kevésbé volt világos, hogy azon túl mi várható. Ezzel nem lehetett meggyőzni a Fidesz szavazókat, hogy inkább a megosztott ellenzékre szavazzanak. Ez valószínűleg azért nem volt cél, mert a baloldalon még mindig, a láthatatlan szavazókat várták.

A népi-urbánus vita is újra fellángolt. Habár korábban is lehetett tudni, hogy vidéken a Fidesz erős, a fővárosban pedig a baloldal, de 2014-ben nem jött ki ez ennyire élesen. Az is látszik, hogy a Jobbik is a „népi” oldalhoz tartozik, hiszen Budapesten alig vannak jelen, viszont vidéken egyértelműen a második legerősebb párt. Budapest hiába az ország gazdasági, és közigazgatási központja, és hiába határozza meg sok mindenben az egész ország képét, a Budapestieknek is ugyan annyit ér a szavazatuk, mint egy falusié. A Budapesti mozgalmak, pártok és támogatóik, könnyen kerülhettek egy olyan burokba, ahol úgy tűnik meg van a kormányváltáshoz szükséges akarat, de valójában csak Budapestből indultak ki, és nem mérték fel mi a közvélekedés az ország többi részében.

 

narancsvidek.pngkép forrás: valasztas.hu

Orbán elsődleges politikai terméke a migráció megállítása volt, az elmúlt 4 év intézkedései, és a kommunikációja tükrében a választók szemében hitelesen tudta képviselni ezt a politikai terméket. Az ellenzék elsődleges politikai terméke az volt, hogy megszüntetik a korrupciót, ezt az MSZP-vel és Gyurcsány Ferenccel nehéz volt hitelesen képviselni, nehéz elképzelni azt, hogy egy Fidesz szavazó, a korrupciós ügyek miatt kiábrándulva, az MSZP-hez fordul megoldásért. Ezzel szemben az elképzelhető volt, hogy egy baloldali szavazó, a Fideszhez fordul, a migrációval kapcsolatos aggodalmai miatt.

 A kormány úgy adta át a választóknak, a migráció veszélyességéről szóló üzenetét, hogy közben a globális média a Willkommenskultur mellett kampányolt. A Youtube-nak, a Google-nek, és a Facebooknak is volt ehhez kapcsolódó akciója. A Facebook jelenleg is zéró toleranciával él a multikulturalizmust kritizáló tartalmak felé. A hollywoodi filmek többségénél is egyre hangsúlyosabb az effajta politikai üzenetek átadása. Számtalan híresség is csatlakozott a ’refugees welcome’ kampányhoz, Emma Watsontól, az Eurovíziós dalfesztivál győzteséig.  Tehát az, hogy a Budapestieket nem érintette meg a kormány üzenete, az nem az ellenzék eredménye volt, hanem arra utal, hogy a Budapestiek sokkal inkább részesei a globális trendeknek, és ezért nem volt hatásos náluk, az ezzel szembemenő kommunikációja a kormánynak.

Nem csak a pártoknak, Gulyás Mártonnak és Márki-Zay Péternek is, az volt a fő programja, hogy a Fidesz ellen próbáltak mozgósítani. A taktikai szavazás, tulajdonképpen működött, de csak Budapesten. Vidéken szinte egyáltalán nem, ez azért is lehet, mert vidéken a Jobbik erős. Hiába üzente azt a néppártosodással a Jobbik, hogy inkább a baloldal, mint a Fidesz, azért a választóik jelentős többsége ezt nem így gondolja. Teljesen hibásan, ők is gerjesztették azt a nézetet, hogy taktikai szavazással a kormány leváltható. A taktikai szavazás gondolata is a rejtőzködő szavazókba vetett hitre épült. Valójában a médián keresztül, a kormányváltás lehetősége valóságosnak tűnt, de ezzel ugyanakkor mozgósították a kormányszavazókat, akik ezt mindenképpen el akarták kerülni.

 

masodlagos_partpreferencia.png

 

A magas részvételről meg kell jegyezni, hogy sokan kívánatosnak tartották ezt. Már az elmúlt években is sokszor lehetett hallani, hogy milyen rossz, hogy az ország nem foglalkozik politikával, és alacsony a részvétel a választásokon. Most, hogy igen csak magas lett, tudjuk, nem a politika iránti nyitottság volt a kulcs, hanem az, hogy mindkét fél élet-halál kérdésének élte meg a választást, és annak, hogy sosem volt ennyire brutális kampány, mint idén.

Márki-Zay a választás előtt azt mondta, vagy kormány-, vagy ellenzékváltás lesz. Most az ellenzékváltás jött el. Az MSZP lefelé indul el valószínűleg. A Jobbiknak és az LMP-nek, belső ellentétek után, el kell dönteniük milyen úton mennek tovább. A Momentum és a DK viszont megerősödhet. A kormány pedig végig vihet minden olyan dolgot, amit szeretett volna, de kétharmad híján nem tudott.

Már rögtön a választás után megjelentek azok a nyilatkozatok, amik az LMP-t, a Kutya pártot és a Jobbikot hibáztatták. Ők azok a hangok, aki az egészből azt vonták le, hogy még több taktikai átszavazás kell. Elkezdték sorolni, hogy melyik körzetet nyerhette volna az ellenzék nagyobb koordinációval, de azt elfelejtik, hogy a politikában 1+1 nem mindig 2. Nagy számban voltak olyan körzetek, amiket egy jelölt esetén se tudott volna megszerezni az ellenzék. Ezek a hangok, pontosan azok, akik csak azt tudják, hogy „ne a Fideszt”, de azon túl elképzelésük nincsen az országról. Az LMP és a Jobbik, azért jött létre hogy alternatíva legyen, az MSZP és utódpártjai és a Fidesz helyett is. A kutyapárt sem kíván aládolgozni az ellenzéknek, ha az nem nyújt valós alternatívát.

Sokan megteszik azt is, hogy egybe számolják az összes nem Fideszre szavazót, de valójában az ellenzék épp oly megosztott, és nem igaz az, hogy a másodpreferenciákban a Fidesz ne lenne jelen. A választási csalásról szóló hírek is népszerűek, annak ellenére, hogy az EBESZ fogalmazott meg kritikákat, a választást szabályosnak és törvényesnek nyilvánította, így kimondhatjuk, választási csalás feltehetőleg nem történt. Vona lemondásával, és azzal hogy a DK-ban nem volt semmilyen személyi változás, láthatóvá válik, hogy minél inkább felelős valaki az ellenzékben, annál kevésbé hajlandó az önkritikára.

