A múlt héten elfogadott Sargentini-jelentés kavarta fel a nyáron leülepedett politikai állóvizet Magyarországon. De hiába tűnik úgy, hogy a jelentés Magyarországról szól, valójában a jelentősége sokkal nagyobb Európára nézve. Jövőre európa parlamenti választások lesznek és ez a jelentés volt a kampány első eleme.

A jelentés

Már önmagában visszás volt az, hogy Judith Sargentini írt jelentés a magyar demokrácia állapotáról. Sargentini zöldpárti képviselő, akinek alapvető ideológiai problémái vannak a jelenlegi kormánnyal, valamint a holland politikusnőnek nincsen semmilyen olyan végzettsége, ami képessé tehetné egy ilyen jelentés megírására. A jelentés egyébként magyarul is elérhető, így sokaknak feltűnt, hogy több jogi jellegű problémája is van. A szavazás után ezeket a problémákat azok is elismerték, akik a jelentés elfogadására szavaztak. Nyilvánvaló, hogy egy politikai és nem szakmai jelenésről beszélhetünk. Ez már csak azért is látható, mert ahhoz, hogy Magyarország ellen életbe lépjen az a bizonyos 7-es cikkely, ahhoz annak át kell mennie az Európai Tanácson is, ami meglehetősen kérdéses. A jelentés valós problémákról szóló részéről el lehet mondani, hogy más EU-s országban is fenn állnak, ilyen a korrupció és a sajtószabadság kérdése. Már a vitában is elhangzott, hogy Romániában szintén súlyos, de lehet, súlyosabb korrupciós problémák vannak, és nem Magyarországon, hanem Máltán és Szlovákiában történtek aggasztó újságíró gyilkosságok. Valószínűleg a politikai elnyomást is sokan súlyosabbnak érezték a 2006-os rendőrterror idején. A jelentés tartalmaz olyan elemeket is, ami a liberális értékrend szerint számítanak európai értékeknek, ilyen például a melegek jogai. Ahogy az globálisan is látható, a liberális oldal egyre inkább értékelvű lesz, és az értékeit úgy szeretné elfogadtatni, mint alapvető emberi értékek. Erre van, aki vevő a jobboldalon, de egyértelműen Orbán nem az. Az Orbán kormány leginkább status quo-t szeretne fenntartani a „LMBTQ” közösséggel, nem is tiltja, de nem is mozdítja elő az ügyüket. Hozzá kell tenni, hogy közben Romániában éppen most készülnek szavazni arról, hogy a házasság mint, férfi és nő kapcsolata kerüljön az alkotmányba. Sok tekintetben úgy tűnik a jelentés politikai és társadalmi elemei, ha igazak Magyarországra, akkor halmozottan igazak Romániára, ellenük mégse indult eljárás. Orbán Viktor védőbeszédének és a kormány kommunikációjának egyik kiemelt pontja volt, hogy a jelentés Magyarország ellen irányul. Ez nyilvánvalóan nem így van, pontosan fogalmazva a jelentés az „Orbán Viktor által vezetett Magyarországról” szól. Elsősorban a kormányt kritizálja a szövegében, habár való igaz vannak olyan részei, ahol a társadalommal kapcsolatban beszél rasszizmusról, antiszemitizmusról és xenofóbiáról. Ez sokszor megfoghatatlan, hiszen ha van egy kis csoport, aki rasszista, akkor beszélhetünk arról, hogy a társadalomban jelen van a rasszizmus? Kérdéses az is, hogy mennyire van ennek ráhatása a kormánynak. Az viszont teljesen egyértelmű, hogy ezek a jelenségek nem Magyarország specifikusak. Az is látszik, hogy a jelentés megírásában résztvevők elsősorban kormány ellenes csoportok voltak, akiknek ideológiai problémája van az Orbán kormánnyal. Érdekes belegondolni abba, mi lenne, ha nem egy ilyen politikai és pontatlan jelentéssel hatnának Magyarországra, hanem valódi problémákat próbálna megoldani az Európai Parlament. Továbbá, abba is érdekes belegondolni, hogy ha a magyar választók tudatosan megszavazták ezt a kormányt, van-e joga az uniónak felülírni a rendelkezéseit, akkor is, ha a kormány nem osztja a vélt vagy valós európai értékeket. Ezek elméleti kérdések maradnak, hiszen az Európai Parlament továbbra is korlátolt hatalommal bír, és sokkal inkább politikai játszmák színpada, mint hogy egy valódi hangsúlyos politikai szerv lenne.

