A liberális ideológia történelme során már számtalan változáson átesett. Legutóbbi szemléletváltásánál viszont éppen a szabadságra épülő retorikája kérdőjeleződött meg. Sokkal inkább érték alapú lett. Mit jelent a liberalizmusnak a szabadság? Milyen váltás történt a retorikában? Milyen következményekkel jár ez a jövőben?

A liberalizmus és az értékek

 A liberalizmussal egyidejűleg jelent meg a konzervativizmus. Ha nagyon egyszerűen akarjuk leírni a két ideológia különbségét, akkor az értékekhez való viszonyukat kell megnézni. A konzervatív államelmélet úgy gondolja, vannak alapvető emberi és kulturális értékek és ezeket az államnak figyelembe kell venni a döntéshozáskor. Ezzel szemben, a liberalizmus kezdetétől már azt hirdette, hogy az állami részvételnek kicsinek kell lenni a társadalom életében. Így egyértelmű értékek segítése helyett szabadságot kell adni az embereknek, hogy azok maguk kialakítsák a kívánt értékeket. Természetesen a liberalizmusnak is volt egy adott értékrendje, csak ez sokkal kevésbé volt konkrét, mint a konzervatívoké. A liberalizmus a kisebbségek jogait folyamatosan kiterjesztette. A 19. század végén és a 20. század elején, a szociális alapon hátrányos helyzetűek politikai jogainak a kiterjesztése volt a legfontosabb új iránya. Később a nők jogaié, a 60-as évektől az etnikai és faji egyenlősítés. Majd a szexuális kisebbségek jogai következtek. Ezek a jogkiterjesztéseket mind a szabadság jogára hivatkozva vitték végbe. Az Egyesült Államokban a feketéknek azzal a retorikával vívtak ki egyenlő jogokat, hogy nekik is jár az a szabadság, ami a fehéreknek. A meleg jogi mozgalmak célja is az volt, hogy ugyan azt a szabadságot kapják meg, mint a heteroszexuális párok. A meleg jogi sikerek azt jelentették az állam nem ismeri el többé a férfi-nő kapcsolatát, mint értéket, amit meg kell védeni. A szabadság elve felülírta az értékelvű gondolkodást. A szabadságra való hivatkozást jól mutatja az amerikai legfelsőbb bíróság indoklása a melegházasság egész országban való engedélyezésére.

"A házassághoz való jog minden ember alapvető, elidegeníthetetlen joga, és az alkotmány egyenlő bánásmódról szóló klauzulája szerint a melegeket nem lehet megfosztani ettől a jogtól"

Az érvelés egyértelmű. Az alapja az, hogy a házasság jogát, a szabadságra hivatkozva, meg kell adni ennek a kisebbségnek is. Ugyan az az érvelés, ami alapján a nőket beengedték a politikába a 20. század elején.

A váltás

A mai liberális miniszterelnök példakép a világban valószínűleg Justin Trudeau Kanadából. 2015-ben, amikor megnyerte a választásokat, a kormányát fele-fele arányban nőkből és férfiakból alkotta meg. Sőt, ez már kampány ígértében is szerepelt és úgy jelent meg, mint egy érték a világba. Itt már nincs szó szabadság alapján való jogkiterjesztésről, itt valójában pont hogy egy érték mentén való politizálás érhető tetten. A liberalizmus értékként való kezelése leginkább Európára jellemző (és Kanadára, ahogy a példa mutatja) és kevésbé Amerikára. Ha Justin Trudeau döntését vetítjük le a meleg jogokra, akkor ez azzal érne fel, ha mostantól a közjegyzők kifejezetten a homoszexuális párokat preferálnák a heteroszexuálisok helyett. Ha a nő jogi mozgalom útját nézzük, akkor nem kizárható, hogy ez egyszer megtörténik majd a jövőben.

A korábban az értékek meghatározásától ódzkodó liberális szemlélet tehát ma értékeket határoz meg. A konzervatív eszme is nagy változásokon ment át, és a neokonzervativizmus kifejezetten sok elemet vett át a liberálisoktól. A liberális és a szociáldemokrata mozgalmak pedig több országban egyesültek a 20. század alatt, így meg alkotva a modern balliberális fogalmat. Könnyen lehet, hogy a mostani változások is két eszme egymásba olvadásának tünetei, ezért jelenik meg a konzervatív jellegzetesség a liberális oldalon. Amíg a konzervativizmus egyfajta régi rendszert és értékeket kívánt megvédeni, úgy most a liberalizmus az általa felállított rendszert kívánja konzerválni és annak legfontosabb értékeit megvédeni, ami maga a liberalizmus, a liberális életszemlélet.

Még jobban látszódik a szemléletváltás ha Közép- és Kelet-Európára tekintünk. Itt a felzárkózásként, a Nyugat-Európához való tartozásként, a modernségként kommunikálják ezeket a törekvéseket. Ha Magyarországon a meleg jogokról, a romák felzárkóztatásáról, vagy a női jogok védelméről van szó akkor a legfontosabb érv nem az szokott lenni, hogy a szabadság elve alapján egyenlőséget kell adni, hanem az hogy ezek az értékek alapján közeledhetünk a nyugatiassághoz.