 

Kampányzáró elemzés

Lezárult a kampány időszak. A következőkben azt fogom elemezni, hogyan teljesítettek a pártok a kampányban. Leginkább a március 15. utáni időszakra koncentrálva. Nem csak azt fogom nézni, melyik párt mennyire lesz sikeres a választáson, hanem azt hogy az elmúlt pár hónapban milyen üzenetet tudtak átadni a potenciális választóknak. Számokkal kifejezve, egy 5-ös skálán fogom értékelni, hogy szerintem mennyire folytattak maguk számára megfelelő kampányt a pártok.

Együtt

Az Együtt számára nehezen indult a kampány időszak. Hiába hitték azt korábban, hogy Karácsony az ő miniszterelnök jelöltjük lesz, Karácsony dobta őket az MSZP-ért. Ezek után kialakult az a helyzet, hogy az a párt, ami 2014-ben arra lett életre keltve, hogy megalapozza a baloldali összefogást, egyedül maradt. A párt nagy gondban is lett volna, ha nincs pár erős egyéni jelöltjük. Csepelen 2014-ben Szabó Szabolcs az összefogás színeiben nyert, és idén is elindult. A népszerűsége miatt valószínűleg pont kiütötték volna egymást az MSZP-s jelölttel és Németh Szilárd nyert volna, ha nem sikerül megegyezniük. Végül, Csepellel együtt, két körzetet sikerült letárgyalniuk a MSZP-PM-el. Összességében a kampányuk a kormány ügyeiről szólt. Mióta Juhász Péter vezeti a pártot, konstruktív üzenetet nem próbáltak meg átadni a választóknak, az M1 képernyőjén is, Juhász csak korrupciós hírekkel tudott szolgálni, programmal nem. Habár hirdettek programot, de túl sok egyedi ötletet nem tartalmaz, viszont cserébe úgy néz ki, mint egy IKEA katalógus. Nem nagyon tudni, hogy mit tudnak ők, amit a többi baloldali párt nem. A kampányukból csak az derült ki, hogy nagyon nagyon nem szeretik a Fideszt. Ha nincs erős egyéni jelöltjük, aki miatt tárgyalni kell velük, akkor idén oszlásnak indultak volna.

Kampány értékelése: 5/1

egyutt.pngkép forrás:egyuttpart.hu

 

Momentum

A Momentum nagyon későn kezdte a kampányolást. Őszintén szólva, amikor körülbelül egy éve bejelentették, hogy elindulnak a választáson, korainak gondoltam. Hiszen ha kitűzik a célt, hogy parlamentbe jussanak, és elbuknak, akkor az komoly csapás lehet egy ilyen friss pártnak. Megmaradhattak volna mozgalomnak még négy évig és lassan építkezhettek volna. A kampányt nem kezdték túl aktívan. Március 15-én nem nagyon érdeklődtek az emberek az eseményükért. A kampány elején megalapozták a különutas politikájukat, és azt hogy ne nyelje be őket a baloldali ellenzék. Viszont amikor fordult a kocka, és megindultak az ellenzéki tárgyalások, akkor tudtak váltani. Tisztában voltak azzal, ha nem tesznek gesztusokat az ellenzék felé, akkor abból politikai káruk lehet, mert úgy nézne ki, segítenek a Fidesznek kormányon maradni. Azért is szükség volt a gesztusokra, mert a Momentum elsősorban a baloldalból táplálkozhat majd, ha növelni akarja a táborát. Első körben, mértani pontossággal kimérve, három jelöltet léptettek vissza, az MSZP, az LMP és a Jobbik javára. Később, amikor tovább folytak a tárgyalások, még több  visszalépést tettek, sőt még Fekete-Győr is visszalépett egyoldalúan, annak ellenére, hogy a belváros többi jelöltjei visszautasították a közvélemény-kutatásos ötletét. A Momentum jól hozta a pozitív üzeneteit, csak a kampányzárón voltak harciasabbak, de ott úgy érzem az aktivistáknak szólt, egyfajta utolsó motiválásként. Jól adták el a pozitivista üzenetüket, és Fekete-Győr is hitelesen adta a jófiút, az egyoldalú visszalépésével. Annak ellenére, hogy egy kis párt, nagyon jól helyezte el magát. Együtt működött annyit, amennyit érdemes volt, és maradt annyira távol, amennyire kellett. A kampányban csak azt rontották el, hogy későn kezdtek igazán aktivizálódni.

Kampány értékelése: 5/4

 

momentum.pngkép forrás:momentum.hu

 

LMP

A kampányidőszakban elég sokat foglalkozott a média az LMP-el, de ez leginkább csak annak volt köszönhető, hogy egy elég hosszú tárgyalási huzavonába kezdtek a baloldallal. Azt mondhatjuk, az LMP jól jött ki a tárgyalásokból, hiszen jó pár körzetben léptek vissza a javukra, és nagy esély van rá, hogy a párt történetében először, egyéni körzetet fognak nyerni. A kampányuk legerősebb üzenete a Paks 2 projekt leállítása volt, viszont ez szerepel más pártok programjában is. Viszont összességében hitelesen képviselik a zöld elveket. Az LMP legnagyobb ereje abban van, hogy alacsony az elutasítottsága, tehát nagy a potenciál bennük más pártok szavazóinak az elcsábítására.  A baloldallal való kiegyezéseket nem vitték túlzásban, így sok protestszavazatot gyűjthetnek, olyanoktól is, akik nem nézik jó szemmel a baloldal mai formáját. Szél Bernadett viszont nem tudott túlságosan népszerű lenni mint miniszterelnök jelölt, és az is valószínű, hogy sok LMP szavazó is szívesen látná Karácsony Gergelyt miniszterelnökként. Ron Werber, nem tudom mit tudott hozzá tenni a kampányukhoz, de az biztos, hogy a személye némileg kompromittálta a párt identitását. A tárgyalásokat jól letudták, még a Gyurcsánynak való beszólás is belefért, sokkal előrébb viszont nem léptek.