kép forrás: Judith Sargentini / MTI/EPA/Patrick Seeger

Az orbáni reakció

A jelentéssel kapcsolatban Orbán Viktort egy olyan helyzetben láttuk, ahogyan nem sokszor. Már a parlamenti vita alatt, de a sajtótájékoztatón is, egyértelműen úgy tűnt Orbán Viktort valóban sértve érzi magát. Már a beszédében is problémás volt az érvelése, miszerint a jelentés Magyarország ellen irányul, hiszen mint már említettem, van ilyen eleme, de nagy részében mégis csak a kormányt kritizálja. Szintén hibázott ott, hogy koncepciós perről kezdett beszélni, ezt sokan úgy értelmezték, hogy valóban nem fog beszállnia vitába és nem fog érdemben reagálnia vádakra. Persze, ezzel az érveléssel már előre be akarta biztosítani magát, és az is nagy politikai előny, ha az történik, amit megjósol, miszerint valóban elfogadják a jelentést. Orbán Viktor sértődöttsége azonban érthető. A jelentés politikai tartalma miatt, és amiatt is, hogy rengeteg már lezárt ügyet tartalmazott. A Fidesz egyfajta hintapolitikát folytatott az Unióval és a Néppárttal kapcsolatban. Amíg Magyarországon, egyszerű jelszavakkal operáltak, és megalkuvást nem tűrően politizáltak, addig a Néppártban mindig készek voltak a kompromisszumra. Ilyen volt a menekültek ügye, akikből párat végül mégis befogadtak, de ilyen volt a halálbüntetés kérdése is, amit nagyon gyorsan elvetettek, amikor a Néppárt felől jött kritika a kérdésfelvetés miatt. Szintén jó példa a CEU ügye, ami a kormányközeli médiában a Soros-egyetemmel való leszámolásként szerepelt, de közben a kormány egyszerű jogi szabályozásról beszélt. Ez a kettősség szükséges volt ahhoz, hogy a kormány végig vigye a terveit Magyarországon, de közben ne kerüljön az európai politikában az oldalvonalra. Orbán Viktor most sem szeretne oda kerülni, pont ezért ragaszkodik a Néppárt tagsághoz, tisztában van vele, hogy valódi ráhatása az európai politikára leginkább a Néppárton belül van. Orbán Viktor üzenete az volt a Néppárt felé, hogy „a dolgokat a magam módján csinálom, de ha valami zavar, akkor csak szóljatok”. Ezt a rendszert borította a fel a Sargentini-jelentés, hiszen itt már nem volt tere kompromisszumnak, a jelentés politikai leszámolásként érkezett. A vita is sok abszurd helyzetet hozott, például a kormány romapolitikájának a kritikájára a roma fideszes képviselő Járóka Lívia válaszolt. Az antiszemita vádak is abszurdnak hatottak, hiszen Orbán Viktornak valóban igaza van, a modern antiszemitizmus leginkább a baloldalról és a muszlim közösségektől jön a mai Európában.