Nyugat Európában a szélsőséges muszlimok jelenléte aktualizálja a kérdést. Mit lehet tenni, ha a liberalizmus alapján ad az állam jogokat és komoly támogatást olyan embereknek, akik nem osztják a liberális nézetek? Lehet-e liberális egy rendszer azok felé, akik nem akarnak liberális rendszert? Részben valószínűleg erre válasz a nézetváltás. A szabadságra hivatkozó jogkiterjesztést csak akkor lehet végbe vinni, ha a jogokra valóban van igény. Azok számára, akik nem tekintik a liberális szabadságot célnak maguk számára, nekik mint érték kell eladni ezt az ideológiát. Ha a liberalizmus célkitűzéseit nem lehet propagálni, akkor magát a rendszert kell. Ezért a liberalizmust mint az emberiség egyik értékét kínálják, ami biztosíték a színvonalas életre.  

Mit jelenthet ez a jövőben?

A liberalizmus állandó kritikája az szokott lenni, hogy egyenlőségre hivatkozva többletjogúságot ad bizonyos kisebbségeknek. Ez a kritika továbbra is jellemző. Viszont a mostani szemléletváltásra még igazi válasz nem érkezett. Európában megjelentek olyan radikális pártok, amik pont a muszlimokkal való konfrontáció miatt vállaltak fel korábbi liberális célokat, úgy mint értékeket. Pont ezekre hivatkozva próbálják átcsábítani a liberális szavazókat a bevándorlás ellenes politikájukhoz. Franciaországban a Nemzet Front, Svédország a Svéd Demokraták de még Donald Trump is ki állt a melegek jogaiért. Viszont ezek a mozgalmak nem adnak valódi alternatívát a liberális mozgalmak helyett. Eleve nehezen megválaszolható kérdés, hogy a változás miért ment végbe. Ezt jelenleg nehéz megmondani. Mivel Európában jellemzőbb, ezért könnyen lehet az Iszlám világ általi külső konfrontációra adott válasz. De közre játszhat az európai integráció is, amihez többek között az Unió, értékeket akar mutatni az integrálódóknak. Lehetnek belső okok is, miszerint a mozgalmak már majdnem mindent célt elértek és nem tudják a jogkiterjesztéseket tovább növelni. Lehet ez egy fejlődési korszak vége is.

A jelenség megfejtéséhez azt is meg kell válaszolni, hogy hogyan és miért került ki győztesként a liberális rendszer a 20. századból. Érdekesség, hogy a Salazar-féle Portugália, a Franco-i Spanyolország, Ceaușescu-féle Románia, és a posztszovjet Észtország ma mind liberális úton halad. Ma úgy néz ki, minden út a liberalizmushoz vezet. Valószínűleg a liberalizmus legerősebb adottsága az volt, hogy a legnagyobb ütemű életszínvonal növekedést tudott biztosítani. Ennek az alapja a gazdasági növekedés volt, ami abból eredt, hogy nagy versenyt tudott generálni így a fejlődés intenzív volt. Minél többen vesznek részt egy versenyben, annál nagyobb teljesítmény kell a győzelemhez. Ezt a szemléletet emelték át a társadalmi kérdésekbe, ahol a minél szélesebb körnek alkalmazott jogkiterjesztés volt a cél. Ez látszik véget érni, és most már inkább az érték alapú szabályozás veszi át a helyét. Ezzel nem szélesítik a versenyt, épp ellenkezőleg, szűkítik. A nemzetközi vállalatoknál már nem az a cél, hogy mindenkinek legyen esélye bekerülni, hanem az hogy minden kisebbség képviseltetve legyen. Hogy ez átmeneti jelenség-e, azt jelenleg nagyon nehéz megmondani.

 Ha a jelenség hosszútávon és még szélesebb körben, valamint még élesebben fog megjelenni, ha a többletjogokat élvező kisebbségek nem tudják betölteni a tőlük elvárt szerepet, itt főleg beszélve az Európába a népesség csökkenés kezelésére érkező bevándorlókról és az asszimilációjukról, akkor a rendszer elveszítheti korábbi ütemét és gazdasági visszaesést okozhat. Ebben az esetben a liberalizmus épp úgy alul maradhat egy másik ideológiával szemben, mint ahogy maga alá gyűrte a 20. századi eszmei konkurenciáit. Az emberek a kívánt életszínvonal növekedésért új irányok felé nézhetnek, mint ahogy a 2008-as válsággyűrű után villámgyorsan megjelentek a bal- és jobboldali rendszerkritikus pártok Európában. Ha a rendszer nem tudja biztosítani a kívánt életszínvonalat, akkor azt továbbra is értékként kell propagálni, viszont ez a jelenség erősödéséhez vezethet. Lehet nem a történelem ér véget a liberalizmussal, hanem a liberalizmus ér véget egyszer. De lehet, hogy ezzel a legutóbbi nézetváltással, a klasszikus szabadsággal érvelő liberalizmus már most véget ért, és a további jogkiterjesztések helyett már a jelenlegi rendszer konzerválása lesz a cél a jövőben.