Kampány értékelése: 5/3

lmp.pngkép forrás:lehetmas.hu

 

DK

Gyurcsány Ferenc erős antitézise Orbán Viktornak. Az ellenzék szavazóinak egy része nem gondolkodik programokban, csak azt keresi, ki a legkevésbé Orbán Viktor. Gyurcsány erre a szerepre már régen bejelentkezett. Március 15-e előtt még a Jobbiktól elzárkózott, majd a beszédében látványosan felszólított mindenkit, hogy ki kell egyezni a Jobbikkal is. Így a híradások megint róla szóltak, hiszen ez volt az esemény egyik legmarkánsabb bejelentése. A határon túli magyarokba is beleszállt, a kádári beidegeződésekre építve. Belefért neki az, hogy rombolja azt a bizonyos „nemzeti minimumot”, ha cserébe kicsit róluk szólnak a hírek. Ma a DK-nak van az egyik legnagyobb elutasítottsága, mégis képesek voltak folyamatosan növekedni az elmúlt pár évben. 2010-ben sehol sem voltak, 2014-ben egy emlékezetes akcióval, meghekkelték Mesterházy beszédét, és kierőszakolták, hogy ott legyenek az összefogásban. Ma ott tartunk, hogy könnyen lehet, hogy annyi mandátumot fognak szerezni, mint az MSZP. A kampányban jól adták el, hogy ők azok, akik legjobban akarják leváltani a kormányt, de meg sem próbálták csökkenteni az elutasítottságukat. Ez így viszont még visszaüthet, hiába van 46 körzetük, úgy hogy számtalanban visszalépések is történtek a javukra, nem biztos, hogy működni fog az átszavazás. Ők azok akik leginkább hajlandóak átszavazni más pártokra, de fordítva ez nincs így. A kedvező helyzetük ellenére, meglehet, hogy csak 1-2 egyéni mandátumot szereznek.

Kampány értékelése: 5/3

dk.pngkép forrás:dk hirdetés

 

MSZP-PM

Nehéz helyzetből indult az MSZP, Botka László visszalépése után. Botkához volt köthető a szociáldemokrata program is, így az is mehetett a kukába. Egyértelmű volt, Karácsony nagyon más programot hirdet majd. Kevés a pártban ma az egyéniség és az országosan ismert arc. Kunhalmi egyre fontosabb szerepet tölt be, elsősorban ő volt a kampány arca. A tárgyalásokkal megtisztították a terepet számára, így jó eséllyel megnyeri a körzetét. Karácsony Gergely nagyrészt a jófiú szerepét hozta, és evvel szimpatikus tudott maradni a baloldali szavazók többségének. A kampány elején próbált úgy pózolni, hogy ő egy kemény fickó, de ezt valószínűleg se ő, se a választók nem hitték el. A kampányukban hangsúlyosak voltak a rövid, „Jól van ez így?” kérdés körül lamentáló, Fidesz paródiák. Ezekből sokféle volt, azt üzenték, hogy a Fideszre nemet kell mondani, de nem igazán mondták el, ettől még miért kéne az MSZP-re igent. Ezek a videók nem törekedtek arra, hogy elcsábítsanak Fidesz szavazókat, pedig Karácsonnyal lehetett volna az üzenetük az, hogy ez már nem az az MSZP. Az MSZP elutasítottsága ma is jelentős, Karácsonyé viszont nem. Karácsony jól lehozta az ellenzéki tárgyalásokat, legtöbbször ő kezdeményezett, a kampányban a programja elképzeléseit is át tudta adni. A kampányzárón továbbra is úgy kezelték, mint Magyarország következő miniszterelnökét. Beszédében azt mondta, hétfőn az új munkahelyére, a miniszterelnöki irodába fog tekerni. Nehéz mit mondani erre, hatalmas politikai öngyilkosság ez. Karácsony teljesen eljátssza a hitelét, és ő lehet a vasárnap este legnagyobb vesztese. Ha számára a lehető legjobban alakulnak a dolgok, akkor is, hétfőn kőkemény koalíciós tárgyalások várnák rá. Akár felkészíthette volna erre is a választóit.

Kampány értékelése: 5/2

mszp-pm.jpgforrás: facebook.com/karacsonygergely

 

Jobbik

A Jobbik kampánya nem most kezdődött. Amióta Vona meghirdette a néppártosodást, azóta kampányolniuk kell, hogy ez az üzenet átmenjen a választóknak. Vona sikeresen számolt le az általa „vadhajtásoknak” nevezett személyekkel, és úgy vitte végig a változást, hogy nem lett pártszakadás belőle. A kampányban tudtak üzeneteket közvetíteni, és nagy botrányba se keveredtek. A legutóbbi kampányvideójukban, egy idős bácsi mesél, hat év múlva, hogyan mentette meg a Gábor bácsi (sic!) az országot, Viktor bácsitól és Feri bácsitól. A videó enyhén ledegradálja a választókat egy 6 éves szintjére, de kellemesen pozitivista és áthatotta valami a 90-es évekből. Vona sikeresen elmozdult a jobboldal szélén lévő fal mellől és megindult a középen álló választók felé. Vona éppen annyira ment közel a tűzhöz, hogy a szalonnája szépen megsüljön, de ne égjen oda. A baloldalon egyre többen hangoztatják, hogy a Jobbikra is lehet szavazni. Számtalan visszalépés történt a javukra úgy, hogy ők sehol sem léptek vissza! A szavazóik számát nem biztos, hogy sikerül most növelni. A transzformációjukkal körülbelül annyi szavazatot vesztettek, mint amennyit nyertek. Viszont a visszalépésekkel a javukra, jó esélyük van egyéni mandátumokat nyerni, és a párt elutasítottsága komolyan csökkent. Az, hogy nagyon sok mindent kaptak a baloldaltól, úgy hogy nem adtak semmit cserébe, már önmagában bravúros. Viszont Vona is azt állítja magáról, hogy miniszterelnök lesz hétfőn. Sőt ha nem nyernek, akkor elméletileg, a lemondását is beadja. Hiába kampányoltak jól, a cél nem volt reális, és így könnyen lehet, hogy hétfőn kipukkad a lufi.