kép forrás: 24.hu

Az Európai Parlament – politikai játszmák a négyzeten

A jelentés elfogadása sok problémát megmutatott az Európai Parlament működésével kapcsolatban is. Azt tudni kell, hogy az európai parlament politikai viszonyai meglehetősen bonyolultak. Eleve zavarosak a pártcsaládok, amiket sokszor hagyományok alapján és nem valós politika alapján választanak a pártok. Erre jó példa a szlovák Smer, ami a Szociáldemokrata pártcsalád tagja, de valójában társadalmi kérdésekben konzervatív, gazdasági kérdésekben liberális politikát folytat. Egy pártnak elég sok dolgot figyelembe kell vennie egy adott kérdés megszavazásánál. Először is ott van a nemzeti érdek, a képviselők elsősorban hazájukat képviselik ideális esetben, de figyelniük kell a saját országuk belpolitikájára is. Legtöbbször egy országból jövő pártok mind külön pártcsaládba csatlakoznak. Figyelniük kell a pártcsaládjuk álláspontjára, de a saját pozíciójukat is számba kell venniük a pártcsaládon belül. Ha ezeket mind figyelembe vesszük, akkor nem meglepő, hogy a bevándorlás ellenes osztrák kancellár, Sebastian Kurz miért állt ki annyira a frakciótárs Fidesz ellen. Orbán Viktort támogatták leginkább a radikális pártok, így van ez Ausztriában is, Kurz az Osztrák Szabadságpártra kíván csapást mérni, Orbánon keresztül. Orbán magyarázatában a bevándorláspárti és a bevándorlásellenes csoportok összetűzéseként szerepelt a két oldal. De ez valamivel bonyolultabb. Mint ahogy említettem, ma a liberális oldal értékelvű lett. Azt szeretné, ha ezek minden politikai szereplő által elfogadott értékek lennének, ilyenek a melegek jogai is, de ilyen a multikulturalizmus is. A konzervatív oldalon van aki, úgy reagál, hogy ezeket az értékeket elfogadja és csak ezen belül kíván operálni, de meg van az a réteg is, aki ezeket nem hajlandó elfogadni. Ez a két csoport volt megtalálható a Néppárton belül is. Orbán annak a rétegnek kíván a vezetője lenni, akiknek az őshonos európaiakon alapuló keresztény Európa az alapvető érték, és nem a multikulturalizmus. Ebben sok szövetségest talál a radikális oldalon, akik nagyrészt kiálltak mellette. A Sargentini-jelentés Orbánt a politikai „szalonból” próbálta eltávolítani, és a politikai paletta szélére száműzni. Pontosan ezt szerették volna többen is a Néppártból, akik a Fidesz kizárását lebegtették. Úgy tűnik a Néppárt, ezt most nem fogja meglépni, hiszen ez a törés könnyen a Néppárt széteséséhez vezethetne.

A szavazás után – most mi jön?

Az Európai Tanács elé került az ügy, de hozzá kell tenni, hogy az eljárás már Lengyelországgal kapcsolatban is a tanács előtt van. Egyértelmű, ha lesz is döntés csak nagyon soká lesz. Azt is látjuk, hogy egy további bonyolult procedúra kell ahhoz, hogy valód szankciókat léptethessen életbe Magyarországgal szemben. Az Európai Tanácsban, azáltal hogy a tagországok állam- és kormányfőiből áll, sokkal egyszerűbbek a politikai viszonyok, mi sem mutatja meg ezt jobban, hogy amíg a cseh kormánypárt a parlamentben megszavazta a jelentést, a cseh kormányfő jelezte, hogy ő nem fogja támogatni azt az Európa Tanácsban. Ha valaki a szankciók elfogadására szavazna, az nyíltan kiállna Magyarország ellen, így mindenképp a kapcsolatok megromlását hozná. Lengyelország már nyíltan kiállt Magyarország mellett, valószínűleg sokan azért se szavaznának a szankciókra, mert senki sem szeretne saját magára is veszélyes precedenst teremteni. De biztosan lesznek olyanok, akik megszavaznák, Macron és Kurz mindenképp ilyen lehet. A szavazás előtt igen csak benne volt a levegőben, de azóta úgy néz ki, a Fideszt mégsem zárják ki a Néppártból. Orbán Viktor már a sajtótájékoztatóján kifejtette, ő maradni akar. A többi pártnak adott, hogy a Néppártot a Fideszen keresztül támadja, de a Néppártnak szüksége van a Fideszre, nem csak azért mert 11 helyet hoznak a parlamentben, hanem azért is mert komoly nehézségei akadhatnak a pártcsaládnak, egy súlyosan átalakult parlamentben 2019 után. A magyar belpolitikában több ellenzéki párt is győzelemnek értékelte a jelentés elfogadását, de a gyakorlati haszna számukra kérdéses. A babér megtermett, de nincs ki, aki learassa. A választási kampányban már felmerült ez a probléma, hogy hiába tudják meggyőzni a választókat, hogy a kormány rossz, nem tudják az embereket meg győzni arról, hogy ők miért jobbak. A jelentés utáni ellenzéki tüntetés sem tudott nagy tömegeket megmozgatni. A kormány retorikájában az ellenzék a nemzetközi szervezetek ügynökei, és Magyarországot csak a Fidesz képviseli, ebbe a retorikába bele illik a jelentés. A szituáció hasonló a Putyin látogatáshoz, ami sokakban negatív érzelmeket keltett, de Orbán Viktor európai és világpolitikában betöltött szerepe növeli a legitimitását a választók szemében.