Kampány értékelése: 5/4

jobbik.pngkép forrás:jobbik.hu

 

Fidesz-KDNP

Hómezővásárhely fogalom lett a kampány alatt. Azt valószínűsíteni lehetett, hogy komoly hatással lesz a kampányra. Meghirdették újra a békemenetet. Úgy nézett ki, váltás kell a kormány kommunikációjában. Egyre többet lehetett hallani, még Bencsik Andrástól is, hogy talán az elért eredményekkel kellene kampányolni, és nem feltétlen a migránsokkal. Úgy tűnt, Hódmezővásárhely még időben jött, és eljött az idő a váltásra, és a pozitív üzenetű kampányra. De ez nem történt meg. Nehéz megmondani, hogy ez miért alakult így. Ha egy összeszedett ellenzék lenne az országban, akkor ennek komoly ára lehetne, és komoly következményei. De jelenesetben, a nem túl ügyes kampány ellenére is, meglehet a kétharmad. Az üzenet az maradt, ami hónapok óta volt, hogy a Fidesz-KDNP az egyetlen párt, aki megvédheti az országot attól, hogy bevándorló ország legyen. Orbán a kampányzáró beszédét Székesfehérváron tartotta. Nem véletlen, hogy egy vidéki városban tette, vasárnap is rájuk számít majd leginkább. Úgy néz ki a Fidesz nem az országos kampányra koncentrált, hanem helyi szinten, helyi emberekkel kampányolt. A kormányt pártoló facebook oldalak is megszaporodtak mostanság, ez valóban modern megoldás. A Simicska „bombák” nem nagyon tudtak ártani a kormánynak, „atombomba" pedig nem jött. A Fidesz közeli médiumok támadásai is kétségesen sikeresek, továbbra is kicsit érthetetlenül, de egyszerre támadják a Jobbikot azzal az üzenettel, hogy ez már nem a régi Jobbik, és azzal hogy ez még mindig a régi Jobbik. Hogy a fordulat miért nem jött meg a kampányban talán sosem tudjuk meg, erőforrás biztosan volt rá. Nem valószínű, hogy sikerült új szavazókat szerezni a kampány alatt, de a régiekből könnyen lehet, hogy eleget sikerült megtartani.

Kampány értékelése: 5/3

 fidesz.jpgkép forrás: facebook.com/FideszHU

 

Választási kisokos

A választásról sokat beszélünk, mégis sokak számára nem tiszta pár alapvető kérdés. Ez nem feltétlen a választók hibája, az embereknek van jobb dolga, mint hogy a választási rendszer leírását vagy az aktuális pártpolitikai kérdéseket bújják. A következőkben pár gyakran ismételt kérdést szeretnék megválaszolni, vagy éppen pár téves állítást cáfolni, röviden, érthetően.  

A választásokon 199 mandátum lesz kiosztva. Ez azért ennyi, mert a 199 egy prímszám, így nem lehetséges az hogy minden párt ugyanannyi mandátumot szerez. Valakinek mindenképp lesz többsége, de a kormányzáshoz abszolút többség kell, tehát egy olyan párt vagy párt koalíció, ami nagyobb mindenki másnál együttvéve. A 199 mandátumból 106 egyéni körzetben szerezhető meg. Az a jelölt, aki megnyer egy ilyen körzetet, egyenesen a parlamentbe jut. A maradék 93 mandátum a listás szavazatok alapján arányosan lesz kiosztva.

 780.jpg

kép forrás: napi.hu

„Ha olyanra szavazok, aki nem jut be a parlamentbe, elveszik a szavazatom.”

Ez nem feltétlen van így. Az igaz, hogy ha olyan pártra szavazunk, aki nem jut be a parlamentbe, akkor a szavazatunk nem fogja befolyásolni az országgyűlési mandátumok eloszlását. Viszont van három párt, aki az 1%-t szeretné elérni. Ez azért lehet fontos, mert az a párt, aki eléri az 1%-t az országos listán, annak nem kell visszafizetnie a kampányra kapott állami támogatást. A következő pártoknak lehet esélye erre: Együtt, Kétfarkú Kutyapárt, MIÉP. Az előbbi kettő jó eséllyel indul az 1%-ért, a MIÉP-et külön egy közvélemény-kutató se méri, így nehéz megítéli mire számíthatnak. Ha ezeknek a pártoknak a munkásságával egyetértünk, és szeretnénk támogatni a további működésüket, akkor érdemes lehet rájuk szavazni.

 

„Az MSZP-re szavazok, mert nekik van a legjobb esélyük a Fidesz kétharmada ellen”

Sokan szavaznak csak azért, hogy a Fidesz kétharmadát megakadályozzák, de a listán MSZP-re leadott szavazatok nem alkalmasak erre. Hiába nyer egy nagyobb párt további 1 vagy 2%-t a listán, az nem lesz elég egy mandátum elvételére se. Ezzel szemben, a Momentum bejutása egy új tényezőt hozna az országgyűlésbe, így nagyban lecsökkenne a kétharmad esélye. A Momentum bejutása kérdéses, de ha bejut, az legalább 5 helyet biztosít nekik a parlamentben.

 

„Az én kerületemben úgysem az nyer, akit én akarok, így inkább nem szavazok”

Széleskörű tévedés, hogy az egyéni jelöltekre adott szavazatok elvesznek, ha nem ők nyernek. Valójában az a helyzet, hogy a vesztes jelöltekre leadott szavazatok, az országos listához adódnak hozzá, úgynevezett töredékszavazatként. Ha nem az az egyéni jelölt nyer, akire mi szavaztunk, akkor a szavazatunk hozzá adódik a pártja listájához, mintha kétszer szavaztunk volna a listán. Ezért lehet érdemes az esélytelen jelölteket is támogatni.

 

„Az én kerületemben úgyis az nyer, akit én akarok, így nem kell elmennem szavazni”

2012 óta ez az állítás sem helyes. Az egyéni körzetek győztesei egy mandátummal gazdagodnak, a rájuk leadott szavazat nem adódik a listához töredékszavazatként. Viszont az a szavazatszám, amivel többet ért el a másodiknál, az igen, az hozzá adódik az országos listához. Ez a győztes kompenzáció. Így nem csak az számít, hogy ki nyer, hanem az is hogy hány szavazattal nyer.

 

„Hol van az MSZP/PM/DK/LMP/Momentum jelöltje a körzetemben?”

Az MSZP és a DK korán megegyezett arról, hogy nem indítanak egymás ellen jelöltet, így ahol MSZP-s jelölt van ott nincs DK-s, és fordítva. Később a PM csatlakozott az MSZP-hez így ők közös listán indulnak. Ezután több körzetben is történtek visszalépések, a fent említett pártok által, azért hogy a Fidesszel szemben, egy ellenzéki jelölt szálljon szembe. Az, hogy ki kinek a javára lépett vissza a pártok közleményeiből derülhetnek ki. Néhány párt nem is tudott minden körzetben jelöltet állítani.

 

„Szavazhatok másra listán és egyéniben?”

Annak ellenére, hogy a választók többsége ugyanarra szavaz egyéniben és az országos listán is, lehetséges megosztani a szavazatunkat. Ha több párttal is szimpatizálunk érdemes lehet, valamint akkor ha egy a körzetben esélyes egyéni jelölt miatt szavazunk megosztva.

 

„Én Fidesz párti vagyok, úgyis mi nyerünk, nem kell elmennem szavazni”

A Fidesz valóban a választás legnagyobb esélyese, de a kétharmada még mindig kérdéses. A kétharmadra szüksége lenne ahhoz többek között, hogy elfogadják a „STOP Soros” törvénycsomagot, valamint arra, hogy az alkotmányba emeljék a kvótaellenes népszavazás eredményét.

 

„Én utálom a Fideszt, nem szavazok, mert értelmetlen, úgyis ők nyernek”

A Fidesz továbbra is küzd a kétharmadért, amit ha megszerez, akkor sokkal tágabb lehetőségei lesznek az akarata végig viteléhez. Ennek a megakadályozása reális cél lehet az ellenzéknek.

 

„Taktikai átszavazással, a legesélyesebb ellenzéki jelöltre szeretnék szavazni, honnan tudjam ki az?”

Több oldal és applikáció is megjelent mióta az ellenzék meghirdette a taktikai átszavazást, az egyik megbízhatóbb a Márki-Zay Péter által összeállított: https://rendszervaltas2018.hu/

 

„Hogy szavazhatok arra, hogy ki legyen a miniszterelnök?”

A választók közvetlenül nem szavazhatnak arra, hogy ki legyen a miniszterelnök. A miniszterelnököt a legtöbb mandátumot szerző párt fogja választani. A pártok miniszterelnök jelöltjei legtöbbször a párt listavezetői is, így a nevük szerepelni fog a választólapon a pártok logója alatt.

 

„Átverik az embereket azzal, hogy eltűnik a tintája a tolnak amit adnak.”

A tinta eltűnős legenda népszerű, de nincs alapja, ha akarjuk, ikszelhetünk a saját tollunkkal is.  

 

„Úgyis elcsalják a választást a szavazatszámlálók”

A számláló bizottság tagjai a pártok delegáltjai. Ez azért van, hogy így a versengő pártok emberei sakkban tartsák egymást. Ezen kívül független ellenőrzők is vannak. Azért  a pártok el szokták mondani a delegáltjaiknak, számláláskor már ne nagyon hagyják el a szavazóhelyiséget. Ezzel a kölcsönös bizalmatlansággal ellenőrzik egymást.

 

„XY-ra szavazok, mert ő majd képviseli a kerületem/városom/megyém érdekeit.”

Nem mondom, hogy teljesen példa nélküli az, hogy egy képviselő kiáll a körzete érdekeiért, de ez legtöbbször csak kampányfogás. A képviselők, ha akarnák, se tudnák befolyásolni a  választókörzetük későbbi sorsát. Ennél sokkal fontosabbak a polgármesterek egy adott település számára.

 

„Nem szavazok, mert egy szavazat nem számít”

Nehéz vele vitatkozni, ugyanakkor, ha sok „egy szavazat” gondolkodik így, akkor abból hamar sok szavazat lesz. Nem feltétlen az egy szavazatunk hatását kell mérlegelni. Inkább tekintsünk úgy a szavazásra, mint állampolgári kötelességünk. Szavazzunk a lelkiismeretünkért, hogy elmondhassuk, mi hozzá tettük azt, amit hozzá tudtunk tenni.

 

„A sok buta proli dönti el a választást, nincs értelme szavazni”

Annak ellenére, hogy az ellentétes politikai közösségek szeretik butasággal vádolni egymást, ez nem teljesen van így. Minden komoly párt támogatói között vannak egyetemi professzorok, és mélyszegénységben élő, nyolc általánossal sem rendelkező szavazók is. A politika iránt pedig valójában a társadalom „alja és teteje” kevésbé érzékeny. Leginkább a középosztályt érdekli a politika, és minél műveltebb valaki annál valószínűbb, hogy szavazni fog, leszámítva azokat, akik tudatosan tagadják meg szavazást. A pártoknak a célja az, hogy mindenkit megszólítsanak. Az a párt, aki nem kíván a középosztályra és az értelmiségre is támaszkodni hamar elbukik.

 

„Azon dől el a választás, hogy ki tud több szavazatot felvásárolni.”


Ez szintén téves. Főleg azért, mert nehéz megbizonyosodni arról, hogy a lefizetett személy tényleg a kívánt pártra szavazott.  Erre megoldás lehet a láncszavazás, de ott nagy a lebukás veszélye, és lehetséges, hogy a lefizetett választó azt is szabotálja, és úgy veszi el pénzt, hogy másra szavaz. Még ha működne is, csak pár száz szavazatot lehetne összeszedni, miközben a nagy pártok milliós szavazatokkal számolnak. Összességében jobban teszik a pártok, ha a pénzüket kampányra fordítják, ott nagyon kevés dolog illegális, de jóval több szavazatot lehet nyerni vele.   

 

„Honnan tudjam hova kell mennem szavazni?”

Ha minden igaz, az információkat már kiküldték levélben, de cím alapján rá lehet keresni a körzetre a http://www.valasztas.hu/ -n is. Itt minden további információ megtalálható a körzetekről, a jelöltekről és a listákról is.

 

 

Ha az ellenzék nyerne…

Az ellenzék szereplői közül többen is kormányváltásra készülnek. A legújabb közvélemény-kutatások szerint erre nem kell számítani. Viszont érdekes megnézni azt, ha mégis sikerülne, pontosan milyen lehetőségei lennének az ellenzéknek. Karácsony Gergely többször beszélt arról, hogyan bontaná le a „nemzeti együttműködés rendszerét”, de a gyakorlatban ez nehezen lenne kivitelezhető. Ha a Fidesz nem szerezne többséget, akkor a rendszerváltás utáni, politikailag legmozgalmasabb pár hét következne. Egy rövid, átmeneti időszak, egy olyan káosz, amin sokan nyerhetnek, és sokan bukhatnak el. A gondolatkísérlethez felételezzük, hogy Fidesz kapja a legtöbb szavazatot minden esetben, a Jobbik marad a második legnagyobb párt, de a baloldal az LMP-vel összefogva nagyobb nála, valamint a parlamentbe jutó pártok az MSZP-PM, DK, LMP, Jobbik, Fidesz-KDNP.