kép forrás: MTI

EP 2019

Az Európai Parlament komoly változások előtt áll. Sok helyen alakultak át a politikai viszonyok 2014 óta, valamint Nagy-Britannia is elhagyja az Uniót. Emiatt a radikális pártoknál biztosan komoly átalakulások jönnek. Sok ilyen párt szívesen látná maga mellett a Fidesz frakciót is. A másik komoly tényező Emmanuel Macron, aki komoly európai jelenlétet kíván, és az Unió megreformálására hajt. Ő vagy a liberális ALDE-hez csatlakozik, vagy saját pártcsaládot alapít. Az Index egy cikkében remekül összefoglalta milyen eshetőségek várhatóak.  Van olyan forgatókönyv, amiben a Néppárt komoly veszteségeket szenved. Most úgy tűnik, a Fidesz marad, és így erős pozíciója lehet. A Néppárton belül, valóban fontos pozícióban marad, és élvezi a néppárton kívüli radikálisok bizalmát is. Már korábban egy posztban írtam erről, de valóban mostanra igazán láthatóvá vált, hogy ma a két súlypont Európában Emmanuel Macron és Orbán Viktor. Mindketten szeretnék megreformálni Európát, Macron egyesült Európát akar, Orbán egy föderalista szövetséget, Macron Európája multikulturális, Orbán a keresztény-demokrácia mellett teszi le a voksát.

Az Európai Unióban egyre élesebb vitákat váltanak ki az Uniós intézmények hatásköreinek kérdése. Orbán Viktor országgyűlésben elmondott beszéde után, feltételezhetjük, hogy a Fidesz európai parlamenti választások kampányában a magyar határőrizet szuverenitásának a kérdése fog állni. Egyre komolyabban merült fel, a közös Uniós határvédelem. Többen, köztük Emmanuel Macron szeretné az Uniós intézmények hatásköreinek a bővítését. Önmagában talán nem lenne ördögtől való, az hogy az Európai Unió valóban véleményt mondjon a tagállamok állapotáról, de jelen formában ez problémás. Valószínűsíthetjük, ha az ország ugyan olyan lenne, mint most, csak baloldali kormánnyal, akkor a jelentés nem születik meg. Az is biztos, hogy hasonló eljárás elképzelhetetlen lenne Németország vagy Luxemburg ellen. Az Unióban több intézményben is a nagy gazdasági vagy politikai erővel rendelkező országok ráerőltetik az akaratukat a perifériára, dél és kelet-közép Európára. Az is problémás, hogy kis beleszólása van a választópolgároknak az Unió vezetésébe. Az Európai Parlamentben mérsékeltek a lehetőségek, hiába az uniós polgárok választják a képviselőket. Az Európai Tanács képviseli legjobban az embereket, hiszen ott választott állam- és kormányfők ülnek. Az Európai Bizottságra szinte semmi ráhatása nincsen az uniós polgároknak. Ezek a szervek ideálisabban működnének, ha valóban lenne egy közös alap, olyan értékek, amiket mindenki együttesen elfogad, de ez a alap sajnos jelenleg inkább szűkül. Egész Európában szélesebb a szakadék jobb és baloldal között, mint 5 éve volt, és úgy tűnik ez a szakadék tovább fog mélyülni. Az sem véletlen, hogy Magyarország és Lengyelország megregulázása most került napirendre, egyre többen törekednek Európában az Uniós hatáskörök kiszélesítésére. Most úgy tűnik, az Unió nem fog tudni sokáig megmaradni úgy ahogy most van, vagy el fog indulni az Egyesült Európai Államok irányában, vagy egy újra értelmezett alapon föderációvá alakul.