Ha a Fidesz, a mandátumok kevesebb, mint egyharmadát szerezné…

Ebben az esetben lehetősége lenne az ellenzéki pártoknak, hogy összeálljanak, és ezzel megszerezzék a kétharmadot. A kétharmad ígérete elég csábító lehet ahhoz, hogy a Jobbik és a DK is beszálljon, és egy ideiglenes összefogásban megpróbálják átalakítani a jelenlegi rendszert. Logikus lenne nekik a választási rendszert átalakítani. Bevezetnék a kétfordulós választást, így biztosítva lehetőséget arra, hogy tényleg egy jelölt álljon szemben a Fidesz jelöltjeivel. Ugyanakkor az LMP-nek és a Jobbiknak is káros lehet a DK-val való együttműködés. Minél több időt töltenének ebben a szövetségben, annál nagyobb lenne a politikai kár számukra, így nekik a mielőbbi választások kiírása lenne a cél. Könnyen lehet, hogy a miniszterelnök ebben az esetben Karácsony Gergely lenne. Hozzá kell tenni, hogy ha a Gyurcsány újra a hatalom közelébe kerül, számíthatunk demonstrációkra, de ezt lehet ő is felmérné, és inkább a háttérben maradna. A zavaros időszak után valószínűleg Karácsony és az MSZP bukná a legnagyobbat. A Jobbik és az LMP is rosszul jöhet ki, ha túl hosszan marad a koalícióban. Könnyen lehet, mindezek után az új választáson a Fidesz újra megszerezné a többséget. Hozzá teszem, ha a Fidesz nem szerezné meg a mandátumok egyharmadát se, akkor a legtöbb közvélemény-kutató cég is lehúzhatná a rolót.

Ha Fidesz nem szerzi meg a többséget…

Ebben a verzióban a Fidesz szerzi a legtöbb mandátumot, de nem szerzi meg a mandátumok felét. Ugyanakkor ebben az esetben a kétharmadot sem tudja birtokolni az ellenzék. Így első körben felmerülhet, hogy az egyik pártból a Fidesz megpróbál átcsábítani valakit, hogy kormány alakíthasson. Erre azért kicsi az esély, mert a sok kicsi ellenzéki pártnál, az országgyűlési helyekre a leghűségesebb emberek fognak bekerülni. Ha a Fidesz nem tudna kormányt alakítani, akkor a lehetőség átkerül a Jobbikhoz. A Jobbik valószínűleg csak az LMP-vel lenne hajlandó összeállni. Nekik viszont feltehetőleg szintén nem lenne meg a többségük. Karácsonyéknak az lenne a célja, hogy ne alakulhasson meg a Jobbik vezette ellenzéki kormány. Viszont később, amikor a kezdeményezés hozzá kerül, mint a harmadik legnagyobb párt, akkor rá kéne vennie a Jobbikot, hogy csatlakozzon az ő általa vezetett koalícióba. A Jobbik és az LMP nem csatlakozna ilyen szövetséghez, hiszen a puszta többséggel, nem tudnának érdemben kormányozni, és az ideológiai különbség is súlyos lenne a DK-val. Ezen túlmenően, ez politikailag is káros lenne nekik, miközben érdemi előnye nem lenne. Ezek után mindenképpen új választás lenne. A Jobbik és az LMP ebben az esetben nem „gyurcsányozódna össze”, így jól is kijöhetnének a dologból. A legnagyobbat itt is Karácsony és az MSZP bukna. 

Egyéb verziók

Kormányzásra valószínűleg összeállna az MSZP-PM és a DK. Arra hogy ők többséget szerezzenek kicsi az esély. Az sem valószínű, hogy az LMP beállna hozzájuk, még akkor se, ha úgy meg lenne a többség. Még a számukra legpozitívabb mérések szerint sem tudnának együtt többet szerezni, mint 30%, nemhogy 50%-ot.

A Jobbik kormányázására akkor van esély, ha az LMP-vel együtt meglenne a többségük. Ebben a helyzetben valószínűleg hajlandóak lennének összeállni. De a helyzet ugyan az, mint a fent említett verzióban, a számukra még legoptimistább mérések alapján együtt sem fogják megszerezni a mandátumok 30%-át.

A Momentum

Jelenesetben a legtöbb közvélemény-kutató cég szerint a Momentum nem fog bejutni. Ha bejutnának, valószínűleg 5 helyet szereznének. Szintén nem vennének részt olyan koalícióban, amiben a DK és az MSZP szerepel. A Jobbik-LMP szövetségbe akár beállhatnának, de tudjuk nem feltétlen felhőtlen a viszonyuk az LMP-vel. Nekik egy fentebb vázolt szituációban a harcokból és a koalíciókból való kimaradás lenne ideális. A fenti szituációk könnyen hozhatnák az MSZP, a PM és az Együtt súlyos válságát, amiből a Momentum hosszútávon sokat nyerhetne.

19635273_1231681_8b8f3537b079875cbe1646409e4c0f65_wm.jpg

kép forrás: index.hu

Négy miniszterelnök országa…

Felmerülhet a kérdés, miért is vettem számba ezeket a lehetőségeket, ha oly kicsi rá az esély, hogy megtörténjenek. Az esély pedig valóban kicsi, a Medián legfrissebb felmérése szerint, ami az elmúlt évtizedek egyik legpontosabb közvélemény-kutató cége volt, a kétharmadot is megfogja szerezni a Fidesz-KDNP. Ennek ellenére, Karácsony Gergely, Szél Bernadett és Vona Gábor is arról beszél, hogy majd ő leváltja Orbán Viktort. Jó kérdés, hogy olyan pártok jelöltjei, amiknek a mandátumok 20%-nak a megszerzése is nagy siker lenne, miért beszél erről. Értem én, hogy a modern tréner azt mondja, hogy ha valamit sokat mondogatsz, akkor az úgy lesz. De nem lesz. Értem azt is, hogy a választókat mozgósítani kell, akik szeretnek nyerni, és jobb azzal kampányolni, hogy nyerni fogunk, mint azzal hogy érjük el a 20%-ot. De arra nagyon figyelnünk kell, hogy sose higgyük el a saját hazugságainkat.  2002-ben, amikor két nagy koalíció küzdött fej-fej mellett, érthető volt, hogy Orbán Viktor és Medgyessy Péter is azzal kampányolt, hogy miniszterelnök lesz. A 10%-os pártként, arra való hivatkozást, hogy miniszterelnök leszek, Mesterházy Attila kezdte el. Őt mutatták be úgy, mint Magyarország következő miniszterelnöke. Ez abból a szempontból érthető volt, hogy az MSZP akkor még nem dolgozta fel, hogy már nem kihívója a Fidesznek, és elvesztette a nagy párt státuszát. Hozzáteszem, az MSZP még most is nagy pártnak, és az ellenzék vezetőjének képzeli magát. Amiket én leírtam fentebb, azokat a miniszterelnök jelöltjeink is végig játszották fejben. Tudja jól Karácsony Gergely, Vona Gábor és Szél Bernadett is, hogy nem lesznek miniszterelnökök. Fontos látni azt, hogy Vona Gábor nem csak azt mondja, ha nyer a Jobbik, én leszek a miniszterelnök, ő azt mondja, ő lesz az, és ez már biztos. A valóságban, hiába adjuk hozzá egy az egyben az összes bizonytalan szavazót a Jobbik táborához, akkor se nyernének. A megfejtés az, hogy ezek a jelöltek, leginkább azt tudják kínálni, hogy ők nem Orbán Viktorok. A legnagyobb politikai termékük az, hogy Orbán Viktor valaki más, és nem ők. Azért fontos nekik ez a kommunikáció, mert mást nem tudnak nyújtani.

Ehelyett lehetne az, hogy képviselnek egy elvet, egy politikai programot, amit ellenzékben is végig tudnának vinni. Lehet ezt így is csinálni. Novák Előd sosem azzal ült be a parlamentbe, hogy bebizonyítsa, hogy ő nem Orbán Viktor. Volt egy képe a világról, elvei, amiket megpróbált képviselni, és a döntéseit láthatóan mindig azokkal összhangban hozta meg. Még akkor is, ha a stílusa sokszor okozott megrökönyödést. Az LMP-ben volt egy Schiffer András, aki volt LMP elnök, mégsem azzal kampányolt, hogy ő lesz a következő miniszterelnök. Arra kért felhatalmazást a választóktól, hogy a pártja elképzeléseit és elveit képviselje az parlamentben. Ezek az emberek nem véletlenül nincsenek ott már, pedig szükség az lenne rájuk.

Apró dolgok, amik befolyásolhatják a választást

A mélyreható elemzések már megszülettek a választással kapcsolatban, viszont van pár kevésbé hangsúlyos tényező, amik bizony befolyásolhatják a választás eredményét. Nehéz megmondani, hogy valóban hatással lesznek-e a választás kimenetelére, de egy végtelenségig kiélezett versenyben bármi lehet a mérleg nyelve.

A foci

A labdarúgó válogatottunk csúfos kudarcokat szenvedett el az elmúlt egy évben. Hiába a csendesítő nyilatkozatok a lassú fejlődésről és a megalapozott jó irányról, ezt már nagyon kevesen hiszik el. A helyzet az, hogy a válogatott olyan mélyponton van, amin talán évtizedek óta nem volt. A kormány stadionépítési láza a Fidesz szimpatizánsok szemében is túlzottnak tűnik. A kormány kiemelt helyen kezeli a focit, így az eredmények jobban lecsapódnak rajta. Magyarország első számú sportjáról beszélünk továbbra is, így a letargikus hangulat rányomhatja a bélyeget a választókra is.

Az időjárás

A bizonytalanok száma kifejezetten magas jelenleg a választók között. Őket könnyen ellehet majd tántorítani a szavazástól. Egyik ilyen elem lehet a rossz időjárás is. A napos idő, viszont pont ellenkezőleg, a választási kedvet hozhatja meg. A legjobban mozgósító pártok a Fidesz és a DK, így nekik az eső vagy a kellemetlen időjárás lenne ideális, mert az ő szavazóik mindenképpen elmennek majd szavazni. Az előrejelzések alapján, napos, tavaszias idő várható. Ez azoknak a pártoknak ideális, akik komoly rejtőzködő bázissal rendelkeznek, nehéz ezt felmérni, de ilyen lehet a Momentum és az LMP.

2130c902c7a3d2b89a0a1e7b36ab676a.jpg

A Húsvét

Ebben az évben a Húsvét a választás előtti héten volt. Ez alkalmas volt arra, hogy az emberek elolvassák az aktuális híreket, utána nézzenek a pártoknak. Ezért is lett volna különösen fontos az ellenzéki pártoknak, hogy még Húsvét előtt meglegyenek a visszalépések. A „taktikus átszavazáshoz” is már számtalan oldal és applikáció van, a hosszú hétvége ideális lett volna, hogy ezeket átböngésszék a szavazók.  Ezzel szemben viszont még ezen a héten is sorra lépnek vissza, és folynak tárgyalások, amiket egyre nehezebb követni. A kormány médiajelenléte viszont hasznos lehetett, mert ők így el tudták juttatni az üzeneteiket a szavazókhoz. Az sem véletlen, hogy a Jobbik új kampányfilmjei éppen az ünnep előtt jelentek meg.

A kutyapárt

Az MKKP több körzetben is állított jelöltet. Nehéz megmondani hány szavazatot szerezhetnek. A legtöbb közvélemény kutató cég nem is méri őket, aki igen az 0 és 1% közé teszi. Az egyéni körzetekben is vihetnek el szavazatot, de a listán is lehet meghatározó lesz a szerepük. Ha a „taktikus átszavazás” nem működik, akkor a visszalépettek szimpatizánsai könnyen kiköthetnek a kutyapártnál. Az is látványos volt, hogy március 15.-én mekkora tömeget tudtak összegyűjteni. Egyértelmű, hogy a párt elutasítottsága nagyon alacsony, így szinte bármilyen párt szavazói átpártolhatnak hozzájuk. A protestszavazatok is náluk köthetnek ki.

 cropped-cropped-fejlec.jpg

A töredékszavazatok hiánya*

Az ellenzéki pártok hamar rákaptak az ötletre, hogy az egyéni körzetekre építve győzzék le a kormánypártot. Való igaz, hogy a kormány az egyéni körzetekben lévő dominanciájára támaszkodik, viszont listás szavazatok ugyan úgy fontosak lehetnek. Az MSZP-PM és a DK egyessége alapján az MSZP-PM nem indít egyéni jelöltet 46 körzetben, ott ahol a DK igen. Alapesetben, ha el is vesztenek egy körzetet, az egyéni jelöltekre leadott szavazatok, töredékszavazatokként hozzá adódnak a pártlistás szavazataihoz. Jelen esetben ez az jelenti az MSZP-PM koalíció nem fog töredék szavazatot kapni 46 kerületből. Ez több százezer szavazatot jelenthet. Ezt a megszerzett egyéni mandátumokkal próbálják majd kompenzálni. A Fidesz és a Jobbik számíthat a töredékszavazatokra, ők minden kerületben indítanak jelöltet. Az LMP pontosan emiatt óvatos a visszalépésekkel. Visszalépni így is sokszor megéri egy pártnak, elsősorban a politikai haszon miatt. A Momentum visszalépései gondot okozhatnak nekik, Fekete-Győr András visszalépésével biztos hogy több ezer töredékszavazatot veszítettek.

*frissítve:04.04. - 20:30

 

 

United We Stand – Elections in Hungary 2018

The next Sunday, the elections of 2018 will take place in Hungary. Now it looks like Viktor Orban and the Fidesz-KDNP alliance will gain the majority of the votes. There are 199 seats in the Hungarian National Assembly. 93 seats will be decided by a nationwide constituency by propotional representation. The reamaining 106 seats can be gained through single-member constituencies. This system is very ideal for the government, they can win most of the single-member constituencies. If the opposition wants to take many seats than they have to be able to stand up for one single opposition candidate in every constituency. The negotiations among the oppsition parties are still ongoing as of now. Will they succed? Or the Orban government can start the third term in a row?

Fidesz-KDNP

Orban does not represent himself as the Prime Minister candidate of the Fidesz party. His message is that he is the leader of Hungary and the Hungarian people. 15 March is a national holiday in Hungary, but in elections year it is also the start of the campaign. At Orban’s speech, few hundred thousand were present, it was the biggest political rally on that day.  Orban depicts the opposition Prime Minister candidates as those who are supported by international organizations. Orban still has the support from the majority of the voters. The party can expect 50% of votes from the nationwide constituency and will probably win 80-90% of the single-member constituencies. They have a chance to gain the 2/3 of the seats in the National Assembly, which would strengthen their postitions. Even though they talk about the opposition as a united anti-goverment alliance, in fact the oppostition is deeply devided and that helps the government to keep their strong position.

Jobbik

The party went through a big change during the last few years. The party leader Gábor Vona declared the new way to be opened for the leftist voters. Many nationwide famous leftist political person stood up for Jobbik to help them in their transformation. Vona declared he will be Prime Minister from this year, but it is very far from what we can predict now. It looks like the radical rightist supporters left the party but they couldn't gain more voters from the central. So the party is not more popular than it was. They are still the second biggest party in the country, but it means only about 15% of the votes. Jobbik is willing to cooperate with leftist parties excluding the party of the former Prime Minister Gyurcsány. Gyurcsány also condemn Jobbik, despite their change of attitude. The confrontation of the two parties means the anti-Fidesz coalition is lacking a party with over 10% of the votes, anyway. Vona, through the transformation of the party, removed many radical key figure of the party. He did this because he promised in this way they will be able to win the elections. But if there is no major change in politics in the next few days, it wont happen, and Vona will face huge opposition scandal inside his own party.

 

MSZP-PM

The strongest political formation on the left side is the MSZP-PM coalition. The MSZP had a strong Prime Minister candidate last year, who had a social-democrat political program. Eventually, he resignated due to problems inside the party. It was unclear, but he claimed that many members of the party are not interested in replacing the government. Their new Prime Minister candidate is the candidate of a small green party called Párbeszéd Magyarországért (PM). Gergely Karácsony now holds the greatest support on the left side. If the left side would manage to win the elections he would be Prime Minister. Even though he is a widely accepted politician, who is often depicted as the „good guy”, he is problematic in many cases if its about negotiations with other parties. He is the former member of the third way green party LMP. Karácsony left that party and created PM with a similar profile a few years ago. Karácsony was originally the candidate of another party called Együtt, but he abandoned them in favour of MSZP, now he should make agreement with them too.

DK

The Democratic Coalition (Demokratikus Koalíció) is the party of the former Prime Minister Ferenc Gyurcsány. They are the radicals on the left side. They reject to cooperate with Jobbik, but they made a very favorable agreement with MSZP. When MSZP had no Prime Minister candidate the DK made an agreement with them about the single-member constituencies. DK managed to take 46 constitunecies while MSZP kept 60. The party was able to grow recently now it is possible they will gain the 10% of the votes. The coordination with the MSZP-PM coalition can be very profitbale for them.

Együtt

Együtt is a small party created in 2014 in order to unite the leftist parties. Ironically, Együtt is now left alone (Együtt means Together in Hungarian). They made an agreement with PM but they were abandoned in favor of the much more popular MSZP. Együtt is a liberal party with very few nationwide known members. They have chance to win only one single-member constituency. They can barely expect the 1% of the votes. But their presence can be problematic for other leftist parties. Együtt can gain a few thousand votes in Budapest, and it can be enough to make the most popular leftist opponent lose. Karácsony has to make a deal with them, and they have to make it very soon.

LMP

The small green party can be the winner of the devided left side. Their candidate for Prime Minister is Bernadett Szél. LMP was wiling to cooperate with other parties but they expected cooperation with all the opposition parties including Jobbik. Now Jobbik only negotiate with them. It looks like they will manage to gain the 7% of the votes which is enough to get into the National Assembly because 5% is needed for that.

Momentum

The small party is in a difficult situation. The party is trying to be a new wawe of politicians with very young members. They condemn the Fidesz goverment as much as they condemn the earlier socialist governments. On the other way if they not cooperate with the leftist oppostion than it can lead to more devided left side which will grant more seats for the current goverment. As of now Momentum resignated in several districts in favor of the most popular oppostition candidate, even the party leader András Fekete-Győr resignated from the Budapest downtown area’s constituency. The party try to maintain a program similar to the French President’s, Emmanuel Macron. They keep in touch with the French movement En Marche. According to latest polls they can expect 3-4 % of the votes which would be not enough to enter to the National Assembly but with a strong campaign maybe they can grow up to reach the needed 5% of the votes.

 

Orbán prepare to stand united with the Hungarian people. His fight is against the international froces which try to take over Hungary. For him the opposition parties are just small puppets of these forces. Meanwhile the opposition try to stand united against the government. There are several projects and applications now to show in which constituency who is the most popular opposition candidate. The parties encourage people to vote for the strongest candidate. But it is questionable if the voters will follow these instructions. Jobbik was born from the political struggle created by Ferenc Gyurcsány, its probable that they won’t vote for him, they won’t think he is better than Orbán, even if Vona says so. The opposition struggle to have one candidate in every district but their real struggle would start only if they would manage to win the elections.

 

 

 jelenlegi_trend-01.jpg
Predictions by polling companies, gray is not decided

süti beállítások módosítása